Holdra szállás összeesküvés elméletek

Történelem

1961. április 12-én a Szovjetunió a Vosztok 1 űrhajóval felküldte az első embert az űrbe, Jurij Gagarint. Hat héttel később John Kennedy amerikai elnök 1969-re ígérte az emberes Holdra szállást, hogy megnyerje a rendszerek csatáját, és technikai fölényével lenyűgözze a világot:

Végezetül, ha meg akarjuk nyerni a szabadság és a zsarnokság között világszerte zajló csatát, akkor az elmúlt hetekben az űrben elért drámai eredményeknek - az 1957-es Szputnyikhoz hasonlóan - mindannyiunk számára világossá kellett volna tenniük ennek a kalandnak a hatását az emberek elméjére mindenütt, akik most próbálják eldönteni, hogy melyik utat válasszák.

Teljes szöveg

A Hold-összeesküvés-elméletek hívei szerint a NASA-nak túl sok technikai problémája volt ahhoz, hogy a Holdra jutás nyolcéves határidejét tartani tudja. Az USA azonban nem engedhette meg magának, hogy úgy tűnjön, elveszíti a Holdra szállásért folytatott versenyt a Szovjetunióval szemben, ezért a holdraszállásokat meghamisították. George Bush elnök 2004-ben nem nyolc, hanem tizenhat évet adott az emberes Holdra való visszatérésre, holott az ehhez szükséges technológiákat már negyven évvel korábban ki kellett volna fejleszteni. Barack Obama elnök 2010-ben törölte ezt a tervet, ami a holdi összeesküvés-elméleteket vallók számára annak beismerésének tűnt, hogy az USA-nak még mindig nincs meg a technológiája a Holdra jutáshoz.

Az Apollo Holdra szállás hitelességével kapcsolatos kételyek először 1968 decemberében, az Apollo 8 indításakor merültek fel. Az Apollo-11 szinte tökéletesen végrehajtott odüsszeiája világszerte sokakat lenyűgözött, és egyesek kételkedtek a valóságtartalmában.

Az első könyvet a témában ("Leszállt-e ember a Holdra?") James J. Cranny matematikus adta ki Texasban 1970-ben.

A NASA 1977 júniusában kommentálta az összeesküvés-elméletek egy részét. De 1997 augusztusában a médiaszolgáltatások igazgatója (1998-2000), Brian Welch (1958-2000) a Sky TV Newsnak^{(p. 68)(48:13–48:46)} adott interjúban azt mondta:

"

Ez harminc éves dolog... Nem értem, miért kellene időt szánnunk arra, hogy... bebizonyítsuk az embereknek, hogy jártunk a Holdon; valójában tényleg jártunk a Holdon.

"

Amikor a Fox TV levetítette Bruce Nash filmjét, az Összeesküvés-elmélet: A NASA 2001-ben közzétette a web- és FTP-oldalaikon a hoax-elméleteket cáfoló anyagokat. Javaslatokat írtak a természettudományok tanárai számára is, hogyan cáfolhatják meg a hoax állításokat a Holdmintakorong-készletek segítségével.

2002-ben a NASA felbérelte James Edward Oberget, hogy írjon egy könyvet, amelynek célja, hogy megkérdőjelezze azokat, akik azt állítják, hogy az Apollo Holdra szállás csak egy átverés volt. Oberg egykori rakétatudós, az MSNBC News űrkutatási tanácsadója, elemzője és újságírója volt, és - mint később kiderült - holdraszállás-összeesküvés-elméleteket vallott. A NASA azonban hamarosan törölte a projektet, és nem volt hajlandó megadni ennek okait. Bob Jacobs, a NASA szóvivője szerint az a kritika, miszerint a NASA rossz ítélőképességről tett tanúbizonyságot, és a bizalom hiánya a könyv megrendelése miatt késztette az ügynökséget annak leállítására. Sean O'Keefe, a NASA akkori adminisztrátora például így nyilatkozott:

"

Azzal, hogy erre célzott választ próbálunk adni, csak hitelessé teszünk valamit, ami a maga nemében ostobaság.

"

2006-ban az Apollo-korszak néhány felvételét eltűntnek nyilvánították. Az összeesküvés-elméletek hívei a kérdésre, hogy mi történt a felvételekkel, hitük megerősítéseként tekintettek, és 2009-ben a NASA felfedte, hogy a szalagokat törölték.

Követelések

A holdi összeesküvés-elméletekről szóló érvek részletesek és összetettek. Az alábbiakban néhány fontosabb pontot és ellenérvet sorolunk fel.

Komplexitás

A Hold-összeesküvés-elméletek hívei szerint a NASA egy titkos programmal meghamisította az Apollo-missziót. James Longuski szerint az összeesküvés-elméleti forgatókönyvek bonyolultsága lehetetlenné teszi őket. Több mint 400 000 ember dolgozott az Apolló-projekten közel tíz éven át, és 12 ember, aki a Holdon járt, visszatért a Földre, hogy beszámoljon élményeiről. Több százezer embernek kellett volna megtartania a titkot. Longuski szerint sokkal könnyebb lett volna valóban leszállni a Holdra, mint egy ekkora összeesküvést létrehozni a hamisítás érdekében.

Fényképezés és videók

1. Néhány fényképen úgy tűnik, hogy a célkeresztet részben eltakarják a tárgyak. Egyes összeesküvés-elméleteket vallók szerint a NASA úgy állította össze a fényképeket, hogy "kivágta és beillesztette" a tárgyakat a háttérképről.

·         Az erős napfény vékony vonalakat moshat ki a fehér tárgyakon.

2. Néhány képen a szálkereszt el van forgatva.

·         A népszerű képeket elforgatják, hogy a holdhorizont egyenes maradjon.

3. Néhány sziklán a "C" betű jelenik meg. Ez talán a stúdió kellékeinek jelölése.

·         A "C" alakú tárgyak nyomtatási hiba, és nem szerepelnek a fényképezőgép eredeti filmjén. Azt feltételezik, hogy a "C" egy hajszál vagy más szál.

4. A Holdlövés című könyv egy hamis fotót tartalmaz, amelyen Alan Shepard egy másik űrhajóssal golflabdát ütöget a Holdon.

·         Azért használták az eredeti fotók helyett, mert a szerkesztők úgy gondolták, hogy az eredeti fotók túl szemcsésnek tűnnek a könyvükhöz. A könyvkiadók nem a NASA-nak dolgoztak.

Környezetvédelem

1. Az Apollo 16 legénysége nem élhette túl a napkitöréseket, amikor a Holdra tartottak.

·         Az Apollo 16 repülése során nem történt nagy napkitörés. Nagy napkitörések voltak 1972 augusztusában, miután az Apollo 16 visszatért a Földre, és az Apollo 17 repülése előtt.

2. Az Apollo 15 küldetés során David Scott kísérletet végzett egy kalapács és egy sólyomtoll egyidejű leejtésével. Mindkettő egyszerre csapódott a földbe.

·         A relativitás elve szerint légellenállás nélkül két különböző súlyú tárgy egyszerre érhet földet.

Hiányzó adatok

Az Apollo-projektben használt gépek tervrajzai és rajzai hiányoznak. Néhány Apollo-11 kazetta is hiányzik, amelyek telemetriát és az első holdjárásról készült jó minőségű videót tartalmaznak. A holdraszállással kapcsolatos összeesküvés-elméletek hívei úgy vélik, hogy ez azért van, mert ezek a felvételek soha nem is léteztek, mivel a küldetést meghamisították.

Dr. David Williams (a NASA levéltárosa a Goddard Űrrepülési Központban) és Eugene F. Kranz, az Apollo-11 repülés igazgatója elismerte, hogy az Apollo-11 szalagjainak egy része hiányzik. Amikor a felvételeket visszaküldték a Földre, hogy a televízióban bemutassák, más formátumba konvertálták őket, ami gyengébb minőségű volt. Most a gyengébb minőségű kazetták elérhetők, de az Ausztráliában kapott eredeti, jó minőségű videók hiányoznak. Az eredeti jó minőségű felvételekből még mindig elérhető néhány kép, és más küldetésekről is megjelentek videók, például az Apollo Holdfelszíni kísérletek csomagjáról.

A NASA-nál néhányan keresik a szalagokat, hogy segítsenek nekik a jövőbeli küldetések tervezésében. Úgy vélik, hogy az Apollo-11 szalagjait 1970-ben az amerikai nemzeti levéltárba küldték tárolásra, de 1984-re az összes Apollo-11 szalagot visszaküldték a Goddard Űrrepülési Központba. A szalagokat valószínűleg inkább tárolták, mintsem újra felhasználták volna, és jelenleg is folynak az erőfeszítések annak megállapítására, hogy hol tárolták őket. Goddard 1967-ben, még a holdraszállás előtt, évente 35 000 új szalagot tárolt.

2006. november 1-jén a Cosmos Magazine arról számolt be, hogy az ausztráliai Perthben található Curtin Műszaki Egyetem pincéjében 100, az Apollo-11 küldetés során Ausztráliában rögzített adatszalagot találtak. Az egyik régi szalagot elküldték a NASA-nak elemzésre.

2009. július 16-án a NASA közölte, hogy évekkel ezelőtt törölnie kellett az Apollo-11 eredeti Hold-felvételeit, hogy újra felhasználhassa a szalagot. 2009. december 22-én a NASA kiadott egy zárójelentést a szalagokról. Dick Nafzger vezető mérnök arra a következtetésre jutott, hogy körülbelül 45 szalagot töröltek és használtak újra az Apollo-11 videóiról. Az Apollo holdraszállásának 40. évfordulójára a kaliforniai Burbankben működő Lowry Digital cég helyreállította a rossz minőségű videókat. A helyreállított felvételek néhány darabja elérhető a NASA honlapján.

Az Apollo dolgozóinak halála

Egyes összeesküvés-elméleteket vallók szerint néhány űrhajóst egy eltussolás részeként öltek meg. Az összeesküvés-elméletről szóló televíziós műsorban a Fox Entertainment Group 10 űrhajóst és 2 másik embert sorolt fel, akiket az összeesküvés-elméletek hívei szerint megöltek.

• Theodore Freeman (repülőgép-szerencsétlenség, 1964)
• Elliot See és Charles Bassett (T-38 baleset, 1966)
• Gus Grissom (az Apollo-1 tüze, 1967 januárja).
• Edward Higgins White (Apollo-1 tűz, 1967 január)
• Roger B. Chaffee (Apollo-1 tűz, 1967 január)
• Edward Givens (autóbaleset, 1967)
• Clifton Williams (repülőgép-szerencsétlenség, 1967 október)
• Michael James Adams (az egyetlen X-15 pilóta, aki 1967 novemberében, egy X-15 teszt során halt meg. Nem volt NASA űrhajós).
• Robert Henry Lawrence, Jr. a légierő pilótája akart lenni, de 1967 decemberében repülőgép-szerencsétlenségben meghalt.
• Thomas Ronald Baron (családjával együtt halt meg egy vonattal történt autóbalesetben, 1967-ben, miután kirúgták, mert beszélt a Kongresszusnak az Apollo-1 tűz okáról). Öngyilkosságnak nyilvánították. Baron az Apollo-programmal szemben kritikus jelentést írt, és az Apollo-1 tüze után is kritikus volt.
• Brian Welch, néhány hónappal azután halt meg, hogy a Fox televízió "holdcsalásról" szóló műsorát megcáfolta.

Irwin kivételével valamennyi haláleset a NASA-nál vagy a légierőnél végzett munkájához kapcsolódott. Mike Adams és Robert Lawrence nem vett részt a polgári űrprogramban. James Irwinnek már halála előtt is többször volt szívrohama. Két haláleset kivételével mindegyik haláleset legalább egy vagy két évvel az Apollo-11 előtt történt. Emellett Brian Welch a holdcsalás ellen emelt szót, így nem lett volna jó célpont a megölésére.

2018 novemberében az 1969 és 1972 között a Holdon landoló tizenkét Apollo-űrhajós közül négyen még életben voltak, köztük Buzz Aldrin. Emellett kilenc él még abból a tizenkét Apollo-űrhajósból, akik 1968 és 1972 között leszállás nélkül repültek a Holdra, például Michael Collins.

1961 és 1972 között legalább nyolc orosz űrhajós halt meg:

• Valentin Bondarenko (földi kiképzési baleset, 1961 március)
• Grigori Nelyubov (öngyilkosság, 1966. február)
• Vlagyimir Komarov (Szojuz 1 baleset, 1967 április)
• Jurij Gagarin (MiG-15 lezuhanása, 1968 március)
• Pavel Beljajev (műtétet követő komplikációk, 1970. január)
• Georgi Dobrovolski, Vladislav Volkov és Viktor Patsayev (Szojuz 11 baleset, 1971. június)

Ráadásul 1966 januárjában meghalt az űrrepülési programjuk vezetője, Szergej Koroljov.

Egy példa a "részben fedett" szálkeresztre.


Média lejátszása David Scott egy kalapácsot és egy tollat dob a Holdra.


Eredeti, kiváló minőségű kép a hiányzó szalagokról.


Apollo 16 holdkomp

Harmadik féltől származó információk a Holdra szállásról

Leszállóhelyek

Az összeesküvés-elméletek hívei szerint a teleszkópoknak, például a Hubble-nek, képesnek kellene lennie arra, hogy képeket készítsen a Holdról, ahol az Apollo leszállt, és ha az emberek valóban leszálltak a Holdon, akkor a képeken meg kellene mutatni a Hold felszínén lévő sebhelyeket és a hátrahagyott felszerelést. Úgy vélik, hogy a nagy obszervatóriumaink nem fognak képeket készíteni a leszállás helyeiről, mert az leleplezné az eltussolást.

A NASA szerint ezekről a leszállóhelyekről már készültek képek, de a Hubble által készített felvételek túl gyenge minőségűek ahhoz, hogy sok részletet lehessen látni. 2009-ben a NASA közzétette a Lunar Reconnaissance Orbiter által készített képeket, amelyeken az Apollo leszállóhelyek részletesebben láthatók. Ezek a képek nem győzték meg az összeesküvés-elméleteket vallókat, mivel a képeket a NASA készítette, és úgy gondolják, hogy a NASA áll az eltussolás mögött.

Technológia

Bart Sibrel (egy összeesküvés-elméletíró) szerint a Szovjetunió sokkal több időt töltött az űrben, mint az Egyesült Államok az Apollo-program előtt. A Szovjetunió 1957 októberében állította Föld körüli pályára az első műholdat, a Szputnyik-1-et. A Szputnyik 2-ben az első állatot is ők juttatták az űrbe, és ők voltak az első ország, amelyik biztonságosan visszahozott egy állatot az űrből a Szputnyik 5-ben. Jurij Gagrin volt az első ember, aki a Vosztok 1-ben Föld körüli pályára állt, aki szintén a Szovjetunióból származott. Sibrel úgy véli, hogy mivel a Szovjetunió a Hold-versenyben olyannyira megelőzte az Egyesült Államokat, az Egyesült Államoknak meg kellett hamisítania a leszállásokat, hogy nyerjen.

1967. január 27-én az Apollo-1 kigyulladt, és 3 űrhajós meghalt. Két évvel később a NASA közölte, hogy a tüzet okozó problémákat kijavították. Bart Sibrel úgy véli, hogy a problémákat nem lehetett kijavítani, ezért a NASA úgy döntött, hogy a holdraszállást meghamisítja, hogy megnyerje a holdversenyt.

A NASA szerint a Szovjetunió eredményei nem voltak olyan lenyűgözőek, mint az Egyesült Államoké. Az Encyclopaedia Astronautica szerint az USA 1864 órát töltött az űrben, míg a szovjetek 697 órát a Szojuz-5 befejezésekor. 1968 októberében, 21 hónappal az Apollo-1 égése után, az Apollo-7 1968 októberében indult, egy űrhajóssal a fedélzetén. Az Apollo 11-re az Egyesült Államok előnye még nagyobb lett.

Mind az Egyesült Államoknak, mind a Szovjetuniónak számos problémája volt a holdverseny során. A Szovjetunióban volt az első repülés közbeni haláleset 1967-ben, mindössze 3 hónappal az Apollo-1 égése után. A NASA szerint a szovjetek által elsőként elért legtöbb eredményt egy éven belül az USA is elérte. 1965-re az USA néhány fontos lépéssel kezdte megelőzni a szovjeteket. A szovjetek soha nem fejlesztettek ki olyan rakétát, amellyel le lehetett volna szállni a Holdra, és soha nem tesztelték a Holdra szállást űrhajóssal a fedélzetén.

Holdkőzetek

Egyes összeesküvés-elméleteket vallók szerint az Apollo-program által gyűjtött holdkőzetek valójában az Antarktiszról származó meteoritok. Wernher von Braun, a Marshall Űrrepülési Központ igazgatója és három társa 1967-ben (három évvel az Apolló indítása előtt) az Antarktiszra utazott, hogy felkutassák a jövőbeli űrmissziókat. Egyes összeesküvés-elméletek hívei úgy vélik, hogy Braun ezen az úton meteoritokat gyűjtött, hogy azokat hamis holdkőzetként használja fel.

Az Apollo-program során 380 kilogramm (840 font) holdkőzetet gyűjtöttek össze az Apollo-11 során, 12, 14, 15, 16, és 17 küldetések során. A világ tudósai szerint ezek a kőzetek nagyon különböznek a Földön található meteoritoktól és más kőzetektől. A kőzetek 200 000 000 (200 millió) évvel idősebbek, mint bármely, a Földön talált kőzet, és hasonlítanak a Szovjetunió által később visszahozott holdkőzetekhez.

Néhány holdkőzetet a Holdra szállás nélkül is össze lehetett volna gyűjteni, de az első holdkőzetet 1979-ben találták meg a Földön, és csak 1982-ben derült ki, hogy a Holdról származik. Emellett a holdkőzetek nagyon ritkák a Földön, mindössze 30 kilogrammot (66 fontot) találtak belőlük, míg az Apollo-missziók 380 kilogrammot hoztak haza.

Kutatás

2004-ben Martin Hendry és Ken Skeldon, a Glasgow-i Egyetem munkatársai a "Hold-csalás" ügyét vizsgálták. 2004 novemberében a Glasgow-i Tudományos Központban tartottak előadást, és megvizsgálták a tíz legfontosabb bizonyítékot arra, hogy átverés történt.

Egy későbbi LRO-fotó az Apollo 14 leszállóhelyéről


Az Apollo 17 leszállóhelye


Az Apollo 15 által visszahozott Genesis Rock - idősebb, mint bármelyik kőzet a Földön.

Kapcsolódó oldalak

• Az Apollo Holdra szállás szalagjai eltűntek - Wikinews
• Apollo-program
• Hold
• NASA