Anne Frank: életrajz, naplója és öröksége a holokausztban

Anne Frank 1929. június 12-én született Frankfurtban, Németországban. Otto Frank (1889-1980) német üzletember és Edith Frank-Holländer (1900-45) második lánya volt. Margot Frank (1926-45) volt a nővére. Frankék zsidók voltak, és sok zsidó és nem zsidó állampolgárral éltek együtt. Anne és Margot katolikus, protestáns és zsidó barátokkal nőtt fel. A Frank család nem követte a zsidóság minden szokását. Edith Frank nagyon vallásos volt, bár férje inkább a tanulás iránt érdeklődött. Nagy könyvtára volt, és mindkét szülő olvasásra ösztönözte a gyerekeket.

1933. március 13-án Frankfurtban választásokat tartottak, és Adolf Hitler náci pártja győzött. Az antiszemitizmus szinte azonnal megkezdődött. A frankok féltek attól, hogy mi történhet velük, ha Németországban maradnak. Ezért még abban az évben Edith és a gyerekek Aachenbe mentek. Ott maradtak Edith édesanyjánál, Rosa Holländernél. Ottó Frankfurtban maradt, de miután ajánlatot kapott egy amszterdami cégalapításra, odaköltözött, hogy megkezdje az üzletet, és hogy lakást találjon a családjának. Frankék is azon 300 000 zsidó közé tartoztak, akik 1933 és 1939 között menekültek el Németországból.

Otto Frank az Opekta Műveknél kezdett dolgozni. Az Opteka egy pektint forgalmazó vállalat volt. Otto Frank az amszterdami Merwedeplein (Merwede tér) utcában talált lakást. 1934 februárjára Edith és a gyerekek megérkeztek Amszterdamba, Anne és Margot pedig elkezdett iskolába járni. Margot állami iskolába, Anne pedig egy Montessori-iskolába járt. Margot a matematikát szerette, míg Anne inkább az olvasást és az írást. Barátja, Hanneli Goslar később úgy emlékezett, hogy Anne már kiskorától kezdve gyakran írt, bár igyekezett elrejteni, amit írt, és nem szeretett beszélni róla. Margot és Anne nagyon különböző személyiségek voltak. Margot udvarias, csendes és gondolkodó volt, míg Anne bátor, energikus és barátságos.

1938-ban Otto Frank egy második céget is alapított, a Pectacon-t. A Pectacon gyógynövényeket, sókat és fűszerkeverékeket árult, amelyeket kolbászok készítéséhez használtak. Hermann van Pels a Pectaconnál dolgozott, mint fűszerekkel foglalkozó segédmunkás. Zsidó hentes volt. Edith édesanyja 1939-ben költözött Frankékhez. Egészen 1942 januárjában bekövetkezett haláláig velük maradt.

1940 májusában Németország megszállta Hollandiát. A kormány elkezdte bántani a zsidókat azzal, hogy szabályokat és törvényeket hozott a szabadságukról. A Frank nővérek mindketten jól tanultak, és sok barátjuk volt. De egy új törvény, miszerint a zsidó gyerekek csak zsidó iskolába járhatnak, arra kényszerítette őket, hogy zsidó iskolába járjanak. A cégek, amelyeknél Otto Frank dolgozott, még mindig adtak neki némi pénzt, de szegényebbek lettek. Ez nem volt elég a családjuk eltartására.

Mielőtt elrejtőzik

1942. június 12-én, 13. születésnapjára Anne Frank egy könyvet kapott, amelyet néhány nappal korábban mutatott meg apjának. Ez valójában egy autogramkönyv volt, piros-fehér szövetborítással és egy kis lakattal az elején, de Anne úgy döntött, hogy naplóként fogja használni. Szinte azonnal írni kezdett bele. Első írásainak nagy része az életének hétköznapi részeiről szólt, de néhány más dologról is írt.

1942 júliusában a Zentralstelle für jüdische Auswanderung (Zsidó Kivándorlás Központi Hivatala) elrendelte, hogy Margot Frankot munkatáborba szállítsák. Otto Frank azt mondta a családjának, hogy a Prinsengrachton lévő munkahelye feletti és mögötti helyiségekben fognak elrejtőzni. A Prinsengracht egy utca volt Amszterdam egyik csatornája mellett, ahol néhány legmegbízhatóbb alkalmazottja segíteni fog nekik. A Margotnak küldött értesítés miatt néhány héttel korábban költöztek, mint ahogyan számítottak rá.

Rejtőzködés

Anne édesapja, Otto Frank attól félt, hogy a nácik megtalálják őt és családját, akiket meg kellett védenie, ezért beszélt néhány emberrel, akik a vállalkozásában dolgoztak. Egyikük egy 33 év körüli fiatal nő volt, akit Miep Giesnek hívtak. Elmondta neki, hogy segítségre van szüksége - az üzlete legfelső emeletét egy titkos rejtekhellyé akarja alakítani saját maga és családja számára, amit "A titkos mellékletnek" nevezett el. Miepnek és a többieknek segíteniük kellene nekik a titok megőrzésében, és élelmet kellene nekik vinniük. Két teljes évig bújtak el a titkos rejtekhelyükön, anélkül, hogy a nácik felfedezték volna őket. Anne Frank minden más holmiját Frankfurtban hagyta.

Miep beleegyezett, hogy segít. 1942-ben a Frank család Van Pelsékkel (és fiukkal, Peterrel) és egy Fritz Pfeffer nevű fogorvossal együtt beköltözött az általuk előkészített titkos melléképületbe. Úgy tervezték, hogy a háború végéig ott maradnak. Remélték, hogy a háború hamarosan véget ér, de nem így történt. Körülbelül két és fél évet töltöttek a rejtekhelyükön, soha nem mehettek ki a napfényre. Napközben a családnak nagyon csendben kellett lennie, mert a földszinten folyt az üzlet, és nem minden munkás tudta, hogy a Frank család az épület felső részében rejtőzködik.

Néhány hónappal azelőtt, hogy Frankék bujkálni mentek, Anne egy naplót kapott születésnapjára. A naplóját "Kitty"-nek nevezte el, és mindenről írt bele, ami vele és a családjával történt. Anne még csak egy fiatal lány volt, de már tudott szépen írni. Minden olyan dologról írt, amire a fiatal lányok gondolnak - hogyan jött ki a barátaival és a szüleivel, a fiúkkal (nagyjából Péterrel), az életéről és az érzelmeiről. Egy idő után Anne-nek volt egy erős ambíciója, arra törekedett, hogy író legyen. Azt remélte, hogy írhat egy könyvet, amit mindenki elolvas.

Összesen 78 család lakott ugyanabban az épületben, ami összesen 700 embert jelentett.

Két év múlva jött egy tolvaj, aki nem sokat vitt el, de körülbelül két és fél év bujkálás után, nem sokkal a háború vége előtt, a tolvajt elkapták, és cserébe azért, hogy ne kerüljön börtönbe vagy halálba, elmondta a náciknak, hogy egy zsidó család - a Frankok - bujkálnak. A náci katonák bejöttek Frankék titkos rejtekhelyére. Frankéket és a többieket koncentrációs táborba küldték. Miep Gies megtalálta Anne naplóját, és egy fiókba tette. Biztonságban akarta tartani a háború végéig. Remélte, hogy Anne visszatér, és vissza tudja majd adni neki a naplóját.

Ez azonban nem így történt. Anne apja, Otto Frank túlélte a háborút, és visszatért Amszterdamba. Remélte, hogy a családja is túlélte - de nem így történt. A családból csak ő maradt életben. A feleségét Auschwitzban ölték meg. Anne és idősebb nővére, Margot a Bergen-Belsen-i koncentrációs táborban haltak meg tífuszban, egy betegségben - mindössze egy hónappal azelőtt, hogy a tábort a szövetségesek felszabadították. Amikor kiszabadult, megtalálta Anne naplóját, és kiadta.

Amikor a második világháború véget ért, Miep Gies odaadta Otto Franknak Anne naplóját és egy köteg jegyzetet. Otto Frank ekkor úgy döntött, hogy emlékére kiadja a naplóját.

Miep Gies Otto Frankkal volt, amikor megkapta a levelet, amelyben közölték vele, hogy két lánya meghalt. Most már tudta, hogy Anne soha nem fog visszatérni a naplójáért. Elment a fiókhoz, ahol a naplót tartották, és odaadta Otto Franknak. Azok az emberek, akik közel álltak Anne-hoz, olvasták a naplót. Azt mondták Frank Ottónak, hogy adja ki. Anne híres író akart lenni. Most az emberek elolvashatják a könyvét, és megismerhetik a zsidók nehéz időszakát a háború alatt, és azokat a csodálatos embereket, akik segítettek nekik.

Ottó kinyomtatta Anne naplóját. Ez lett a világ egyik legolvasottabb könyve. Több mint 60 nyelven nyomtatták ki, és az emberek szerte a világon olvasták és élvezték ezt az igaz történetet. Ma belépődíj ellenében látogatható az amszterdami ház, ahol Anne Frank és családja a háború alatt rejtőzködött. A naplót is megnézheted, amelyet a lány írt.