Egy fiatal lány naplója Anne Frank holland nyelven írt naplója, amelyet a lány 1942-ben kezdett el, elsősorban egy képzeletbeli barátjának címezve. Anne a naplót 1942. június 12-én kezdte, még 13 éves korában, és titokban vezette, miközben családjával két évig bujkált Hollandia náci megszállása alatt. A családot 1944 augusztusában elfogták; Anne később tífuszban halt meg a Bergen-Belsen-i koncentrációs táborban, valószínűleg 1945 tavaszán. A háború után a naplót Anne apja, Otto Frank találta meg — ő volt a család ismert egyetlen túlélője — és ő gondoskodott a közzétételéről. A naplót azóta több mint hatvan nyelvre fordították le, és a háborús irodalom egyik klasszikusává vált. Ezt a könyvet Judith Jones, egy jól ismert kiadói szerkesztő mentette ki a selejtkupacból, felhívva a figyelmet az írás jelentőségére.

Történet és a rejtőzködés

Anne és családja — Otto, Edith és idősebb nővére, Margot — 1942 júliusában vonult be az úgynevezett "Achterhuis" (a "titkos hátsó rész", az épület hátsó részében lévő rejtekhely) nevű búvóhelyre, amelyet Otto Frank cégének irodáiban alakítottak ki. Velük együtt bujkáltak Hermann, Auguste és fia, Peter van Pels (a naplóban gyakran Van Daan néven szerepelnek) és később Fritz Pfeffer (a naplóban Albert Dussel néven). A rejtekhelyet több segítőjük látogatta rendszeresen élelemmel és fontos hírekkel; ezek a segítők jelentős kockázatot vállaltak.

Kiadástörténet és hatás

Az eredeti kiadás Hollandiában jelent meg először Het Achterhuis címmel 1947-ben az amszterdami Contact Kiadónál (Dagboekbrieven 12 juni 1942 - 1 augustus 1944). Az angol fordítás 1952-ben jelent meg Anne Frank: The Diary of a Young Girl (Egy fiatal lány naplója) címmel; ettől kezdve a könyv nemzetközi figyelmet kapott. Az 1950-es években készült színpadi adaptáció és a későbbi filmváltozat tovább növelte ismertségét: a napló alapján készült The Diary of Anne Frank című darabot New Yorkban mutatták be, és a darab 1956-ban elnyerte a Pulitzer-díjat drámairodalom kategóriában.

Szereplők és sorsuk

  • Anne Frank — a napló szerzője, aki írásaiban személyes gondolatait, félelmeit, reményeit és kamaszkori fejlődését örökítette meg.
  • Margot Frank — Anne nővére, akit szintén a deportálás érintett; a család életéről és a rejtekhelyen uralkodó viszonyokról is szerepelnek említések a naplóban.
  • Otto Frank — a család feje, aki a háború után gondoskodott a napló kiadásáról.
  • A rejtekhelyen tartózkodó más személyek, köztük a van Pels család és Fritz Pfeffer, a napló egyes szereplőinek sajátosságai és konfliktusai is fontos részét képezik a történetnek.

Témák és irodalmi jelentőség

A napló több rétegű: személyes naplóként a kamaszkori önkeresés, a leválás a gyermekkorról és a felnőtté válás magányának kérdései dominálnak. Ugyanakkor erősen jelen van a háború, a üldöztetés, a félelem és az emberi viselkedés morális kérdése is — megmutatva az osztozkodás és az önzés, a remény és kétség egymás mellett élését. Anne őszinte, gyakran éleslátó írása miatt a műet edukatív forrásként is széles körben használják a holokauszt és a 20. századi történelem tanításában.

Hitelesség, feljegyzések és múzeum

A napló hitelességét hosszabb viták és meghamisítási vádak követték, de több szakértői vizsgálat megerősítette, hogy a kézirat valóban Anne Frank eredeti írása. Anne bizonyos részeket később átdolgozott: a háború alatt hallott rádiófelhívás nyomán egy részletesebb mű létrehozására törekedett, így vannak az eredeti naplón felül szerkesztett vagy átdolgozott bejegyzések is.

A Prinsengracht 263. szám alatt lévő rejtekhely ma az Anne Frank Háza, amely múzeumként fogad látogatókat, és az emlékezés, oktatás, valamint a tolerancia előmozdításának központja lett.

Örökség

Anne Frank naplója személyes hangvételével, emberiességével és történelmi ábrázolásával maradandó hatást gyakorolt az irodalomra és a közgondolkodásra. A napló arra emlékeztet, hogy a történelem nagy tragédiái mögött egyéni életek és személyes történetek állnak, és ezért vált a mű a XX. század egyik legismertebb és legtöbbet idézett dokumentumává.