Állatkísérletek
Az állatkísérletek, más néven állatkísérletek és állatkutatás állatok kísérleti célú felhasználása. Állatkísérletekhez gyakran használnak Escherichia coli, gyümölcslegyeket és egereket. Évente körülbelül 50-100 millió gerinces és még több gerinctelen állatot használnak fel világszerte. Az állatok forrása országonként és fajonként eltérő. A kísérletekhez használt állatok többségét erre a célra tenyésztik. Másokat azonban a vadonból is kifoghatnak, vagy vásárolhatnak olyan emberektől, akik állatmenhelyekről veszik őket.
Állatokat használnak kísérletekhez az egyetemeken, orvosi egyetemeken, farmokon, nagyvállalatoknál és más, állatkísérleti szolgáltatásokat nyújtó helyeken. Az állatkísérletek támogatói azzal érvelnek, hogy a 20. században szinte minden orvosi felfedezés során valamilyen módon állatokat használtak fel. Azt mondják, hogy még a bonyolult számítógépek sem képesek modellezni a molekulák, sejtek, szövetek, szervek, szervezetek és a környezet közötti kapcsolatokat. Sok fontos felfedezés az állatkísérletek miatt született. Egyes tudósok és állatvédő szervezetek, mint például a PETA, azonban nem támogatják az állatkísérleteket. Azt mondják, hogy kegyetlen, rosszul kivitelezett és költséges. Mások azzal érvelnek, hogy az állatoknak joguk van ahhoz, hogy ne használják őket kísérletekhez, és hogy a modellszervezetek különböznek az emberektől. Az állatkísérletekre vonatkozó korlátozások országonként eltérőek.
Egereket és más állatokat gyakran használnak kísérletekhez.
Ez a kép egy Silver Spring-i majomról indította el a vitát az állatkísérletekről az Egyesült Államokban. A kép 1981-ből származik.
Definíciók
Az állatkísérlet, állatkísérlet, állatkutatás, in vitro vizsgálat és élveboncolás szavak hasonló jelentéssel bírnak,másképp. A "tatiosion" egy élő állat "feldarabolását" jelenti. Csak olyan kísérleteknél használták, ahol élő állatokat boncoltak fel. A "viviszekció" szót néha negatívan használják minden élő állatokkal végzett kísérletre. Az Encyclopædia Britannica például a következőképpen írja le a "viviszekciót": "Élő állatokon végzett, inkább kísérleti, mint gyógyítási célú beavatkozás; tágabb értelemben minden élő állatokon végzett kísérlet". A szótárak azonban megjegyzik, hogy a tágabb meghatározást "csak azok használják, akik ellenzik (nem szeretik) az ilyen munkát". A szóról az embereknek a kínzás, a fájdalom és a halál jut eszébe. Az állatkísérleteket nem kedvelő emberek gyakran az "élveboncolás" szót használják, míg a tudósok általában az "állatkísérletek" kifejezést használják helyette.
Történelem
Az állatkísérletek legkorábbi említése a görögök írásaiban található, az i. e. második és negyedik században. Arisztotelész (Αριστοτέλης) (Kr. e. 384 - 322) és Eraszisztratosz (Kr. e. 304 - 258) voltak az elsők, akik élő állatokon kísérleteket végeztek. Galénosz, egy második századi római orvos, akit az "élveboncolás atyjaként" emlegettek, sertéseket és kecskéket boncolt. Avenzoar, egy arab orvos a XII. századi Spanyolországban állatokon tesztelte a sebészeti eljárásokat, mielőtt azokat embereken alkalmazta volna.
A tudományos kutatás történetében gyakran használtak állatokat. Az 1880-as években Louis Pasteur az orvostudomány baktériumelméletét mutatta be azzal, hogy lépfene kórokozót ültetett juhokba. Az 1890-es években Ivan Pavlov kutyákat használt a klasszikus kondicionálás leírásához. 1957. november 3-án egy orosz kutya, Laika lett az első állat, amelyik Föld körüli pályára állt. Az 1970-es években a lepra ellen antibiotikumos kezelést és vakcinákat készítettek armadillók felhasználásával, majd embereknek adták be őket. 1974-ben Rudolf Jaenisch létrehozta az első genetikailag módosított emlőst. Egy vírusból származó DNS-t ültetett be egerek genomjába. A genetikai tanulmányok ezután gyorsan fejlődtek. 1996-ban megszületett Dolly, a bárány - az első klónozott emlős.
A 20. században a toxikológiai vizsgálatok fontossá váltak. A 19. században a kábítószerekre vonatkozó törvények kevésbé voltak szigorúak. A kábítószereket nem kellett ellenőrizni a biztonságosság szempontjából. De 1937-ben az Elixir Sulfanilamide nevű gyógyszer több mint 100 emberrel végzett. Nagy és hosszan tartó fájdalmat, hányást és rohamokat okozott. Ezután az amerikai kongresszus törvényeket hozott, amelyek kimondták, hogy a gyógyszereket állatokon kell tesztelni, mielőtt forgalomba kerülnének. Más országok is hasonló törvényeket hoztak.
Már a 17. században is voltak nézeteltérések az állatkísérletekkel kapcsolatban. Edmund O'Meara 1655-ben azt mondta, hogy "az élveboncolás nyomorúságos kínzása természetellenes állapotba hozza a testet". O'Meara és mások szerint az állatokra az élveboncolás során fájdalom hathat, ami megbízhatatlanná teszi az eredményeket. Mások azért is ellenezték az állatkísérleteket, mert úgy vélték, hogy az állatoknak nem szabadna fájdalmat okozni az emberekért. Mások más okokból ellenezték az állatkísérleteket: sokan úgy vélték, hogy az állatok nem olyan jók, mint az emberek, és annyira különböznek egymástól, hogy az állatkísérletek eredményei nem működnének az embereken.
A támogatók másként vélekedtek. Azzal érveltek, hogy az állatokon végzett kísérletek szükségesek a tudás megszerzéséhez. Claude Bernard, az "élveboncolók hercege" és az élettan atyja 1865-ben azt írta, hogy "az élet tudománya egy nagyszerű és káprázatosan (fényesen) megvilágított terem, amelybe csak egy hosszú és borzalmas konyhán keresztül lehet eljutni". Kijelentette, hogy "az állatokon végzett kísérletek ... teljesen meggyőzőek az ember toxikológiája és higiéniája szempontjából ... ezeknek az anyagoknak a hatásai az emberre ugyanolyanok, mint az állatokra, eltekintve a mértékbeli különbségektől". Bernard miatt az állatkísérletek rendszeres tudományos módszerré váltak. Meglepő módon azonban felesége, Marie Françoise Martin 1883-ban megalapította az első élveboncolás-ellenes társaságot Franciaországban.
1896-ban Dr. Walter B. Cannon azt mondta: "Az élveboncolás-ellenesek a második típusa annak a két típusnak, amelyet Theodore Roosevelt így jellemzett: "A józan ész lelkiismeret nélkül bűnhöz vezethet, de a lelkiismeret józan ész nélkül ostobasághoz vezethet, amely a bűn cselédje (szolgája).". " A közvélemény először az 1990-es évek elején, a barna kutya-ügy idején kezdett el foglalkozni az állatkísérletek támogatóival és ellenzőivel. A barna kutya-ügyben több száz orvostanhallgató és az élveboncolás-ellenesek, valamint a rendőrség vitatkozott egy élveboncolt kutya emlékművén.
Kísérlet egy madáron egy légszivattyúban, 1768-ból, Joseph Wright-tól
Kérdések és válaszok
K: Mi az az állatkísérlet?
V: Az állatkísérletek, más néven állatkísérletek és állatkutatás állatok felhasználása kísérletekhez.
K: Milyen típusú állatokat használnak általában állatkísérletekhez?
V: Állatkísérletekhez gyakran használnak Escherichia coli, gyümölcslegyeket és egereket.
K: Hány állatot használnak fel évente világszerte?
V: Évente körülbelül 50-100 millió gerinces és még több gerinctelen állatot használnak fel világszerte.
K: Honnan származnak ezek az állatok?
V: Az állatok forrása országonként és fajonként változik. A legtöbbet kifejezetten erre a célra tenyésztik, de néhányat vadonból fogtak ki, vagy olyan emberektől vásárolták, akik állatmenhelyekről veszik őket.
K: Hol zajlanak az állatokkal végzett kísérletek?
V: Állatokat használnak kísérletekhez egyetemeken, orvosi egyetemeken, farmokon, nagyvállalatoknál és egyéb, állatkísérleteket végző helyeken.
K: Mit mondanak az állatkísérletek támogatói?
V: A támogatók azzal érvelnek, hogy a 20. században szinte minden orvosi felfedezéshez valamilyen módon állatokat használtak, és hogy a komplex számítógépek nem képesek modellezni a molekulák, sejtek, szövetek, szervek, organizmusok és a környezet közötti kapcsolatokat; ezért sok fontos felfedezés az állatkísérleteknek köszönhetően született.
K: Ki ellenzi az állatkísérleteket?
V: A tudósok és az olyan szervezetek, mint a PETA, azzal az indokkal ellenzik, hogy kegyetlen, rosszul kivitelezett és költséges; azzal is érvelnek, hogy az állatoknak joguk van ahhoz, hogy ne használjuk őket kísérletekhez, mivel a modellszervezetek különböznek az emberektől.
