Laika (oroszul: Лайка; 1954 körül - 1957. november 3.) szovjet űrkutya volt. Ő volt az egyik első állat az űrben, és az első állat, amely Föld körüli pályára állt. Szibériai husky vagy más északi fajta és terrier keveréke volt. A NASA Laikát "részben szamojéd terrier"-ként említi. A kutyát azért küldték az űrbe, hogy információt szerezzenek az élő szervezetek űrkörnyezetben való viselkedéséről. A repülésből származó információk a szoláris (a Napból származó) és a kozmikus sugárzás felfedezéséhez vezettek.
Laika kóbor kutya volt, aki Moszkva utcáin élt. Két másik kutyával együtt vett részt a kiképzésen. Ezután őt választották ki a szovjet Szputnyik 2 űrhajó felszálló kutyájának. Az űrhajó 1957. november 3-án indult a világűrbe.
Kiképzés és kiválasztás
Laikát és más kóbor kutyákat azért gyűjtötték be, mert ezek a kutyák már hozzászoktak a kulturális környezethez és az önálló viselkedéshez, ami hasznosnak bizonyult a korai űrprogramok számára. A kiválasztás során a kutyákat hosszú időre elszigetelték, megtanították a ketrecben való tartózkodásra, megszoktatták őket a zajokkal, rezgésekkel és az élelmezési rendszerekkel. A felkészítést a katonai és orvosi kutatóintézetek végezték, és a cél az volt, hogy a felszállás, gyorsulás és súlytalanság fiziológiai hatásait mérhetővé tegyék.
A repülés
A Szputnyik 2 indítása rendkívül gyorsan, alig néhány héttel az első Szputnyik után következett; az űrhajó nem volt visszatérést biztosító szerkezet, tehát a küldetés eredetileg sem tervezett élőlény visszahozatalát. Laikát különféle szenzorokkal és telemetriával szerelték fel, hogy a földi irányítók a szívritmusát, a testhőmérsékletét és más élettani paramétereit nyomon követhessék.
Halála és a hivatalos jelentések utóélete
A Szputnyik 2 fedélzetén Laika sajnálatos módon nem tért vissza. A korabeli hivatalos szovjet közlések kezdetben azt sugallták, hogy a kutya napokig élt a pályán, de későbbi vizsgálatok és a kutatásban részt vevő szakemberek nyilatkozatai alapján ma az a konszenzus, hogy Laika néhány órán belül meghalt, valószínűleg a kabin túlmelegedése és a stressz következtében. A missziót végző tudósok — egyes források szerint különösen a részt vevő orvosok — később nyilatkozatokban fejezték ki sajnálatukat a kutya sorsa miatt.
Tudományos hozadék
A Laika-küldetés fontos, bár tragikus lépés volt az emlősök űrbeli viselkedésének megismerésében. A repülés igazolta, hogy egy élő szervezet elviseli a kilövést és rövid ideig a mikrogravitációt; emellett mérési adatok érkeztek a felszerelésben lévő sugárzásról és az élő szervezet fiziológiai reakcióiról. Ezek az eredmények hozzájárultak a későbbi, emberes űrrepülések és az élőlények visszahozatalát biztosító küldetések tervezéséhez (például a későbbi, sikeresen visszatért űrkutyák esetében).
Etikai vita és emlékezet
Laika sorsa széles körű etikai vitát váltott ki, különösen miután világossá vált, hogy a küldetés nem biztosított lehetőséget a visszatérésre. A történet hozzájárult az állatkísérletek jogi és erkölcsi megítélésének fejlődéséhez, és sok tudós, valamint az általános közvélemény számára is fontos tanulságokat fogalmazott meg. Laikát több helyen megörökítették emlékművek és szobrok formájában, és neve ma is az űrkutatás korai időszakának egyik legismertebb jelképe.
Összefoglalva: Laika volt az első élőlény, amely Föld körüli pályára került — ez a tény jelentős mérföldkő volt az űrkutatásban. Ugyanakkor a küldetés emberi és etikai vonatkozásai sok vitát indítottak el, és a Laika-ügy emlékeztet a tudományos haladás erkölcsi felelősségére.
