Andok

Földrajz

Az Andok három szakaszból áll:

1. A déli Andok Argentínában és Chilében;
2. A központi Andok, amely magában foglalja a chilei és perui hegységrendszert és Bolívia egyes részeit;
3. Az északi rész Venezuelában, Kolumbiában és Ecuadorban.

Az északi résznek két párhuzamos tartománya van. Ezek a Cordillera Occidental (nyugati) és a Cordillera Oriental (keleti). A cordillera kifejezés a spanyol "kötél" szóból származik.

Kolumbiában, az ecuadori határtól északra az Andok három párhuzamos hegyvonulatra, a nyugati, a középső és a keleti hegységre oszlik.

Északon a Sierra Nevada de Santa Marta (Szent Márta havas hegyvonulata) egy elszigetelt hegység a Kolumbiát átszelő Andok láncolatától. A Karib-tenger partjától mindössze 42 km-re, 5700 méteres tengerszint feletti magasságot elérve a Sierra Nevada a világ legmagasabb tengerparti hegyvonulata.

A keleti Cordillia Oriental nyugati vonulata az egyetlen, amely eléri Kolumbiát.

Az Andok hegylánc teljes hosszában mintegy 200 km széles, kivéve Bolíviát, ahol 640 km széles. A Karib-tengerben, Venezuela partjainál fekvő Aruba, Bonaire és Curaçao holland karibi szigetek az Andok északi peremének víz alá merült csúcsait képviselik.

Az Aconcagua légi képe


A kép előterében az Andok magas síksága (3000-5000 m), a Puna. A fiatal vulkánok sora a sokkal alacsonyabb Atacama-sivataggal (1000-2000 m magasság) szemben helyezkedik el. Számos sókéreggel borított száraz tó a Puna tolótörései közötti medencék. A Salar de Arizaro (előtérben) a legnagyobb a száraz tavak közül. A középpont közelében a két zóna, a Puna és a Sierras Pampeanas szembetűnő kontrasztot alkot. A Sierras Pampeanas hegyei alacsonyabbak, és kevesebb fiatal vulkánjuk van A színváltozások a főbb éghajlati régiókat tükrözik: az Atacama és a Puna sivatagjai szemben a közép-argentinai füves síkságokkal, ahol a csapadék a pampák buja prérijét táplálja.

Geológia

Az Andok egy mezozoikumi-tertiáriumi orogén hegységöv a Csendes-óceáni Tűzgyűrű mentén.

Az Andok a lemeztektonikai folyamatok eredménye, amelyet az óceáni kéregnek a dél-amerikai kontinentális lemez alá süllyedése okozott. Dél-Amerika, Észak-Amerikához hasonlóan, a kréta időszak óta nyugat felé mozog.

A modern Andok kialakulása a triász és a jura időszak eseményeivel kezdődött, amikor a Pangea felbomlott, és számos hasadék alakult ki. Az Andok a kréta időszakban kezdték el felvenni mai formájukat, a keletre fekvő ősi kráterek üledékes és metamorf kőzetének kiemelkedése, törése és redőzése révén. Az Andok emelkedése nem volt állandó, és a különböző régiókban különböző mértékű tektonikus feszültség, kiemelkedés és időjárás alakult ki.

Éghajlat

Az Andok éghajlata eltérő attól függően, hogy melyik terület milyen magasan fekszik, és milyen közel van a tengerhez. A déli rész esős és hűvös. Az Andok középső része száraz. Az északi Andok általában esős és meleg, Kolumbiában az átlaghőmérséklet 18 °C. Az éghajlatról ismert, hogy meglehetősen rövid távolságok alatt nagyon sokat változik. A hóval borított Cotopaxi-csúcstól alig néhány kilométerre esőerdők találhatók. A hegyek nagy hatással vannak a közeli területek hőmérsékletére. A hóhatár a helytől függ. A trópusi ecuadori, kolumbiai, venezuelai és észak-perui Andokban 4500-4800 m között van, a perui Andokban pedig 4800-5200 m-ig (15800-17,060 ft) a szárazabb hegyekben Dél-Peru déli részén, Chile északi részétől délre, körülbelül a déli szélesség 30°-ig, majd a déli szélesség 32°-án lévő Aconcaguán 4 500 m-ig, a déli szélesség 40°-án 2 000 m-ig, a déli szélesség 50°-án 500 m-ig, és a déli szélesség 55°-án lévő Tierra del Fuegónál mindössze 300 m-ig; a déli szélesség 50°-ától számos nagyobb gleccser a tengerszintig ér.

A chilei és argentin Andok két éghajlati és gleccserszintű zónába sorolható: a száraz Andok és a nedves Andok.

Központi Andok

Növények

Az esőerdők korábban az északi Andok nagy részét borították, de mára visszaszorultak, különösen a kolumbiai Chocó és az Andok közötti völgyekben. Ezt a mezőgazdasági termelés, az erdőirtás, az illegális termesztés és a népességnövekedés okozta.

A nedves Andok lejtőinek közvetlen ellentéte a többnyire száraz Andok lejtői Peru, Chile és Argentína nyugati részén. Ezen a területen és számos Interandeai-völgyben általában lombhullató erdők, cserjék és szárazföldi növényzet található, egészen a többnyire élettelen Atacama-sivatagig.

Az Andokban mintegy 30 000 érrendszeri növényfaj él. Ezek mintegy fele endemikus a régióban: ez egy hotspot. A Cinchona pubescens nevű kis fa a malária kezelésére használt kinin forrása. Széles körben megtalálható az Andokban, egészen Bolíviáig. Az Andokból származó más fontos termények a dohány és a burgonya.

A magasan fekvő Polylepis erdők és erdőségek Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia és Chile Andjaiban találhatók. Ezeket a fákat Queñua, Yagual és más elnevezésekkel illetik. A tengerszint feletti 4500 méteres magasságban nőnek. Még mindig nem világos, hogy ezeknek az erdőknek és erdőségeknek a foltos eloszlása természetes-e, vagy az inka időkben kezdődött irtás eredménye. Ettől függetlenül a modern időkben a kivágás felgyorsult, és a fák ma már erősen veszélyeztetettek. Egyesek szerint az eredeti erdőterületnek mindössze 10%-a maradt meg.

Wildlife

Az Andokban rengeteg vadon élő állat él. Közel 1000 fajjal, amelyeknek körülbelül 2/3-a endemikus a régióban, az Andok a világ legfontosabb kétéltű régiója. Az Andok állatvilágának sokfélesége magas: közel 600 emlősfaj (13% endemikus), több mint 1700 madárfaj (1/3 endemikus), több mint 600 hüllőfaj (45% endemikus) és közel 400 halfaj (1/3 endemikus).

A Vicuña és a Guanaco az Altiplanón él, míg a közeli rokon háziasított lámát és alpakát a helyiek általában teherhordó állatként, valamint húsuk és gyapjuk miatt tartják. Az éjszakai csincsillák, a rágcsálók rendjének két veszélyeztetett tagja az Andok alpesi régióiban él. Az Andok kondor, a nyugati félteke legnagyobb madara, az Andok nagy részén él, de többnyire igen kis számban. Az Andok magasan fekvő, többnyire nyílt élőhelyein megtalálható még a huemul, a puma és a Pseudalopex nemzetségbe tartozó rókák. A madarak közül pedig néhány tinamous-faj (a Nothoprocta nemzetség tagjai), az andoki lúd, az óriáskócsag, a flamingók (főként a hiperszalinos tavakhoz kötődve), a kis rhea, az andoki flicker, a diadém homokfutó-partilepke, a bányászok, a szirti pintyek és a diuca-pintyek.

Hím Andok sziklakakas, az Andok nedves erdeiben élő faj.


Lámacsordák (alpákák) az Ausangate hegység domboldalán

Kapcsolódó oldalak

• Az Andokban található hegyek listája