Fold (geológia)
A kőzet gyakran úgy deformálódik, hogy törés helyett meghajlik. Ezt nevezzük redőnek. A hajtás kifejezést a geológiában akkor használják, amikor egy vagy több, eredetileg sík, egyenletes felület, például üledékes rétegek, a nyomás és a magas hőmérséklet hatására meghajlik vagy meggörbül. Az alapvető ok valószínűleg a lemeztektonika valamely aspektusa.
Amikor két erő ellentétes oldalról hat egymás felé, a kőzetrétegek redőkbe hajlanak. Azt a folyamatot, amelynek során az összenyomás következtében redők keletkeznek, hajtogatásnak nevezzük. A hajtogatás az endogenetikus folyamatok közé tartozik; a földkéregben zajlik.
A kőzetekben lévő redők mérete a mikroszkopikus gyűrődésektől a hegyméretű redőkig terjed. Egyedülálló ráncokként és kiterjedt, különböző méretű, különböző léptékű ráncvonulatokban fordulnak elő. A regionális léptékben eloszló ráncok együttese egy ráncöv, az orogén zónák gyakori jellemzője.
Vannak nagyméretű és kisméretű redők. A nagyméretű redők főként két tektonikus lemez közötti ütközési határ mentén találhatók.
Nagyon szoros ráncok Új-Dél-Walesben, Ausztráliában
A Slichowice természetvédelmi területen található ránc a lengyelországi Kielceben (variszkuszi orogenezis).
Rainbow Basin szinklinális Barstow közelében, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok
Egy hajtás szerkezete
A felhajtást antiklinálisnak nevezik. A lejtő lejtőjét szinklinálisnak nevezzük.
A felhajtás legmagasabb pontjait összekötő képzeletbeli vonalat nevezzük csúcsvonalnak.
A hajtás oldalát végtagoknak nevezzük.
A középső vonalat, amelytől a kőzetrétegek ellentétes irányban dőlnek el, a redő tengelyének nevezzük.
A rétegek összehajlásának mértéke szerint a hajtások öt fő típusba sorolhatók.
- szimmetrikus hajtás: a két végtag azonos meredekségű
- Aszimmetrikus hajtás: az egyik végtag meredekebb, mint a másik.
- Overfold: az egyik végtagot a másik fölé tolják.
- Fekvő hajtás: a két végtag közel párhuzamos.
- Túlnyomó redő: a nyomóerő olyan nagy, hogy a kőzetrétegek megszakadnak és egymásra csúsznak.
Egy ránchegy kialakulása
A lemezek között nagy mélyedések, úgynevezett geoszinklinálisok alakulnak ki. A tengerek feltöltötték a geoszinklinákat, és a beléjük ömlő folyók üledékeket (homokot és iszapot) szállítottak, amelyek a tengerfenéken rakódtak le. Az évmilliók során az üledékek a saját súlyuk miatt üledékes kőzetekké, pl. homokkővé, mészkővé stb. tömörültek.
Összecsuklással kialakult domborzati formák
A nagyméretű redők a romboló lemezhatárok mentén párhuzamos, kerek csúcsú hegységeket alakítanak ki. Ezeket a hegységeket nevezzük hajtogatott hegységeknek.
Példák a hajtogatott hegyvonulatokra:
Kérdések és válaszok
K: Mi az a redő a geológiában?
V: A redő az, amikor az eredetileg sík, egyenletes felületek, például az üledékes rétegek a nyomás és a magas hőmérséklet hatására meghajlanak vagy meggörbülnek.
K: Mi okozza a redők kialakulását a kőzetrétegekben?
V: Amikor két erő ellentétes oldalról hat egymás felé, a kőzetrétegek redőkbe hajlanak. Azt a folyamatot, amelynek során a tömörítés hatására redők keletkeznek, hajtogatásnak nevezzük.
K: Hol történik a hajtogatás?
V: A hajtogatás a földkéregben zajlik, és az endogenetikus folyamatok közé tartozik.
K: A kőzetekben lévő redők méretükben különböznek egymástól?
V: Igen, a kőzetekben lévő redők mérete a mikroszkopikus gyűrődésektől a hegység méretű redőkig változhat.
K: Előfordulhat egy régióban több redőződés is?
V: Igen, egy régióban többszörös redők is előfordulhatnak, és néha regionális szinten is eloszlanak, ami egy redőövezetet alkot.
K: Vannak különböző típusú redők?
V: Igen, létezhetnek elszigetelt redők és különböző méretű, különböző léptékű redősorok.
K: Hol találhatók jellemzően nagyméretű redők?
V: A nagyméretű redők főként két tektonikus lemez közötti ütközési határ mentén találhatók.
