Első nikaiai zsinat

Napirend

A zsinat napirendje a következő volt:

1. Az ariánus kérdés;
2. A pészah ünneplése;
3. A meletiánus szakadás;
4. Az Atya és a Fiú egy a céljában vagy személyében;
5. Az eretnekek megkeresztelése;
6. A hitehagyottak helyzete a Licinius alatti üldözés alatt.

Főbb pontok

A zsinat célja az volt, hogy megoldja az alexandriai egyházon belüli nézeteltéréseket Jézusnak az Atyához való viszonyával kapcsolatos természetéről; különösen arról, hogy Jézus ugyanabból az anyagból való-e, mint az Atyaisten, vagy csupán hasonló anyagból. Alexandriai Szent Sándor és Athanasius az első álláspontot képviselték; a népszerű presbiter, Arius, akitől az ariánus vita kifejezés származik, a másodikat. A zsinat az ariánusok ellen döntött (a becslések szerint 250-318 résztvevő közül 2 kivételével mindenki Arius ellen szavazott). A keleti püspökök közül azonban sokan, akik Ariánus-pártiak voltak, a szavazásig nem jutottak el a zsinatra.

A zsinat másik eredménye a keresztény húsvét (görögül pászka, modern angolul húsvét), az egyházi naptár legfontosabb ünnepének időpontjáról szóló megállapodás volt. A zsinat úgy döntött, hogy a feltámadást a tavaszi napéjegyenlőséget követő első teliholdat követő első vasárnapon ünnepeljék, függetlenül a Biblia héber naptárától, és felhatalmazta Alexandria püspökét, hogy évente közölje püspöktársaival a pontos dátumot.

A nikaiai zsinat történelmi jelentőségű volt, mert ez volt az első olyan kísérlet, amely az egész kereszténységet képviselő gyűlésen keresztül konszenzusra törekedett az egyházban. "Ez volt az első alkalom a technikai krisztológia kidolgozására". Továbbá, "Konstantin a zsinat összehívásával és vezetésével jelezte az egyház feletti császári ellenőrzés mértékét". A Nikaiai Hitvallás megalkotásával precedenst teremtettek a későbbi általános zsinatok számára, hogy olyan hitvallást és kánonokat alkossanak, amelyek a tanbeli ortodoxia irányelveivé és az egész kereszténység egységének forrásává kívántak válni - ez az egyház és később Európa történetében is jelentős esemény volt.

Jelleg és cél

Az első nikaiai zsinatot I. Konstantin hívta össze a 325-ös keleti napokban a cordobai Hosius által vezetett zsinat javaslatai alapján. A legtöbb püspök számára Arius tanításai eretnekek voltak, és veszélyt jelentettek a lelkek üdvösségére. 325 nyarán az összes tartomány püspökei eljöttek Níceába (a mai İznik, a mai Törökország területén), amely a többségük számára könnyen megközelíthető hely volt, különösen Kis-Ázsia, Szíria, Palesztina, Egyiptom, Görögország és Trákia püspökei számára.

Körülbelül 300 püspök vett részt, a birodalom minden régiójából, kivéve Nagy-Britanniát. Ez volt az első általános zsinat az egyház történetében a jeruzsálemi apostoli zsinat óta. A nikaiai zsinaton "az egyház megtette első nagy lépését a tanítás pontosabb meghatározása érdekében, válaszul az eretnek teológia kihívására". A zsinat határozatai, mivel ökumenikusak voltak, az egész Egyháznak szóltak.

Résztvevők

Konstantin meghívta a keresztény egyház mind az 1800 püspökét (keleten mintegy 1000, nyugaton 800), de csak 250-320 püspök vett részt a meghíváson. A kazáriai Euszebiosz 250-et, az alexandriai Athanasiosz 318-at, az antiókhiai Eusztatiosz pedig 270-et számolt (mindhárman jelen voltak a zsinaton). Később Socrates Scholasticus több mint 300-at, Evagrius, Hilarius, Jeromos és Rufinus pedig 318-at jegyzett fel.

A püspökök ingyen utazhattak a zsinatra, és szállást is kaptak. Ezek a püspökök nem egyedül utaztak; mindegyikük engedélyt kapott arra, hogy két papot és három diakónust vigyen magával; így a résztvevők száma összesen több mint 1500 lehetett. Euszebiosz a kísérő papok, diakónusok és akolitusok szinte megszámlálhatatlan seregéről beszél.

E zsinat azért is kapott különös jelentőséget, mert a keresztényüldözés éppen akkor ért véget Konstantin és Licinius császárok 313. februári milánói ediktumával.

A keleti püspökök alkották a nagy többséget. Közülük az első helyen a három pátriárka állt: Alexandriai Sándor, Antiochiai Eusztathiosz és Jeruzsálemi Makariosz. A latin nyelvű tartományok legalább öt képviselőt küldtek: Calabriai Marcus Itáliából, Karthágói Cecilianus Afrikából, Córdobai Hosius Hispaniából, Dijoni Nicasius Galliából és Stridoni Domnus a Duna menti tartományból. I. Szilveszter pápa nem vett részt, mivel beteg volt, de két pap képviselte.

Alexandriai Athanasius, egy fiatal diakónus, Alexandriai Sándor püspök társa, a segédek között volt. Athanasius végül élete nagy részét az arianizmus elleni küzdelemmel töltötte. A konstantinápolyi Sándor, aki akkor még presbiter volt, szintén jelen volt idős püspöke képviselőjeként.