Jóléti közgazdaságtan
A jóléti közgazdaságtan a közgazdaságtan egyik területe, amely az erőforrások elosztásának problémáját vizsgálja. A mikroökonómia technikáit használja az általános jólét értékelésére. Ebből az értékelésből kiindulva próbálja megtalálni a termelési tényezők kívánatos és gazdaságilag hatékony elosztását egy gazdaságon belül, gyakran az általános versenyhelyzeti egyensúlyhoz viszonyítva. A társadalmi jólétet a vizsgált elméleti társadalmat alkotó egyének gazdasági tevékenységei alapján elemzi. Az egyének és gazdasági tevékenységeik a társadalmi jólétre aggregálás alapegységei. Az aggregáció összpontosíthat egy embercsoportra, egy közösségre vagy egy társadalomra. Nincs "társadalmi jólét" az egyes egységekhez kapcsolódó "jóléten" kívül.
A jóléti közgazdaságtan jellemzően adottnak veszi az egyéni preferenciákat, és a jólétet a Pareto-hatékonyság szempontjából próbálja javítani. Például a B társadalmi állapot akkor "jobb", mint az A társadalmi állapot, ha legalább egy ember a B-t részesíti előnyben, és senki más nem ellenzi azt. A jólét egy másik aspektusa a jólét további dimenziójaként kezeli a jövedelem/javak elosztását, beleértve az egyenlőséget is.
A társadalmi jólét a társadalom általános jólétére utal. Megfelelően erős feltételezésekkel úgy határozható meg, mint a társadalomban élő összes egyén jólétének összege. A jólét mérhető kardinálisan "hasznokban" vagy dollárban, vagy közönségesen a Pareto-hatékonyságban. A kardinális módszert "hasznokban" kifejezve ma már ritkán alkalmazzák a tiszta elméletben. Fő problémája az, hogy a különböző "hasznossági" fajtákat nem lehet könnyen összegezni anélkül, hogy a mérés értelmét elveszítenénk. Az alkalmazott jóléti közgazdaságtanban gyakran pénzértékbecsléseket használnak. Az alkalmazott jóléti közgazdaságtan egyik példája a költség-haszon elemzés. A pénzértékbecslések hasznos mérési formát jelentenek, ha a jövedelemelosztási hatásokat figyelembe veszik az elemzésben, vagy ha nem valószínű, hogy azok megváltoztatják az elemzést.
A jólét képességekkel kapcsolatos megközelítése szerint a jólét értékelésébe bele kell foglalni a szabadságot - azt, hogy az emberek mit tehetnek vagy lehetnek szabadon -, és ez a megközelítés különösen nagy hatást gyakorolt a fejlesztéspolitikai körökben, ahol a többdimenziós jelleg és a szabadság hangsúlyozása alakította a humán fejlettségi index fejlődését.
A jóléti közgazdaságtan egyéb osztályozó fogalmai közé tartoznak az externáliák, a méltányosság, az igazságosság, az egyenlőtlenség és az altruizmus.
Vilfredo Pareto kidolgozta a Pareto-elvet.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a jóléti közgazdaságtan?
V: A jóléti közgazdaságtan a közgazdaságtan egyik területe, amely az erőforrások elosztásának problémáját vizsgálja. A mikroökonómia technikáit használja az általános jólét értékelésére, és megpróbálja megtalálni a termelési tényezők kívánatos és gazdaságilag hatékony elosztását egy gazdaságon belül, gyakran az általános versenypiaci egyensúlyhoz viszonyítva.
K: Melyek a társadalmi jólét aggregálásának alapegységei?
V: A társadalmi jólét aggregálásának alapegységei az egyének és gazdasági tevékenységeik.
K: Hogyan mérhető a társadalmi jólét?
V: A társadalmi jólét mérhető kardinálisan "hasznok" vagy dollárban, vagy közönségesen a Pareto-hatékonyságban. A pénzértékbecsléseket gyakran használják a mérés olyan formájaként, ahol a jövedelemelosztási hatásokat figyelembe veszik az elemzésben, vagy ahol nem tűnik valószínűnek, hogy azok megváltoztatnák az elemzést.
K: A jólét képességalapú megközelítése szerint mit kellene figyelembe venni az értékelésekben?
V: A képességek megközelítése szerint a jóléti értékeléseknek tartalmazniuk kell a szabadságot, vagyis azt, hogy az emberek mit tehetnek vagy lehetnek szabadon.
K: Milyen más osztályozó fogalmak léteznek a jóléti közgazdaságtanban?
V: A jóléti közgazdaságtanban léteznek még olyan osztályozó fogalmak, mint az externáliák, a méltányosság, az igazságosság, az egyenlőtlenség és az altruizmus.
