Viselkedési közgazdaságtan
A viselkedési közgazdaságtan a közgazdaságtan egy kisebb része, amely egyesíti a pszichológiáról és a közgazdaságtanról szerzett ismereteinket. A közgazdaságtan általában nem veszi figyelembe az emberek tényleges gondolkodásmódját, hanem leegyszerűsíti a döntéshozatalt, hogy a gazdasági modellek könnyebben érthetőek legyenek. Ez azonban nem ad teljes képet arról, hogyan működik valójában a világ és a közgazdaságtan. A közgazdászok általában azt feltételezik, hogy az emberek racionálisak, vagyis minden információt felhasználva a megfelelő időben jó döntéseket hoznak. A való életben az emberek nem így tesznek. Az önkontrollal és az idővel kapcsolatos problémáknak vannak kitéve, és különböző döntéseket hoznak attól függően, hogy milyen döntések eléjük kerülnek. A viselkedési közgazdászok a világ adott problémáit és korlátait vizsgálják, amelyek akkor jelentkeznek, amikor a valódi emberek döntésekkel szembesülnek.
Történelem
A viselkedési közgazdaságtan tanulmányozása a 20. század közepén és vége felé kezdett igazán kibontakozni. Amos Tversky és Daniel Kahneman pszichológusok írtak egy tanulmányt "Prospect Theory" címmel, amely arról szólt, hogy a döntések meghozatalakor az egyén számára legalább olyan fontos, ahogyan a választási lehetőségek bemutatásra kerülnek, mint maguk a döntések. Később Hersh Shefrin és Richard Thaler megalkotta a megtakarítási modellt, amely megmagyarázza, hogy az emberek nem találják ki, hogy mennyit kell megtakarítaniuk és költeniük ahhoz, hogy állandó szinten maradjanak. Az emberek inkább most költenek többet, mert az emberek a közeljövőben történő kielégülést részesítik előnyben. 1994-re a Harvard Egyetem felvett egy professzort, hogy a viselkedési közgazdaságtant saját tantárgyként oktassa. Ma már a viselkedési közgazdaságtan segít megmagyarázni sok összetett dolgot, amit az emberek tesznek. A kutatásnak számos alkalmazása van, például hogyan lehet hatékonyabbá tenni a közpolitikát, vagy marketing- és reklámalkalmazásokat. A viselkedési közgazdaságtanból más tudományterületek is kiágaznak, mint például a viselkedési pénzügyek, amelyek azzal foglalkoznak, hogy az emberek hogyan fektetnek be.
Témák
A viselkedési közgazdaságtan sokféle emberi cselekedetet meg tud magyarázni. Néhány téma a szakterületen belül:
Veszteségtől való idegenkedés/Perspektívaelmélet: Az embereket jobban felzaklatják a veszteségek, mint az azonos összegű nyereségek. Ez fontos ahhoz, hogy az emberek hogyan gondolkodnak a kockázatvállalásról. Ehhez kapcsolódik a diszpozíciós hatás, amely szorosan kapcsolódik a viselkedési pénzügyekhez. A diszpozíciós hatás a befektetők hajlamát jelenti arra, hogy túl sokáig ragaszkodnak a vesztes részvényekhez, és túl hamar eladják a nyerteseket. Ez a fogalom a veszteségkerüléshez kapcsolódik, mivel a befektetők halogatják a veszteségek realizálását. Szintén ehhez kapcsolódik a "status quo torzítás" viselkedésgazdasági fogalma. Ez azt magyarázza, hogy a közgazdaságtan elvárásaival ellentétben az emberek látszólag jobban szeretik a jelenlegi állapotukat, mint bármely más, általuk másnak látott állapotot.
Mentális könyvelés: Az embereknek külön mentális számláik vannak, amikor a költésről és a megtakarításról van szó. Mindegyik mentális számlához más-más mértékű költési hajlandóság kapcsolódik, és az emberek tevékenységeket rendelnek a mentális számlákhoz.
Horgonyzás/ Status Quo előítélet: Ha az emberek automatikusan kapnak egy lehetőséget, hajlamosak maradni ennél a választásnál, függetlenül attól, hogy ez a választás a legjobb lenne-e számukra.
Határtalan önzés: Az embereket többnyire az önérdek vezérli, és úgy cselekszenek, hogy a saját maguk számára a legjobb eredményt érjék el.
Határtalan akaraterő: Az egyéneknek nincs önuralmuk. Még ha tudják is, hogy mi a legjobb érdekük, hajlamosak másképp cselekedni. Az emberek némileg tisztában vannak korlátozott akaraterőjükkel is.
Alkalmazások
Most, hogy a viselkedési közgazdaságtan egyre népszerűbb, és egyre több társadalomtudós kutatja a témát, az ötletek alkalmazásának módjai egyre gyakoribbá válnak. Ha egy választás egy bizonyos módon történő megfogalmazása valakit jobb döntés meghozatalára "ösztönöz", vagy arra késztet, akkor azok, akik a lehetőségek kialakításáért felelősek, ezt felhasználhatják a jobb eredmény elérésére. Ezek az eredmények a fizikai aktivitás növelésétől az elhízás csökkentésén és az étkezési szokások megváltoztatásán át az energiafelhasználás mérsékléséig vagy a kormányzati politikák átalakításáig terjedhetnek. A jövőben a remény az, hogy a kis változtatások révén a lakosság nagyszabású előnyökhöz jut. Dániában a dán kormány a lehorgonyzás koncepcióját alkalmazza a szervdonornak jelentkező gépjárművezetők számának növelése érdekében. Az Egyesült Államokban a Fehér Ház Cass Sunsteint, viselkedési közgazdászt alkalmazta, hogy segítsen a politikai döntéshozók irányításában. Richard Thaler szintén az amerikai kabinetben dolgozik az új viselkedésalapú megismerési csoportban. Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is felmerült a nyugdíjmegtakarítások növelését segítő alapértelmezett opciók ötlete.
Problémák
A közgazdászok egyik legnagyobb érve a viselkedési közgazdaságtan ellen az, hogy a kutatások nagy része a valós világbeli források helyett kisléptékű kutatási adatokból származik. Ráadásul a viselkedési közgazdaságtan kutatói közül sokan főiskolai hallgatókat használnak fel tanulmányaikban. A főiskolai hallgatók kevesebb tapasztalattal rendelkeznek, mint a normál egyének. Mivel ez a populáció rosszul reprezentálja az átlagembert, az adatok más eredményeket mutathatnak, mint kellene.
Egyes pszichológusok szerint a viselkedési közgazdaságtan ugyan jó irányba tett lépést jelent annak megmagyarázásában, hogy az emberek miért cselekszenek úgy, ahogyan cselekszenek, de még mindig messze elmarad a kutatásban. Úgy érzik, hogy csak megváltoztatta a hagyományos neoklasszikus közgazdasági elméletet, holott mélyebbre kellene nézni, hogy mi is történik valójában pszichológiai és intellektuális szinten.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a viselkedési közgazdaságtan?
V: A viselkedési közgazdaságtan a közgazdaságtan egy olyan része, amely a pszichológiát a közgazdaságtannal ötvözi, hogy jobban megértse, hogyan hoznak döntéseket az emberek.
K: Miért nem veszi figyelembe a közgazdaságtan általában azt, ahogyan az emberek valójában gondolkodnak?
V: A közgazdaságtan általában azért nem veszi figyelembe az emberek tényleges gondolkodásmódját, mert leegyszerűsíti a döntéshozatalt, hogy a gazdasági modellek könnyebben érthetőek legyenek.
K: Mit feltételeznek a közgazdászok az emberekről a döntéshozatal szempontjából?
V: A közgazdászok azt feltételezik, hogy az emberek racionálisak, azaz minden információt felhasználva a megfelelő időben jó döntéseket hoznak.
K: Hogyan viselkednek az emberek a való életben, ami eltér a közgazdászok feltételezéseitől?
V: A való életben az embereknek problémáik lehetnek az önkontrollal, az idővel, és különböző döntéseket hozhatnak attól függően, hogy a döntések hogyan kerülnek eléjük.
K: Mire összpontosítanak a viselkedési közgazdászok?
V: A viselkedéses közgazdászok azon problémákra és korlátokra összpontosítanak, amelyek akkor jelentkeznek, amikor a valódi emberek döntésekkel szembesülnek.
K: Hogyan segíthet a viselkedési közgazdaságtan a világ megértésében?
V: A viselkedési közgazdaságtan segíthet a világ megértésében azáltal, hogy figyelembe veszi a valódi emberek gondolkodását és döntéshozatali módját, ahelyett, hogy azt feltételezné, hogy mindenki tökéletesen racionális.
K: Mi a fő különbség a hagyományos közgazdaságtan és a viselkedési közgazdaságtan között?
V: A fő különbség a hagyományos közgazdaságtan és a viselkedési közgazdaságtan között az, hogy a hagyományos közgazdaságtan feltételezi, hogy az emberek racionálisak, míg a viselkedési közgazdaságtan figyelembe veszi azt, ahogyan a valódi emberek ténylegesen döntéseket hoznak.
