A farthing az Angol Királyság érméje volt. Egy penny negyedét, azaz egy font sterling 1⁄960 fontját érte. A farthing szó az angolszász feorthing szóból származik. Ez egy negyedlinget vagy negyedrészt jelent. Az angolszász szó valószínűleg az ó-norvég fjorthungr szóból származik, amely "negyedet" jelent.

Története

Ilyen érméket először Angliában vertek ezüstből a 13. században. A korai farthingek aprók és vékonyak voltak: a legtöbb példa mindössze néhány milliméterrel nagyobb a mai ujjbegynél, és tömegük is nagyon alacsony. Ezeket az érméket verésük idején gyakran kézzel készítették (hammered coin), ezért sok a változat és a ritka darab. A 17. századig az ezüst farthingek használata és előfordulása folyamatosan változott a pénzrendszer korszakos átalakulásai miatt; az Angol Királyság 1707-ben beolvadt az új Nagy-Britanniai Királyságba, de a farthing továbbra is forgalomban maradt különféle formákban.

Anyagok és kivitelek

A korai farthingek többnyire ezüstből készültek. Később, a 17. században jelentek meg a réz és egyéb olcsóbb fémekből vert változatok: az első réz farthingokat I. Jakab király uralkodása alatt bocsátották ki. A 17. század végén az angol farthingot ónból is verték, és a kisebb értékű fémek használata a későbbi évszázadokban tovább folytatódott.

A 19. század folyamán általánossá vált a bronz- és rézötvözetek alkalmazása, amelyek tartósabbak és olcsóbbak voltak a forgalmi pénznem számára. Az 1900-as évek első felében a farthingok összeállítása és megjelenése többször módosult: az előlapokon az aktuális uralkodó portréja látható, a hátlapokon pedig hagyományosan jelképes motívumok — például Britannia vagy más nemzeti jelképek — szerepeltek. A különböző korokból származó anyag- és méretkülönbségek a gyűjtők számára fontos azonosító jelek.

Méretek és súly

A legkorábbi ezüst farthingek nagyon kicsik voltak: egyes korai példányok mindössze ~10 milliméter átmérőjűek és valamivel több mint 0,4 grammot nyomtak. Későbbi, rézből vagy bronzból készült farthingek általában nagyobb átmérőjűek és nehezebbek voltak, mivel a mechanikus verés és az anyagválasztás lehetővé tette a tartósabb, könnyebben felismerhető érmék előállítását.

A forgalomból kivonás és a gyűjtői érték

Az érmének az értéke az idő előrehaladtával folyamatosan csökkent az infláció és a gazdasági változások miatt. Az utolsó hivatalos sorozatot a 20. század közepén verték: 1953-ban a farthing alacsony értéke miatt utoljára kellett veretni. Egy londoni panaszkodott, hogy az eladók bántalmazták, amikor megpróbálta megvételre kínálni az érmét. Végül a farthing 1961. január 1-jén megszűnt törvényes fizetőeszköz lenni.

Ma a farthingek gyűjtői keresett darabok. Az értékük nagyban függ a korszaktól, az uralkodó portréjától, az anyagtól, a ritkaságtól és az általános állapottól (patina, kopás, sérülések hiánya). A középkori ezüst farthingek és a ritka veretek különösen értékesek lehetnek; a 17–19. századi réz- és bronzfarthingek értéke széles skálán mozog. A gyűjtők szempontjából fontos tényezők még a keltezés, az esetleges verőhelyi jelölések és a ritka variánsok (hibák, próbasorozatok) megléte.

Összefoglalás

  • Definíció: 1 farthing = 1/4 penny = 1/960 font sterling.
  • Eredet: az angolszász feorthing (valószínűleg ó-norvég fjorthungr) kifejezésből.
  • Történeti anyagok: ezüst (korai), réz, ón, bronz és különböző ötvözetek (később).
  • Forgalomból kivonás: utolsó verés a 20. század közepén; jogilag nem fizetőeszköz 1961. január 1. után.
  • Gyűjtőknek: ritka és korai példányok különösen értékesek, az ár a ritkaság és állapot függvénye.