60 U.S. 393 (1857) az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának egyik mérföldkőnek számító döntése volt. A bíróság 1857 márciusában kimondta, hogy a rabszolgáktól származó négerek, akár szabadok, akár rabszolgák, nem állampolgárai az Egyesült Államoknak. Mivel nem voltak állampolgárok, nem perelhettek a szövetségi bíróságon. Dred Scott szövetségi bíróságon perelt. Azt állította, hogy szabad volt, mert szabad területen élt. Elvesztette az ügyét egy olyan ítéletben, amelyet sokan a Legfelsőbb Bíróság legrosszabb döntéseként ítéltek el.
Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának Dred Scott-ügye, amely megtagadta Scott szabadságát azzal, hogy kimondta, hogy a néger rabszolgák leszármazottai nem amerikai állampolgárok, az 1846-1857 közötti évekig tartó, az alsóbb szövetségi kerületi bíróságokon és Missouri bíróságain zajló peres ügyek végét jelentette, amelyek mintegy 2 évig, a végéig megadták Dred Scott szabadságát.
Dr. John Emerson sebész volt, aki az amerikai hadseregben szolgált. 1833-ban megvásárolta Dred Scott rabszolgát Missouriban. Ugyanebben az évben Illinoisba költözött, és magával vitte Scottot is. Emersont a wisconsini terület egyik erődjébe küldték. Scott, a rabszolgája vele tartott. A wisconsini területen (ma Minnesota) élve Scott megismerte és feleségül vette Harriet Robinsont. A nő egy békebíró tulajdonában volt. Miután Scott feleségül vette, Emerson az ő tulajdonosa is lett. Emerson visszatért Missouriba, magával vitte rabszolgáit is. Emerson 1843-ban Missouriban halt meg. Scott és családja Emerson feleségére, Eliza Sandfordra maradt.
Az ügy jogi kérdései és a Legfelsőbb Bíróság döntése
A Dred Scott-ügy két alapvető jogi kérdés köré rendeződött: elégtelen állampolgárság miatt Scottnak volt-e joga szövetségi bíróságon pert indítani, és továbbá jogosult volt-e a Kongresszus arra, hogy megtiltsa a rabszolgaságot a területeken (azaz alkotmányellenes volt-e a Missouri Compromise tilalma)?
Az 1857-es, a Legfelsőbb Bíróság által hozott többségi véleményben (amelyet a főbíró, Roger B. Taney vezetett) a bíróság két fontos megállapítást tette: 1) az afrikai származású, rabszolgaság alatt élők és leszármazottaik nem tekinthetők az Egyesült Államok állampolgárainak, ezért nem rendelkeznek olyan jogképességgel, amely lehetővé tenné számukra, hogy szövetségi bíróságon pert indítsanak; 2) a Kongresszusnak nincs alkotmányos joga arra, hogy megtiltsa a rabszolgaságot a szövetségi területeken, így a Missouri Compromise egyes rendelkezéseit alkotmányellenesnek nyilvánította. A döntés nagy többséggel született (a bírák többsége támogatta a főbíró érvelését), míg két bíró ellene szavazott és különvéleményt adott.
A döntés következményei
A Dred Scott-döntés hatalmas politikai és társadalmi vihart kavart. A déli rabszolgatartó államok üdvözölték, míg az északi szabadelvű és abolitionista körök hevesen bírálták. A döntés tovább polarizálta az országot, erősítette a republikánusok és az abolitionista mozgalom ellenállását, és jelentősen hozzájárult a polgárháború előtti feszültségek éleződéséhez. Abraham Lincoln és más vezetők a döntést élesen kritizálták.
Fontos, hogy a Dred Scott-ügy később alkotmányosan megsemmisült: a polgárháborút követő alkotmánymódosítások megváltoztatták a döntés alapját. A 13. módosítás (1865) eltörölte a rabszolgaságot, a 14. módosítás (1868) pedig kifejezetten biztosította az Egyesült Államok állampolgárságát minden, az Egyesült Államok területén született személy számára, ezzel közvetlenül megcáfolva a Legfelsőbb Bíróság Dred Scottra vonatkozó álláspontját.
Dred Scott sorsa és az ügy történelmi megítélése
A Legfelsőbb Bíróság döntése után Scott rövid időn belül visszakerült Missouriba; végül tulajdonosai eladták őt egy korábbi tulajdonos családjának, Taylor Blow-nak, aki 1857-ben felszabadította őt és családját. Dred Scott nem sokkal később, 1858-ban meghalt.
Történészek és jogászok többsége a Dred Scott-döntést a zsarnokság és a politikai rövidlátás példájaként értékeli: jogi érvek és történelmi tények sorát hozták fel ellene, és gyakran említik a Legfelsőbb Bíróság egyik legártalmasabb és legvitatottabb ítéleteként. Az ügy emlékeztet arra, hogyan lehet egyetlen bírósági döntésnek mélyreható következménye a társadalmi és politikai viszonyokra nézve.
