A Smith v. Allwright (1944) az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának mérföldkőnek számító döntése volt. A döntés alkotmányellenesnek minősítette, hogy az afroamerikaiakat nem engedték szavazni a demokrata párti előválasztáson Texasban. Kiterjesztve ez az összes államban a fehér előválasztásokra is vonatkozott. A döntés hatályon kívül helyezte a Grovey kontra Townsend (1935) ügyet, amely lehetővé tette a Demokrata Párt számára, hogy kizárólag fehér előválasztásokat tartson, amelyek kizárták a fekete szavazókat.

Előzmények és háttér

A déli államokban, köztük Texasban, az előválasztások gyakran valójában a tényleges választásnak számítottak, mert a Demokrata Párt erős egyeduralma miatt a párt jelöltje gyakorlatilag biztosan megnyerte a novemberi választást. Ennek következtében a párt előválasztásán való részvétel kizárása hatékonyan megfosztotta a fekete polgárokat a választói befolyástól. A Grovey v. Townsend (1935) döntés idején a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a párt maga magánjogi szervezetként jár el, és így nem vonatkoznak rá ugyanazok az alkotmányos korlátozások, mint az állami cselekvésre.

Tények és peres eljárás

A perben a felperes azt állította, hogy a Demokrata Párt előválasztásáról való faji alapú kizárás megsérti az Egyesült Államok alkotmányának 15. módosítását, amely tiltja a faji megkülönböztetésen alapuló szavazati jogkorlátozást. Az ügy a helyi bíróságoktól a Legfelsőbb Bíróságig jutott, ahol végül a régi Grovey-el kapcsolatos jogértelmezést vizsgálták felül.

A Legfelsőbb Bíróság döntése és érvelése

A Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a pártok által lebonyolított előválasztások olyan döntéshozatali funkciót látnak el, amely lényegében az állami választási folyamat része. Emiatt az előválasztásokon alkalmazott faji megkülönböztetés állami cselekvésnek minősül, és így ellentétes az 15. módosítással. A döntés kimondta, hogy a faji alapú kizárás nem igazolható azzal, hogy a párt magánszervezet, mert a gyakorlat hatása valójában az állami választási jog gyakorlásának korlátozása.

Hatás és utóélet

  • A döntés azonnal érvénytelenítette a déli államokban alkalmazott „fehér előválasztás” gyakorlatát, és megnyitotta az utat a fekete választók számára az előválasztásokon való részvételhez.
  • A Smith v. Allwright mérföldkő volt a polgárjogi küzdelemben: jogi precedenst biztosított a további választójogi és egyenlőségi perek számára, és megerősítette, hogy a választásokhoz való hozzáférés védelme alkotmányos követelmény.
  • A döntés hosszabb távon hozzájárult a fekete közösségek politikai mobilizációjához és növelte a feketék regisztrációját és részvételét a választásokon. Ugyancsak előkészítette a terepet a későbbi, szélesebb körű szövetségi fellépésekhez, köztük a 1965-ös Voting Rights Acthez.

Jelentőség

A Smith v. Allwright fontos jogelvi fordulópontot jelent: megmutatta, hogy a választási rendszerek formális „magán” elemei akkor is alkotmányos ellenőrzés alá esnek, ha azoknak döntően közjogi hatásuk van. A döntés továbbá szemléltette, hogyan képes a bíróság jogi eszközökkel csökkenteni a faji megkülönböztetés választójogi következményeit.

Kapcsolódó ügyek és további kontextus

A Smith-döntés felülírta a Grovey v. Townsend (1935) döntés jogi álláspontját, és része volt annak a szélesebb sorozatnak, amely a 20. század közepe felé közeledve megerősítette a faji alapú választójogi diszkrimináció elleni alkotmányos védelmet. Az ügy történeti és jogi jelentősége miatt gyakran említik a polgárjogi mozgalom és a választójogi reformok kezdő lépései között.