Smith v. Allwright (1944) — Legfelsőbb Bíróság döntése a fehér előválasztásról
Smith v. Allwright (1944): a Legfelsőbb Bíróság döntése, amely megsemmisítette a fehér előválasztásokat és előrelépést hozott a fekete választójogért.
A Smith v. Allwright (1944) az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának mérföldkőnek számító döntése volt. A döntés alkotmányellenesnek minősítette, hogy az afroamerikaiakat nem engedték szavazni a demokrata párti előválasztáson Texasban. Kiterjesztve ez az összes államban a fehér előválasztásokra is vonatkozott. A döntés hatályon kívül helyezte a Grovey kontra Townsend (1935) ügyet, amely lehetővé tette a Demokrata Párt számára, hogy kizárólag fehér előválasztásokat tartson, amelyek kizárták a fekete szavazókat.
Előzmények és háttér
A déli államokban, köztük Texasban, az előválasztások gyakran valójában a tényleges választásnak számítottak, mert a Demokrata Párt erős egyeduralma miatt a párt jelöltje gyakorlatilag biztosan megnyerte a novemberi választást. Ennek következtében a párt előválasztásán való részvétel kizárása hatékonyan megfosztotta a fekete polgárokat a választói befolyástól. A Grovey v. Townsend (1935) döntés idején a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a párt maga magánjogi szervezetként jár el, és így nem vonatkoznak rá ugyanazok az alkotmányos korlátozások, mint az állami cselekvésre.
Tények és peres eljárás
A perben a felperes azt állította, hogy a Demokrata Párt előválasztásáról való faji alapú kizárás megsérti az Egyesült Államok alkotmányának 15. módosítását, amely tiltja a faji megkülönböztetésen alapuló szavazati jogkorlátozást. Az ügy a helyi bíróságoktól a Legfelsőbb Bíróságig jutott, ahol végül a régi Grovey-el kapcsolatos jogértelmezést vizsgálták felül.
A Legfelsőbb Bíróság döntése és érvelése
A Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a pártok által lebonyolított előválasztások olyan döntéshozatali funkciót látnak el, amely lényegében az állami választási folyamat része. Emiatt az előválasztásokon alkalmazott faji megkülönböztetés állami cselekvésnek minősül, és így ellentétes az 15. módosítással. A döntés kimondta, hogy a faji alapú kizárás nem igazolható azzal, hogy a párt magánszervezet, mert a gyakorlat hatása valójában az állami választási jog gyakorlásának korlátozása.
Hatás és utóélet
- A döntés azonnal érvénytelenítette a déli államokban alkalmazott „fehér előválasztás” gyakorlatát, és megnyitotta az utat a fekete választók számára az előválasztásokon való részvételhez.
- A Smith v. Allwright mérföldkő volt a polgárjogi küzdelemben: jogi precedenst biztosított a további választójogi és egyenlőségi perek számára, és megerősítette, hogy a választásokhoz való hozzáférés védelme alkotmányos követelmény.
- A döntés hosszabb távon hozzájárult a fekete közösségek politikai mobilizációjához és növelte a feketék regisztrációját és részvételét a választásokon. Ugyancsak előkészítette a terepet a későbbi, szélesebb körű szövetségi fellépésekhez, köztük a 1965-ös Voting Rights Acthez.
Jelentőség
A Smith v. Allwright fontos jogelvi fordulópontot jelent: megmutatta, hogy a választási rendszerek formális „magán” elemei akkor is alkotmányos ellenőrzés alá esnek, ha azoknak döntően közjogi hatásuk van. A döntés továbbá szemléltette, hogyan képes a bíróság jogi eszközökkel csökkenteni a faji megkülönböztetés választójogi következményeit.
Kapcsolódó ügyek és további kontextus
A Smith-döntés felülírta a Grovey v. Townsend (1935) döntés jogi álláspontját, és része volt annak a szélesebb sorozatnak, amely a 20. század közepe felé közeledve megerősítette a faji alapú választójogi diszkrimináció elleni alkotmányos védelmet. Az ügy történeti és jogi jelentősége miatt gyakran említik a polgárjogi mozgalom és a választójogi reformok kezdő lépései között.
A teljesen fehér előválasztás
Az Egyesült Államok alkotmányának újjáépítési módosításai az afroamerikaiak számára a rabszolgaság alóli felszabadulást, az állampolgárságot és a választójogot biztosították. Sok volt rabszolgatartó állam azonban kitalálta, hogyan akadályozza meg, hogy a feketék szavazhassanak. Ezek közé tartoztak a szavazási adók, az írástudási tesztek és a bonyolult választói regisztrációs törvények. Míg ezek a legtöbb déli államban működtek, Texasban nem. A pártnak szüksége volt a spanyolajkú szavazókra, de a feketéket ki akarták zárni. Szükségük volt arra is, hogy megosszák a feketék és a spanyolok szavazatát. Texas, mint a legtöbb déli állam, egypárti állam volt. A demokrata párt irányította a politikát. Az állami és helyi előválasztásokon dőlt el, hogy végül melyik jelölt nyeri meg a tisztséget az általános választásokon. A texasi demokraták a "fehér előválasztást" saját céljaik szolgálatába állították. Ez megtiltotta a nem fehéreknek, hogy belépjenek a Demokrata Pártba és részt vegyenek az előválasztásokon. Arra is lehetett használni, hogy kizárják a mexikói amerikaiakat az állam azon területein, ahol a pártnak nem volt szüksége rájuk. A rekonstrukciós módosítások az államra vonatkoztak. A Grovey kontra Townsend ügyben azonban Texas államnak megengedték, hogy a feketék választójogainak védelmével kapcsolatos felelősségét egy magánszervezetre - a Demokrata Pártra - hárítsa át. Ez lehetővé tette Texas számára, hogy a kizárólag fehérekből álló előválasztást alkalmazza.
Az eset
Egy másik döntésben, a Grovey v. Townsend ügyben (1935) a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy a Demokrata Párt magánszervezet. Az állami konvenciójuk dönthetett arról, hogy ki lehet tag. Lonnie E. Smith, egy houstoni fogorvos és a Színes Emberek Előrehaladásáért Országos Szövetség (NAACP) úgy döntött, hogy harcolni fog ez ellen a döntés ellen.
A Smith kontra Allwright ügyben (1944) a bíróság hatályon kívül helyezte a Grovey-ítéletet. A bírák többsége úgy döntött, hogy a Demokrata Párt több mint egy magánszervezet. A texasi választási folyamat része volt. Emiatt a bíróság szerint alkotmányellenes volt, hogy az afroamerikaiakat megakadályozták abban, hogy a demokrata előválasztáson szavazzanak.
Keres