Engedélyező törvény
A felhatalmazó törvényt (németül Ermächtigungsgesetz) 1933. március 23-án fogadta el a német parlament (Reichstag). Ez volt a második nagy lépés a Reichstag-tűzrendelet után, amellyel a nácik diktatórikus hatalmat szereztek, nagyrészt jogi eszközökkel. A törvény lehetővé tette Adolf Hitler kancellár és kabinetje számára, hogy a Reichstag részvétele nélkül hozzon törvényeket.
A felhatalmazó törvény hivatalos neve Gesetz zur Behebung der Not von Volk und Reich ("Törvény a nép és a birodalom bajának orvoslására") volt.
A felhatalmazó törvény elfogadása
A nácik azért írták a felhatalmazó törvényt, hogy teljes politikai hatalmat szerezzenek anélkül, hogy a Reichstag többségének támogatására lenne szükségük, és hogy koalíciós partnereikkel nem kellene alkudozniuk.
Propaganda
Hitler 1933. január 30-án, 24 órával azután, hogy Németország kancellárjává nevezték ki, ügyesen befolyásolta az eredményt Joseph Goebbels propagandaminiszter által, aki így írt:
Most már könnyű lesz folytatni a harcot, mert az állam minden erőforrását igénybe vehetjük. A rádió és a sajtó a rendelkezésünkre áll. A propaganda remekművét fogjuk megrendezni.
A választások előtti napokban a nácik utcai erőszakot szerveztek, hogy megfélemlítsék az ellenzéket és félelmet keltsenek a kommunizmustól. A Reichstag felgyújtása hat nappal a választások előtt a kampány központi eseménye volt.
Erőszak
Később aznap a Reichstag megfélemlítő körülmények között gyűlt össze, az SA emberei nyüzsögtek az ülésteremben és azon kívül. Hitler beszédében hangsúlyozta a kereszténység fontosságát a német kultúrában. Ezzel különösen a korábban szövetséges katolikus Centrumpártot akarta megnyugtatni. Részben beépítette a Ludwig Kaas pártelnök által kért garanciákat.
Az SPD kivételével valamennyi párt megszavazta a felhatalmazó törvényt. Miután a kommunista küldötteket eltávolították, és 26 SPD-s képviselőt letartóztattak vagy elrejtőztek, a végső szavazáson 441-en támogatták a felhatalmazási törvényt, 94-en (mind szociáldemokraták) ellenezték.
Következmények
A kommunista párti képviselők - és néhány szociáldemokrata képviselő is - már börtönben voltak, és a kommunista mandátumokat a kormány nem sokkal a választások után "nyugvónak" nyilvánította. A megmaradt szabad képviselőket a parlamenti termet körülvevő SA megfélemlítette. Végül csak a szociáldemokraták szavaztak a törvényjavaslat ellen.
A Daily Express című brit bulvárlap a Németország elleni bojkott zsidó reakciókat a következőképpen írta le: "Júdea háborút hirdet Németország ellen" (1933. március 25.).
Elnöki következmények
Von Hindenburg elnök látszólag elégedett volt Hitler kemény kezével. A felhatalmazó törvényről szóló kabinetértekezleten von Hindenburg képviselője kijelentette, hogy az idős elnök visszavonul a napi kormányzati ügyekből, és hogy a felhatalmazó törvény következtében hozott törvények esetében nem lesz szükség elnöki közreműködésre.
Kapcsolódó oldalak
- Meghatalmazó jogi aktus (általános)
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a felhatalmazó törvény neve németül?
V: A felhatalmazó törvényt németül Ermהchtigungsgesetznek hívták.
K: Mikor fogadta el a német parlament a felhatalmazó törvényt?
V: A felhatalmazó törvényt 1933. március 23-án fogadta el a német parlament (Reichstag).
K: Mit tett lehetővé Adolf Hitler kancellár és kabinetje számára a felhatalmazó törvény?
V: A felhatalmazó törvény lehetővé tette Adolf Hitler kancellár és kabinetje számára, hogy a Reichstag részvétele nélkül hozzon törvényeket.
K: Hogyan jutottak a nácik diktatórikus hatalomhoz nagyrészt legális eszközökkel?
V: A nácik két nagy lépésen keresztül jutottak diktatórikus hatalomhoz, először a Reichstag-tűzrendelet, másodszor pedig a felhatalmazó törvény elfogadásával.
K: Mi a felhatalmazó törvény másik neve?
V: A felhatalmazó törvény másik neve Gesetz zur Behebung der Not von Volk und Reich ("Törvény a nép és a birodalom nyomorúságának orvoslására").
K: Kik hoztak törvényeket a Reichstag részvétele nélkül e törvény elfogadása miatt?
V: E törvény elfogadásának köszönhetően Adolf Hitler kancellár és kabinetje a Reichstag részvétele nélkül hozhatott törvényeket.
