Equal Pay Act (1963): az USA törvénye a nemi alapú bérkülönbségek ellen
Equal Pay Act (1963) — az USA törvénye a nemi alapú bérkülönbségek ellen: története, jogi háttere és az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvének érvényesítése.
Az 1963. évi egyenlő bérezésről szóló törvény egy szövetségi törvény, amely módosítja a Fair Labor Standards Actet. Tiltja a kizárólag nemi alapon történő bérkülönbségeket. A törvényt 1963. június 10-én írta alá John F. Kennedy, az Egyesült Államok akkori elnöke. Alapelve az volt, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér jár, nemtől függetlenül.
Mit tilt és mire terjed ki?
A törvény kimondja, hogy a munkáltatók nem fizethetnek eltérő bért férfi és női munkavállalóknak, ha a munkakörök lényegében egyenlőek (azaz hasonló szintű készséget, erőfeszítést és felelősséget igényelnek, és hasonló munkakörnyezetben végzik őket). A jogszabály elsősorban a bérekre és a munkabérrel kapcsolatos juttatásokra (pl. bónuszok, juttatások) vonatkozik.
Alkalmazás és kivételek
A törvény hatálya általában kiterjed azon munkáltatókra, akikre a Fair Labor Standards Act rendelkezései vonatkoznak (például olyan munkáltatók, akik üzleti tevékenységet folytatnak államok között). Vannak azonban törvényes kivételek, amikor a bérkülönbség megengedett:
- senioritási rendszer alapján történő eltérés;
- érdemi (merit) alapú bérkülönbség;
- teljesítmény szerinti, a mennyiségre vagy minőségre épülő rendszerek;
- bármely más, a nemi megkülönböztetéstől független, jogos üzleti indokolt tényező (factor other than sex), például eltérő végzettség, tapasztalat vagy képzés.
Ha a munkáltató ezen kivételek valamelyikét bizonyítani tudja, mentesülhet a felelősség alól.
Végrehajtás és jogorvoslat
A törvény végrehajtását és az esetleges panaszokat többek között az Equal Employment Opportunity Commission (EEOC) és a Munkaügyi Minisztérium (Department of Labor) kezelheti, attól függően, hogy melyik jogszabályi alapra hivatkozva nyújtanak be keresetet. A munkavállaló jogorvoslatot kérhet bíróságon is.
- Jogorvoslatok: visszamenőleges bér (back pay), ideiglenes vagy végleges bírósági tilalom (injunctive relief), ügyvédi díjak, és bizonyos esetekben kártérítés; amennyiben a munkáltató szándékosan vagy erkölcstelenül járt el, a bíróság likvidációs (double) kártérítést is megítélhet.
- Határidők: a Fair Labor Standards Act szabályai szerinti elévülési idők érvényesek — általában két év, de ha a munkáltató szándékos jogsértést követett el, három évre nyúlhat ki a határidő.
Történelmi és jogi fejlemények
Bár az 1963-as törvény fontos mérföldkő volt, a joggyakorlat és a későbbi törvények alakították tovább hatását. A legismertebb esetek egyike a Ledbetter v. Goodyear Rubber & Tire Co. (2007) volt, amelyben a Legfelsőbb Bíróság szigorúan értelmezte az elévülési szabályokat. Ennek nyomán a Kongresszus 2009-ben elfogadta a Lilly Ledbetter Fair Pay Act-et, amely könnyebbé tette a bérdiszkrimináció elleni keresetek benyújtását azáltal, hogy minden fizetési tétel esete külön-külön megnyitja az elévülési határidőt.
Kapcsolat más törvényekkel
Az Equal Pay Act kiegészíti, de nem helyettesíti a Title VII (Civil Rights Act, 1964) rendelkezéseit, amelyek szélesebb körű foglalkoztatási diszkriminációt tiltó szabályokat tartalmaznak (például szexuális zaklatás vagy más nemi alapú hátrányos megkülönböztetés ellen). Gyakran mindkét törvényre hivatkoznak egy-egy ügyben.
Hatás és korlátok
A törvény jelentős előrelépés volt a nemi alapú bérkülönbségek elleni küzdelemben, és számos pert indítottak sikerrel az eltérő bánásmód felszámolására. Ugyanakkor a statisztikák szerint a nemek közötti átlagos bérkülönbség továbbra is fennáll bizonyos ágazatokban és pozíciókban, így a jogi szabályozás és az intézkedések továbbra is szükségesek.
Gyakorlati tanácsok munkavállalóknak
- Ha úgy érzi, hogy nemi alapú bérkülönbség érte, gyűjtsön dokumentumokat (munkaköri leírások, fizetési kimutatások, e-mailek).
- Tájékozódjon az EEOC és a Munkaügyi Minisztérium elérhetőségeiről, mert ezek a szervek segíthetnek a panasz benyújtásában.
- Szükség esetén keressen munkajogban jártas ügyvédet, aki segít felmérni az ügy jogi esélyeit és a lehetséges jogorvoslatokat.
Összefoglalva, az 1963-as Equal Pay Act alapelve egyszerű: egyenlő munkáért egyenlő bér jár. A gyakorlatban azonban az alkalmazás, bizonyítás és a jogorvoslat részletei összetett jogi kérdéseket vetnek fel, és a törvényt kiegészítő szabályok, bírósági döntések és későbbi jogszabályok alakítják napjainkban is.
Az Amerikai Egyetemi Nők Szövetségének tagjai John F. Kennedy elnökkel, amint aláírja az egyenlő bérezésről szóló törvényt.
Egy a milliónyi "Rózsika a szegecselők" közül munka közben
Történelem
1868-ban a Knights of Labor egyik fő célkitűzése a férfiak és nők egyenlő bérezése volt. Az első és a második világháború alatt a National War Labor Board (Nemzeti Háborús Munkaügyi Tanács) volt jogosult az amerikai vállalatok munkaügyi normáinak meghatározására. A koreai háború alatt a Bérstabilizációs Tanács határozta meg ezeket a normákat. Mindhárom esetben egyenlő bérpolitikát határoztak meg mindkét nem számára a háborús időkben. A háború alatt Rosie the Riveter ugyanazt a bért kapta, mint az ugyanolyan munkát végző férfiak. 1919-ben két állam, Michigan és Montana törvényt fogadott el az egyenlő bérezésről. De csak a második világháború után követte példájukat más államok is. Az Egyesült Államok Női Irodáját, amely az Egyesült Államok Munkaügyi Minisztériumának része volt, 1920-ban hozták létre. Megalakulásuk óta szorgalmazták az egyenlő bérezést. 1952-ben több női, munkaügyi, üzleti és polgári csoport|csoport koalíciójaként megalakult a National Committee for Equal Pay (Nemzeti Bizottság az egyenlő bérezésért). Kampányt indítottak az egyenlő bérezést előíró új törvényekért. 1945-ben a 79. kongresszus beterjesztett egy egyenlő bérezésről szóló törvényjavaslatot, amely nem ment át. Csak 18 évvel később, a 88. kongresszus fogadta el ezt a törvényt. Ezt az 1963-as egyenlő bérezésről szóló törvénynek nevezték el.
A Fair Labor Standards Act módosításaként az 1963. évi Equal Pay Act a szövetségi törvényekbe ütközött a munkavállalók nemi alapon történő megkülönböztetése. Erről akkor van szó, ha "a feladatok hasonló munkakörülmények között azonos készségeket, erőfeszítést és felelősséget igényelnek". John F. Kennedy elnök 1963. június 10-én írta alá ezt a törvényt. A Fehér Ház Ovális Irodájában tartott ünnepségen Kennedy elnök külön elismerésben részesített több olyan csoportot és személyt, akik ennek a törvénynek az érdekében dolgoztak. A kitüntetettek között voltak Edna Kelly és Edith Green kongresszusi képviselőnők, Esther Peterson munkaügyi miniszterhelyettes, Dr. Dorothy Height, a Néger Nők Nemzeti Tanácsának elnöke és Dr. Minnie Miles, az Üzleti és Szakmai Női Alapítvány elnöke.
A törvényt nagyrészt azért fogadták el, mert a kongresszus felismerte az Egyesült Államokban változó munkaerőt. A férfiak által fenntartott háztartások elavulttá váltak, mivel egyre több nő lépett be a munkaerőpiacra. A magasabb válási arányok több női háztartást jelentettek. Az 1960-as években azonban a nők csak 60 centet kerestek minden egyes dollár után, amelyet a férfi munkavállalóknak fizettek. Az egyenlő bérezésről szóló törvényt az egyenlőtlen bérezés megoldásának részeként szánták. Az 1964-es Polgárjogi törvény, a VII. cím még többet tett hozzá az egyenlő bérezésről szóló törvényhez azzal, hogy törvénytelenné tette a faji vagy nemi alapon történő megkülönböztetést. A VII. cím a fehérgalléros munkavállalókat is hozzáadta a törvényhez.
Eredmények
Az 1970-es évekre a nők 75 centet kerestek egy férfi által megkeresett dolláronként. Az amerikai munkaügyi minisztérium statisztikái szerint 2007-ben ez az arány még mindig 75 cent körül volt. A főiskolai végzettségű nők és a főiskolai végzettségű férfiak közötti különbség valójában kissé nőtt. A Fortune 500 vállalatnál (az USA legnagyobb vállalatai) a nők még mindig csak a vezető pozíciók 17%-át töltik be. 2010-ben a Munkaügyi Statisztikai Hivatal jelentése szerint a teljes munkaidőben dolgozó nők minden egyes (teljes munkaidőben dolgozó) férfi által megkeresett dollárra körülbelül 81 cent jutott.
Kérdések és válaszok
K: Mi az 1963-as egyenlő bérezésről szóló törvény?
V: Az 1963-as Equal Pay Act egy szövetségi törvény, amely módosítja a Fair Labor Standards Act-et, és tiltja a kizárólag nemi alapon történő bérdiszkriminációt.
K: Ki írta alá az 1963. évi egyenlő bérezésről szóló törvényt?
V: John F. Kennedy elnök 1963. június 10-én írta alá az 1963. évi egyenlő bérezésről szóló törvényt.
K: Mi a célja az 1963. évi egyenlő bérezésről szóló törvénynek?
V: Az 1963. évi egyenlő bérezésről szóló törvény célja, hogy nemtől függetlenül egyenlő munkáért egyenlő bért állapítson meg, hogy megakadályozza a kizárólag nemi alapon történő bérdiszkriminációt.
K: Mit tilt az 1963. évi egyenlő bérezésről szóló törvény?
V: Az 1963. évi egyenlő bérezésről szóló törvény tiltja a kizárólag nemi alapon történő bérdiszkriminációt, és arra törekszik, hogy a nemi normáktól függetlenül egyenlő díjazást biztosítson a hasonló munkáért.
K: Mi a jelentősége az 1963. évi egyenlő bérezésről szóló törvénynek?
V: Az 1963. évi egyenlő bérezésről szóló törvény mérföldkő a munkajogban, amely elősegíti a nemek közötti egyenlőséget a munkahelyeken, és lehetőséget nyújt a tisztességtelen javadalmazási gyakorlatot folytató munkáltatók elleni jogi fellépésre.
K: Mikor írták alá az 1963. évi egyenlő bérezésről szóló törvényt?
V: Az 1963. évi egyenlő bérezésről szóló törvényt 1963. június 10-én írták alá.
K: Mi az irányadó törvény az 1963. évi egyenlő bérezésről szóló törvényre?
V: Az 1963. évi egyenlő bérezésről szóló törvényt a Fair Labor Standards Act szabályozza, mivel a Kongresszus 1963-ban módosította a törvényt.
Keres