USA XVI. módosítás (1913): szövetségi jövedelemadó magyarázata
Részletes magyarázat az USA 1913-as XVI. módosításáról: hogyan tette lehetővé a szövetségi jövedelemadót, jogi háttere és gyakorlati hatásai.
Az Egyesült Államok alkotmányának 1913. február 3-án ratifikált tizenhatodik módosítása (XVI. módosítás) lehetővé teszi a Kongresszus számára, hogy szövetségi jövedelemadót vezessen be. Ez lehetővé teszi a szövetségi kormány számára, hogy adót szedjen a személyi jövedelemre, függetlenül attól, hogy honnan származik a jövedelem. A tizenhatodik módosítás hatályon kívül helyezte a Legfelsőbb Bíróság 1895-ös, a Pollock kontra Farmers' Loan & Trust Co. ügyben hozott döntését, amelyben a bíróság úgy döntött, hogy a 4000 dollár feletti jövedelmekre kivetett 2 százalékos adó alkotmányellenes. Ez azért volt így, mert a döntés által megsemmisített törvény nem tette lehetővé az arányosítást, a bíróság ellene döntött. A tizenhatodik módosítás lehetővé tette a Kongresszus számára, hogy egységes, közvetlen jövedelemadót vessen ki anélkül, hogy az arányosításra vonatkozna.
Történeti háttér
A 19. század végén és a 20. század elején a szövetségi bevételek döntően vámokból és különféle fogyasztási adókból (excise) származtak. Az ipari társadalom növekedésével és az egyenlőtlen jövedelemeloszlás problémáival párhuzamosan felmerült az igény a központi jövedelemadóra. 1895-ben azonban a Pollock-ügy miatt a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy bizonyos jövedelemadók közvetlen adónak minősülnek, amelyeknek az alkotmány szerint államok szerint arányosítottnak kellett volna lenniük — ez gyakorlatilag meghiúsította a korábbi jövedelemadó-szabályozást. Ennek a jogi akadálynak a megkerülésére terjesztettek elő alkotmánymódosító javaslatot, amelyet a Kongresszus 1909-ben elfogadott és a szükséges számú állam ratifikált 1913-ban.
A módosítás szövege
"The Congress shall have power to lay and collect taxes on incomes, from whatever source derived, without apportionment among the several States, and without regard to any census or enumeration."
Magyarul: "A Kongresszusnak joga van jövedelmekre adót kivetni és beszedni, bármely forrásból származzanak is azok, az egyes államok között való arányosítás nélkül, és minden népszámlálásra vagy összeírásra való tekintet nélkül."
Mit változtatott meg a módosítás és mit nem?
- Megszűnt az arányosítási követelmény a jövedelemadók esetén: a Kongresszus a módosítás után egységes szövetségi jövedelemadót vethet ki anélkül, hogy az egyes államok népessége arányában osztaná szét az adóteherre eső részeket.
- Nem adott önmagában teljesen új hatalmat: a módosítás nem teremtett új adóztatási hatáskört, hanem jogilag eltávolította azt az akadályt (az arányosítást), amely a Pollock-döntés miatt létezett.
- Nem határozott meg adómértékeket vagy beszedési rendszert: ezekről a Kongresszus törvényekben döntött (pl. Revenue Act of 1913), amelyek meghatározták a sávokat, mentességeket és adminisztratív szabályokat.
Joggyakorlat és későbbi értelmezések
A Legfelsőbb Bíróság a módosítást követően több ügyben tisztázta annak hatáskörét. Például a Brushaber v. Union Pacific Railroad Co. (1916) ügyben a bíróság kimondta, hogy a tizenhatodik módosítás valóban eltávolította az arányosítási követelményt az adóztatás alól, így a szövetségi jövedelemadó alkotmányos alapját biztosítja. A későbbi döntések foglalkoztak azzal is, hogy mely típusú bevételek minősülnek jövedelemnek, illetve hogyan viszonyulnak a jövedelemadóhoz különböző típusú tőke- és üzleti jövedelmek.
Gazdasági és politikai hatások
- A szövetségi jövedelemadó rövid időn belül fontos bevételi forrássá vált; különösen I. világháború, majd a két világháború és a New Deal korszak során nőtt meg jelentősen az állami bevételek aránya a GDP-ben.
- A jövedelemadó bevezetése lehetővé tette a progresszív adórendszer kialakulását, ahol a magasabb jövedelműek arányosan nagyobb adóterhet viselnek.
- Az állami újraelosztás, szociális programok és a modern költségvetési politika finanszírozása nagymértékben a jövedelemadó bevételeire épül.
Rövid összefoglalás
A XVI. módosítás kulcsfontosságú lépés volt az amerikai adózás történetében: jogilag lehetővé tette a szövetségi jövedelemadó kivetését arányosítási követelmény nélkül, így megnyitotta az utat a modern, központilag szabályozott jövedelemadó-rendszer felé. Bár maga a módosítás nem határozta meg az adórendszer részleteit, törvényhozói intézkedések és bírósági értelmezések alakították ki azokat az elveket és gyakorlatot, amelyeket ma is ismerünk.
Szöveg
"A Kongresszusnak hatalma van arra, hogy a jövedelmekre, bármilyen forrásból származzanak is, adókat állapítson meg és szedjen be, a különböző államok közötti felosztás nélkül, és bármilyen népszámlálásra vagy összeírásra való tekintet nélkül.".
Háttér:
Amikor az Alkotmány alkotói az új kormány finanszírozásának módját határozták meg, megpróbálták elkerülni a jövedelemalapú adót. Az Alkotmány első cikkének 2. és 9. szakasza létrehozta az "arányosítás szabályát". Gyakorlatilag ez azt követelte meg a Kongresszustól, hogy az egyes államok lakossága alapján adóztassa meg az államokat, ahelyett, hogy az egyes személyek jövedelme vagy vagyona után vetne ki adót. Például, ha egy állam a teljes népesség négy százalékát tette ki, akkor a teljes szövetségi adó négy százalékát kellett fizetnie. Az alkotmány alkotói számítottak a közvetlen adók használatára, és a fogalmat tágan határozták meg. Nem látták azonban, hogy az arányosítás megbénítana minden olyan kísérletet, amely a közvetlen adók beszedésére irányul.
1913 előtt a szövetségi bevételek nagy része az árukra kivetett közvetett adókból származott. Ezek közé tartoznak az országba behozott árukra kivetett vámok. Ide tartoztak az olyan termékekre kivetett jövedéki adók is, mint a whisky. A jövedelemadók 1913-ban nem voltak újdonságok. A kongresszus a polgárháború idején fogadta el az 1861. évi jövedelemtörvényt, hogy segítsen a háború finanszírozásában. Tíz évvel később ez a törvény hatályát vesztette. Az Amerikai Konföderációs Államokban is volt jövedelemadó. Az adó 1863-tól kezdve az első 1000 dollár után adómentességet biztosított, és a mentességen felüli első 1500 dollár után 1%-os adót vetett ki. Az ezt meghaladó jövedelemre 2%-os adót vetettek ki.
1894-ben a kongresszus elfogadta a Wilson-Gorman-féle vámtörvényt, amely 2 százalékos átalánykulcsos szövetségi jövedelemadót tartalmazott. Egy évvel később a Legfelsőbb Bíróság meghozta döntését a Pollock kontra Farmers' Loan & Trust Co. ügyben. Az adót alkotmányellenesnek ítélték, mivel az közvetlen adó volt, és nem az egyes államok lakossága alapján osztották fel.
Alkotmányos jövedelemadó
1909. június 16-án Taft elnök üzenetet küldött a szenátusnak, amelyben ez állt:
"Ezért javaslom a Kongresszusnak, hogy mindkét ház kétharmados szavazással javasoljon egy olyan alkotmánymódosítást, amely felhatalmazza a nemzeti kormányt arra, hogy jövedelemadót vessen ki a népesség arányában történő felosztás nélkül az államok között.""
A képviselőházban öt órán át tartó vita után a törvényjavaslatot 314-14 arányban (1 "jelenlévő" szavazat és 55 nem szavazó) fogadták el. Ezt követően a törvényt ratifikációra továbbították az állami törvényhozásoknak. A módosítás felhatalmazta a Kongresszust, hogy közvetlen adót alkalmazzon, amely az emberek jövedelmén alapul, és nem vonatkozik rá az arányosítási szabály.
A tizenhatodik módosítás hatásai
A tizenhatodik módosítás legnagyobb és legközvetlenebb hatása az volt, hogy a hatalmat az államoktól a nemzeti kormányhoz helyezte át. Az államoknak már a nemzeti kormány előtt is volt jövedelemadója. Ezáltal a nemzeti kormány gyengébb maradt, mivel kevesebb bevétele volt, mint az államoknak. A tizenhatodik módosítás nélkül a nemzeti kormány sokkal nehezebben tudta volna kiterjeszteni katonai hatalmát a világ más részeire.
Keres