Az Egyesült Államok alkotmányának tizenhatodik módosítása
Az Egyesült Államok alkotmányának 1913. február 3-án ratifikált tizenhatodik módosítása (XVI. módosítás) lehetővé teszi a Kongresszus számára, hogy szövetségi jövedelemadót vezessen be. Ez lehetővé teszi a szövetségi kormány számára, hogy adót szedjen a személyi jövedelemre, függetlenül attól, hogy honnan származik a jövedelem. A tizenhatodik módosítás hatályon kívül helyezte a Legfelsőbb Bíróság 1895-ös, a Pollock kontra Farmers' Loan & Trust Co. ügyben hozott döntését, amelyben a bíróság úgy döntött, hogy a 4000 dollár feletti jövedelmekre kivetett 2 százalékos adó alkotmányellenes. Ez azért volt így, mert a döntés által megsemmisített törvény nem tette lehetővé az arányosítást, a bíróság ellene döntött. A tizenhatodik módosítás lehetővé tette a Kongresszus számára, hogy egységes, közvetlen jövedelemadót vessen ki anélkül, hogy az arányosításra vonatkozna.
Szöveg
"A Kongresszusnak hatalma van arra, hogy a jövedelmekre, bármilyen forrásból származzanak is, adókat állapítson meg és szedjen be, a különböző államok közötti felosztás nélkül, és bármilyen népszámlálásra vagy összeírásra való tekintet nélkül.".
Háttér:
Amikor az Alkotmány alkotói az új kormány finanszírozásának módját határozták meg, megpróbálták elkerülni a jövedelemalapú adót. Az Alkotmány első cikkének 2. és 9. szakasza létrehozta az "arányosítás szabályát". Gyakorlatilag ez azt követelte meg a Kongresszustól, hogy az egyes államok lakossága alapján adóztassa meg az államokat, ahelyett, hogy az egyes személyek jövedelme vagy vagyona után vetne ki adót. Például, ha egy állam a teljes népesség négy százalékát tette ki, akkor a teljes szövetségi adó négy százalékát kellett fizetnie. Az alkotmány alkotói számítottak a közvetlen adók használatára, és a fogalmat tágan határozták meg. Nem látták azonban, hogy az arányosítás megbénítana minden olyan kísérletet, amely a közvetlen adók beszedésére irányul.
1913 előtt a szövetségi bevételek nagy része az árukra kivetett közvetett adókból származott. Ezek közé tartoznak az országba behozott árukra kivetett vámok. Ide tartoztak az olyan termékekre kivetett jövedéki adók is, mint a whisky. A jövedelemadók 1913-ban nem voltak újdonságok. A kongresszus a polgárháború idején fogadta el az 1861. évi jövedelemtörvényt, hogy segítsen a háború finanszírozásában. Tíz évvel később ez a törvény hatályát vesztette. Az Amerikai Konföderációs Államokban is volt jövedelemadó. Az adó 1863-tól kezdve az első 1000 dollár után adómentességet biztosított, és a mentességen felüli első 1500 dollár után 1%-os adót vetett ki. Az ezt meghaladó jövedelemre 2%-os adót vetettek ki.
1894-ben a kongresszus elfogadta a Wilson-Gorman-féle vámtörvényt, amely 2 százalékos átalánykulcsos szövetségi jövedelemadót tartalmazott. Egy évvel később a Legfelsőbb Bíróság meghozta döntését a Pollock kontra Farmers' Loan & Trust Co. ügyben. Az adót alkotmányellenesnek ítélték, mivel az közvetlen adó volt, és nem az egyes államok lakossága alapján osztották fel.
Alkotmányos jövedelemadó
1909. június 16-án Taft elnök üzenetet küldött a szenátusnak, amelyben ez állt:
"Ezért javaslom a Kongresszusnak, hogy mindkét ház kétharmados szavazással javasoljon egy olyan alkotmánymódosítást, amely felhatalmazza a nemzeti kormányt arra, hogy jövedelemadót vessen ki a népesség arányában történő felosztás nélkül az államok között.""
A képviselőházban öt órán át tartó vita után a törvényjavaslatot 314-14 arányban (1 "jelenlévő" szavazat és 55 nem szavazó) fogadták el. Ezt követően a törvényt ratifikációra továbbították az állami törvényhozásoknak. A módosítás felhatalmazta a Kongresszust, hogy közvetlen adót alkalmazzon, amely az emberek jövedelmén alapul, és nem vonatkozik rá az arányosítási szabály.
A tizenhatodik módosítás hatásai
A tizenhatodik módosítás legnagyobb és legközvetlenebb hatása az volt, hogy a hatalmat az államoktól a nemzeti kormányhoz helyezte át. Az államoknak már a nemzeti kormány előtt is volt jövedelemadója. Ezáltal a nemzeti kormány gyengébb maradt, mivel kevesebb bevétele volt, mint az államoknak. A tizenhatodik módosítás nélkül a nemzeti kormány sokkal nehezebben tudta volna kiterjeszteni katonai hatalmát a világ más részeire.
