Az Egyesült Államok Alkotmányának tizennyolcadik módosítása

Szöveg

1. szakasz.

E cikk ratifikálásától számított egy év elteltével tilos a bódító szeszes italok gyártása, árusítása vagy szállítása az Egyesült Államokban, illetve az Egyesült Államok joghatósága alá tartozó valamennyi területen, valamint az Egyesült Államokba történő behozatala vagy kivitele italgyártási céllal.

2. szakasz A
Kongresszus és az egyes államok egyidejűleg rendelkeznek hatáskörrel e cikk megfelelő jogszabályokkal történő végrehajtására.

3. szakasz. Ez a cikk hatályát veszti, hacsak az Alkotmány módosításaként a különböző államok törvényhozása nem ratifikálja az Alkotmányban előírtak szerint, attól az időponttól számított hét éven belül, amikor a Kongresszus ezt a cikket az államoknak benyújtotta.

Feltételek

Az első szakasz első pontja szerint a törvénynek a ratifikálástól számított egy év múlva kellett volna hatályba lépnie. A Kongresszus 1917. december 18-án fogadta el. A harminchatodik állam (az elfogadáshoz szükséges szám) 394 nappal később, 1919. január 16-án ratifikálta a módosítást. A negyvenhetedik állam, amely ratifikálta a módosítást, New Jersey volt 1922. március 9-én. Rhode Island volt az egyetlen állam, amely elutasította a 18. módosítás ratifikálását.

A második záradék a szövetségi és az állami kormánynak egyidejűleg adott hatáskört a módosítás érvényesítésére. A kongresszus elfogadta a nemzeti szesztilalom végrehajtásáról szóló törvényt, más néven a Volstead-törvényt. A törvény minden olyan italt, amely több mint fél százalékot tartalmaz, bódító italnak minősített. A törvény végrehajtásához az Internal Revenue Service-t hatalmazta fel.

A harmadik záradék hét évet adott az államoknak arra, hogy ratifikálják a módosítást. Ez volt az első olyan módosítás, amely a ratifikáció határidejét korlátozta. Ha nem ratifikálta a szükséges számú állam az adott határidőn belül, a módosítás nem lépett hatályba. Az Egyesült Államok alkotmányának ötödik cikke előírja, hogy a módosítást az államok háromnegyedének el kell fogadnia. (Akkoriban a 48 államból 36 állam volt az.)

Háttér

Az 1820-as években intenzív vallási és társadalmi mozgalmak terjedtek el országszerte, amelyek az alkoholt és a részegséget "nemzeti átoknak" nevezték. Ezeket nevezték mértékletességi mozgalmaknak. Az első állam, ahol mértékletességi törvényt hoztak, Massachusetts volt, amely 1838-ban törvénybe iktatta a 15 amerikai gallonnál (57 l; 12 imp gal) kisebb mennyiségű szeszesital árusításának tilalmát. Maine 1846-ban fogadta el az első állami alkoholtilalmi törvényt. Ezt két évvel később hatályon kívül helyezték, mégis, más államok is hoztak hasonló törvényeket.

Az amerikai polgárháborút követően a bevándorlók, főként Írországból, Németországból, Olaszországból és Európa más részeiből, milliós nagyságrendben zsúfolódtak be a nagyvárosokba. Sokan közülük keményen dolgoztak és ugyanolyan keményen ittak. A sör kedvelt ital lett, és sok német-amerikai, aki tudta, hogyan kell sört főzni, nagy mennyiségben kezdett el sört gyártani. Az 1870-es évekre sok feleség és anya, aki teljesen függött a férjétől, tiltakozni kezdett az ellen, hogy az alkohol tönkretette az életét. Számos lelkész csatlakozott hozzájuk. A Női Keresztény Mértéktartó Szövetség (WCTU) néven szerveződtek, és a változás erőteljes erejévé váltak. Olyan nők csatlakoztak hozzájuk, mint Susan B. Anthony és Elizabeth Cady Stanton, akik a választójogi mozgalom (a nők szavazati joga) kiemelkedő alakjai voltak. A mértékletességi mozgalom politikai nyomást tudott gyakorolni a politikusokra, akiktől sokan féltek. A WCTU az alkoholos italok országos betiltását kezdte követelni. Eleinte a legtöbb szenátor ellenezte az ötletet. De azt sem akarták, hogy úgy lássák, hogy ellene szavaznak. Ezért hétéves határidőt szabtak a ratifikációra. Sokan remélték, hogy nem fogják ratifikálni. A terv azonban nem vált be, mivel alig több mint egy évvel az elfogadása után ratifikálták.

A tiltás eredményei

Gustav Boess, Berlin polgármestere 1929 végén New Yorkba látogatott. Megkérdezte New York polgármesterét, Jimmy Walkert, hogy mikorra várható a szesztilalom életbe lépése. Akkoriban a szesztilalom már több mint kilenc éve volt törvény. Az, hogy a német polgármesternek egyáltalán meg kellett kérdeznie, azt mutatja, hogy a tizennyolcadik módosítás mennyire jól működött. Valójában egyáltalán nem működött jól.

Közgazdaságtan

A szesztilalmat támogatók arra számítottak, hogy a háztartási cikkek és a ruházati cikkek forgalma drámaian megugrik. Sokan arra számítottak, hogy az ingatlanok és a bérleti díjak emelkedni fognak, mivel a bárok bezártak és a környékeket megtisztították. Sok üdítőital-, gyümölcslé- és rágógumigyártó arra számított, hogy az eladások növekedni fognak, mivel az amerikaiaknak új szórakozási lehetőségeket kellett találniuk. Mindez nem történt meg. Ehelyett a nem szándékolt következmények a szórakoztató és szórakoztatóipar hanyatlásához vezettek országszerte. Az éttermek tönkrementek, mivel legális szeszesital-értékesítés nélkül nem tudtak többé nyereséget termelni. A színházak bevételei inkább csökkentek, mint nőttek, és a jósolt egyéb gazdasági előnyök közül kevés valósult meg. A szesztilalom nagyrészt negatívan hatott a gazdaságra. Ezrével szűntek meg a munkahelyek a sörfőzdékben, szeszfőzdékben és bárokban. A kamionosok, pincérek, hordókészítők és sok más kapcsolódó munkás nagy számban veszítette el állását. A legnagyobb nem szándékolt következmény talán az volt, hogy a kormány adóbevételeket veszített. New York állam bevételeinek csaknem 75 százalékát veszítette el. A szövetségi kormány több mint 11 millió dollár adóbevételtől esett el, míg a végrehajtás költségei több mint 300 millió dollárt tettek ki.

kiskapuk

A szesztilalmi törvények számos kiskaput tartalmaztak (a törvény kijátszásának módjai), amelyeket gyorsan ki is használtak. A legnagyobb kiskapu az volt, hogy sem a tizennyolcadik kiegészítés, sem a Volstead-törvény nem tette illegálissá a nyilvános ivást vagy részegséget. A gyümölcstermesztéssel foglalkozó gazdák hamar megtanulták, hogy a termést dehidratált téglákban adják el. A figyelmeztető címkén utasításokat adtak arra vonatkozóan, hogyan lehet a téglákból könnyen alkoholos italokat készíteni. A gyógyszerészek a szorongástól az influenzáig számos betegségre írhattak fel whiskyt. Ahogy a szeszcsempészek ezt megtudták, a gyógyszertárak száma megháromszorozódott olyan helyeken, mint New York állam. Az otthoni alkoholkészítéshez szükséges eszközöket és hozzávalókat a barkácsáruházakban és az élelmiszerboltokban árulták. A szeszkészítésről szóló könyvek is legálisak voltak.

Bűnözés

A szesztilalom alatt az ivás nem szűnt meg, egyszerűen csak a föld alá került. Csak New Yorkban több ezer speakeasy klub működött. A maffia milliókat keresett az alkohol illegális értékesítésével a feketepiacon. A legtöbb amerikai egyszerűen figyelmen kívül hagyta a törvényt. A szesztilalmi törvényeket végrehajtó ügynököket rosszul fizették, és könnyen megvesztegették őket. A gengszterek pénzt kerestek és hatalmassá váltak a szesztilalom alatt. Még az árak meghatározásában is együttműködtek egymással. A szervezett bűnözés a szesztilalomnak köszönhetően országos szinten megvetette a lábát. Az egyik legismertebb gengszter Al Capone volt. Amikor Capone 1920-ban Chicagóba érkezett, azonnal meglátta a szesztilalomban rejlő lehetőségeket. Nemzetközi szinten szervezte meg az illegális szeszcsempészetet. Még az alkohol forgalmazását is ő irányította. Saját teherautókat, árusokat és saját, erősen felfegyverzett őröket bérelt, hogy megvédje a befektetéseit. Capone évente több mint 100 millió dollárt keresett. Nem okozott neki gondot, hogy megvesztegesse a körzetében lévő összes politikust és rendfenntartót.