Ellenpont
Az ellenpont a zeneszerzés művészete a különböző részek (hangok) olyan módon történő kombinálásával, hogy az szépen szóljon. Az így komponált zenét kontrapunktikusnak nevezik.
Ha a Twinkle, twinkle little star dallamát zongorán játsszuk, majd hozzáadunk néhány akkordot, az harmónia, nem pedig ellenpont. Ha viszont a Twinkle, twinkle little star dallamát játszanánk, miközben egy másik dallamot játszanánk, akkor ez ellenpontnak számítana.
Másképp is játszhatnánk, ha a dallamot a jobb kézzel kezdenénk. Aztán a második ütemben (ütemben), amikor az ötödik hang megszólal, a bal kéz egy oktávval lejjebb kezdi játszani a dallamot. Ez egy ideig jól működik, de az ötödik ütemben (a "Up" szóra a jobb kéz résznél) elkezd disszonáns (kellemetlen hangzású) lenni, ezért változtatásokat kell végrehajtani a bal kézzel, hogy szebben szóljon. A meghatározott számú szólam (ebben az esetben: kettő) megírásának ezt a módját "kontrapunktikus zenének" nevezik.
Ebben a példában először a bal kéz utánozta a jobb kezet. Ezt nevezik utánzásnak.
Ha a második rész folytatta volna az utánzást a darab teljes hosszában, akkor kánon lett volna. De a "Twinkle, twinkle" nem működik jól kánonként. Az egyik híres kánon Thomas Tallis műve. Az olyan kánont, amely megismételhető, körnek nevezzük. Ez mind kontrapunktikus zene.
Az ellenpontnak nem kell feltétlenül imitációval rendelkeznie, bár gyakran előfordul. A lényeg az, hogy minden szólam (azaz minden hang) egyformán fontos. Nem arról van szó, hogy az egyik szólam énekli a dallamot, a többi pedig csak kísér.
Az ellenpontozásnak nem kell egy hangnak egy hang ellenében állnia. Lehet két vagy több hang az egyik részben egy ellen a másikban, például negyedhangok (negyedhangok) az egyik részben és kvaterkák (nyolcadhangok) a másikban. Erre egy egész rendszer létezik, amelyet "fajoknak" neveznek.
Az ellenpontot megfordítással, azaz a felső rész alulra helyezésével lehet variálni. Ha a zenét úgy írják meg, hogy a szólamokat fel lehet cserélni, azt "invertálható ellenpontnak" nevezik.
Az "ellenpont" szó a latin "punctus contra punctum" szóból származik, ami azt jelenti, hogy "pont a pont ellen". A "pont" szó "hangjegyet" jelentett. Több száz évvel ezelőtt a zeneszerzők rájöttek, hogyan kell kontrapunktikus zenét írni. Gyakran vettek egy fő dallamot (amit "Cantus Firmus"-nak neveztek), majd hozzáadtak egy vagy két vagy több szólamot. Minél több szólam volt, annál nehezebb volt komponálni, mert mindennek úgy kellett illeszkednie, hogy jól szóljon. Az így megírt többszólamú zenét polifonikus zenének nevezik. A reneszánszban a többszólamúságot minden egyházi zenében alkalmazták. A polifónia legnagyobb zeneszerzője Giovanni da Palestrina (1525-1594) volt. A zeneszerzés művészetét tanuló diákok ma is Palestrina zenéjét mintául véve tanulják az ellenpontozást.
Kapcsolódó oldalak
- Fúga
- kánon (zene)
| ||||||||
Kérdések és válaszok
K: Mi az az ellenpont?
V: Az ellenpont a zeneszerzés művészete, amely a különböző szólamok (hangok) szépen hangzó kombinálásával valósul meg. Az így komponált zenét kontrapunktikusnak nevezik.
K: Miben különbözik az ellenpont a harmóniától?
V: Az ellenpontban több dallamot játszanak egyszerre, míg a harmóniában egyetlen dallamhoz akkordokat adnak hozzá.
K: Mit jelent, ha a zene "inverz"?
V: Amikor a zenét úgy írják meg, hogy a szólamok felcserélhetők, azt "inverz ellenpontnak" nevezik. Ez azt jelenti, hogy a felső és az alsó szólam felcserélhető anélkül, hogy a darab általános hangzása megváltozna.
K: Mi volt Giovanni da Palestrina hozzájárulása a polifóniához?
V: A polifónia legnagyobb zeneszerzője Giovanni da Palestrina (1525-1594) volt. A zeneszerzés művészetét tanuló diákok ma is Palestrina zenéjét mintául véve tanulják az ellenpontozást.
K: Milyen típusú zenében használják a polifóniát?
V: A reneszánszban a többszólamúságot minden egyházi zenében használták. Újabban néhány klasszikus és népszerű műfajban, például a jazzben és a rockban is használják.
K: Szükséges-e az utánzás az ellenpontozáshoz?
V: Az imitáció nem szükséges az ellenponthoz, bár gyakran előfordul a kontrapunktikus kompozíciókban. A lényeg az, hogy minden szólam (azaz minden hang) egyformán fontos legyen, és ne az egyik szólam énekelje a dallamot, a többi pedig csak kísérje azt.
K: Mit jelent a "punctus contra punctum" kifejezés?
V: A "Punctus contra punctum" a latin nyelvből származik, és szó szerint azt jelenti, hogy "hangjegy a hangjegy ellen" vagy "pont a pont ellen"; ez a kifejezés arra utal, hogy több száz évvel ezelőtt a zeneszerzők úgy találtak módot a kontrapunktikus zene megírására, hogy egy fő dallamot (az úgynevezett "Cantus Firmus"-t) vettek, majd egy vagy két vagy több szólamot adtak hozzá.
