Gregorio Allegri (1582–1652) — olasz zeneszerző és pap, a Miserere szerzője
Gregorio Allegri — olasz pap és zeneszerző, a legendás Miserere mei Deus szerzője; életútja, vatikáni kórusi szerepe és egyházi művei részletes bemutatása.
Gregorio Allegri (1582 – 1652. február 7.) olasz zeneszerző és pap, aki elsősorban egyházi zenéjéről ismert. Számos mise- és motettakompozíciót hagyott hátra, továbbá zsoltárokat, hymnusokat és kisebb liturgikus darabokat. Legismertebb műve az Miserere mei Deus, amely az egyházi zenetörténetben különleges helyet foglal el.
Valószínűleg Rómában született, és zenei tanulmányait is ott folytatta: 1591 és 1596 között egy római templomi kórus tagjaként dolgozott. 1601-ben a kórus tenoristája lett. Tanára G. B. Nannio volt, nála sajátította el a korabeli polifónia és zeneszerzés alapjait. Több római templomban is megfordult, majd 1629-ben csatlakozott a vatikáni kórushoz; ez a kórus a Sixtus-kápolnában lépett fel a pápa előtt, és különleges liturgikus alkalmakon kapott szerepet. 1650-ben a kórus igazgatójává nevezték ki, és a pápai udvar zenei életének fontos szereplője lett. VIII. urbán pápa átírta az istentiszteleteken használt szövegek egy részét, és Allegri feladata volt, hogy Giovanni da Palestrina zenéjét szerkessze át az új liturgikus szövegekhez; ezért a korábbi értelemben vett «régi stílus» szakértőjeként tartották számon, bár saját műveiben megfigyelhetők már a korai barokk szerkesztési elemei is.
Az Miserere és a titok: Allegri talán legismertebb és legendás darabja az Miserere mei Deus, amelyet a Sixtus-kápolna különleges liturgikus alkalmaira, elsősorban a nagyhét szolgálataihoz írtak. A mű kettős kórusra és egészen díszes, magas szoprán szólamokra épül; jellegzetes a váltakozó, egyszerűbb és gazdagon díszített részekből álló szerkesztése. A darabot a pápai udvar szigorúan a Sixtus-kápolnához kötve őrizte, évekig tilos volt annak másolása vagy nyilvános előadása, emiatt körülötte titokzatosság alakult ki. A legismertebb anekdota szerint a fiatal Wolfgang Amadeus Mozart 1770-ben, tizenéves korában hallotta Rómában az Miserere-t, és egyetlen hallás után memorizálta és leírta — ez a történet hozzájárult a mű hírnevéhez és ahhoz, hogy később szélesebb körben is elterjedjen.
Művei és stílusa: Allegri munkássága a reneszánsz polifónia és a korai barokk esztétikájának határán mozog. Kompozícióiban gyakran alkalmazott egyszerű, átlátható hangzást, de a szólamdíszítésekben és a hangsúlyos melizmatikában már megmutatkozik a korábban megjelenő új stílus. Írt:
- miséket és misefeldolgozásokat,
- liturgikus darabokat a pápai udvar és a római egyház számára.
Öröksége: Bár Allegri neve elsősorban az Miserere-rel azonosul, munkássága fontos láncszem a késő-reneszánsz és a korai barokk egyházi zene fejlődésében. A darabok megőrzése és későbbi publikálása hozzájárult ahhoz, hogy a későbbi generációk is megismerjék a római énekiskola hagyományait. Allegri 1652. február 7-én halt meg; emlékét a liturgikus repertoárban és a zenei irodalomban fennmaradt művei őrzik.
Misere mei Deus
A Miserere mei, Deus két kórus éneklésére írt motetta. Az egyik kórus öt szólamú - szoprán, alt, két tenor és basszus. A második kórus két szoprán, alt és bariton. Az egyik kórus egy egyszerű dallamfajtát, a fauxbourdon-t énekli, amely egy plainchanton alapul. A másik kórus egy bonyolultabb változatot énekel, amelynek felső szólama a felső C-ig (a középső C-nél két oktávval magasabb hang) terjed. Az énekesek a zene egyes részeit improvizálták is, bonyolult díszítésű részeket alkotva. Ezeket az improvizációkat nem írták le, hanem énekesről énekesre szálltak a kórusban.
Allegri a Miserere-t úgy írta, hogy azt a húsvéti ünnepek alatt a Sixtus-kápolnában énekeljék. A hajnali 3.00 órakor kezdődő istentisztelet alatt 27 gyertya égett. A pápa fokozatosan oltotta el a gyertyákat, amíg már csak egy égett. A Miserere úgy hangzott el, hogy a pápa az oltárnál imádkozott az egyetlen gyertyával.
Ez a zenemű nagyon népszerű lett, és a Vatikán nem akarta, hogy más is előadja. Senki sem vihette el a kápolnából, és senki sem készíthetett róla másolatot. A Vatikán kiátkozásra szólított fel mindenkit, aki megpróbált másolatot készíteni. Azonban 1770-re már három ismert másolat volt a kottából. Ezek közül az egyiket a pápa I. Leopold császárnak adta. Wolfgang Amadeus Mozart 1770-ben apjával tett európai körútja során látogatta meg a Sixtus-kápolnát. Mindössze 14 éves volt, de hallotta a darabot, és még aznap emlékezetből leírta az összes kottát. Egy második látogatás alkalmával ellenőrizni tudta, hogy helyesen írta-e le. Úgy tartják, hogy Mozart a kotta másolatát Angliába küldte, ahol Dr. Charles Burney kiadta. Feltételezhető, hogy Mozart a rögtönzéseket is beleírta a példányába. Burney változatából hiányoznak a rögtönzések, így lehetséges, hogy ő távolította el őket, és megsemmisítette Mozart példányát, hogy elkerülje az egyházi problémákat. Akkoriban még nem léteztek szerzői jogi törvények, így a Vatikán nem tehetett semmit.
Úgy vélik, hogy a Miserere mei Deus ma előadott változata nagyon különbözik attól a műtől, amelyet Allegri komponált.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Gregorio Allegri?
V: Gregorio Allegri olasz zeneszerző és pap volt, aki számos egyházi művet írt, köztük motettákat és számos misemegzenésítést.
K: Mi a leghíresebb kompozíciója?
V: Leghíresebb kompozíciója a Miserere mei Deus.
K: Hol foglalkoztatták Allegrit egyházi kórusban?
V: Allegri 1591 és 1596 között egy római egyházi kórusban dolgozott.
K: Kitől tanult Allegri zenét és zeneszerzést?
V: Allegri a kórus igazgatójánál, G. B. Nannio-nál tanult zenét és zeneszerzést.
K: Mikor lett Allegri a kórus tenoristája?
V: Allegri 1601-ben lett a kórus tenoristája.
K: Mi volt Allegri szerepe a vatikáni kórusban?
V: Allegri 1629-ben csatlakozott a vatikáni kórushoz, amely a Sixtus-kápolnában lépett fel a pápa előtt. 1650-ben a kórus igazgatója lett.
K: Milyen feladatot kapott Allegri VIII. urbán pápától?
V: Allegri azt a feladatot kapta, hogy szerkessze Giovanni da Palestrina zenéjét, hogy az illeszkedjen a VIII. urbán pápa által átírt új szavakhoz, amelyeket az istentiszteleteken használtak.
Keres