Gregorio Allegri (1582 – 1652. február 7.) olasz zeneszerző és pap, aki elsősorban egyházi zenéjéről ismert. Számos mise- és motettakompozíciót hagyott hátra, továbbá zsoltárokat, hymnusokat és kisebb liturgikus darabokat. Legismertebb műve az Miserere mei Deus, amely az egyházi zenetörténetben különleges helyet foglal el.

Valószínűleg Rómában született, és zenei tanulmányait is ott folytatta: 1591 és 1596 között egy római templomi kórus tagjaként dolgozott. 1601-ben a kórus tenoristája lett. Tanára G. B. Nannio volt, nála sajátította el a korabeli polifónia és zeneszerzés alapjait. Több római templomban is megfordult, majd 1629-ben csatlakozott a vatikáni kórushoz; ez a kórus a Sixtus-kápolnában lépett fel a pápa előtt, és különleges liturgikus alkalmakon kapott szerepet. 1650-ben a kórus igazgatójává nevezték ki, és a pápai udvar zenei életének fontos szereplője lett. VIII. urbán pápa átírta az istentiszteleteken használt szövegek egy részét, és Allegri feladata volt, hogy Giovanni da Palestrina zenéjét szerkessze át az új liturgikus szövegekhez; ezért a korábbi értelemben vett «régi stílus» szakértőjeként tartották számon, bár saját műveiben megfigyelhetők már a korai barokk szerkesztési elemei is.

Az Miserere és a titok: Allegri talán legismertebb és legendás darabja az Miserere mei Deus, amelyet a Sixtus-kápolna különleges liturgikus alkalmaira, elsősorban a nagyhét szolgálataihoz írtak. A mű kettős kórusra és egészen díszes, magas szoprán szólamokra épül; jellegzetes a váltakozó, egyszerűbb és gazdagon díszített részekből álló szerkesztése. A darabot a pápai udvar szigorúan a Sixtus-kápolnához kötve őrizte, évekig tilos volt annak másolása vagy nyilvános előadása, emiatt körülötte titokzatosság alakult ki. A legismertebb anekdota szerint a fiatal Wolfgang Amadeus Mozart 1770-ben, tizenéves korában hallotta Rómában az Miserere-t, és egyetlen hallás után memorizálta és leírta — ez a történet hozzájárult a mű hírnevéhez és ahhoz, hogy később szélesebb körben is elterjedjen.

Művei és stílusa: Allegri munkássága a reneszánsz polifónia és a korai barokk esztétikájának határán mozog. Kompozícióiban gyakran alkalmazott egyszerű, átlátható hangzást, de a szólamdíszítésekben és a hangsúlyos melizmatikában már megmutatkozik a korábban megjelenő új stílus. Írt:

  • miséket és misefeldolgozásokat,
  • liturgikus darabokat a pápai udvar és a római egyház számára.

Öröksége: Bár Allegri neve elsősorban az Miserere-rel azonosul, munkássága fontos láncszem a késő-reneszánsz és a korai barokk egyházi zene fejlődésében. A darabok megőrzése és későbbi publikálása hozzájárult ahhoz, hogy a későbbi generációk is megismerjék a római énekiskola hagyományait. Allegri 1652. február 7-én halt meg; emlékét a liturgikus repertoárban és a zenei irodalomban fennmaradt művei őrzik.