Hétéves háború
A hétéves háború 1756-tól 1763-ig tartott. A legtöbb európai nagyhatalom részt vett benne. Eleinte két konfliktusból állt. Az egyik elsősorban Nagy-Britannia és Franciaország között zajlott. A másik Poroszország és ellenségei között zajlott: Franciaország, Ausztria, Oroszország és Svédország között. Gyökerei egy korábbi konfliktusban, az osztrák örökösödésiháborúban gyökereznek. A háborút különböző helyeken más-más néven ismerték. Az Egyesült Államokban francia és indián háborúnak nevezik. Francia Kanadában hódító háborúnak hívták. Svédországban és Poroszországban egyaránt pomerániai háborúnak nevezték. Indiában a harmadik karnatikus háború néven ismert. Ha a Poroszország és Ausztria közötti konfliktusról van szó, akkor harmadik sziléziai háborúnak nevezik.
A gyarmatosítás akkoriban általános volt. A háborúban a Brit Birodalom kereskedelmi érdekei szemben álltak a Bourbonok (franciaországi és spanyolországi) kereskedelmi érdekeivel. A Hohenzollernek (Poroszországban) és a Habsburgok (Szent Római Császárok és főhercegek Ausztriában) álltak egymással szemben. Arról is konfliktusok voltak, hogy ki ellenőrizze Szilézia mely részeit. A "diplomáciai forradalom" létrehozta az angol-porosz tábort, amely néhány kisebb német állammal és később Portugáliával szövetkezett, valamint az osztrák-francia tábort, amely Svédországgal, Szászországgal és később Spanyolországgal szövetkezett.
Wolfe tábornok halála az ábrahámi síksági csatában
Eredmények
Az Orosz Birodalom Erzsébet cárnő halálával és III. Péter trónutódlásával kilépett a Habsburgokkal kötött támadó szövetségből. Svédország is külön békét kötött Poroszországgal 1762-ben.
A háború a párizsi (Bourbon Franciaország és Spanyolország, Nagy-Britannia) és a hubertusburgi (Hohenzollernek, Habsburgok, szász választófejedelmek) békeszerződéssel ért véget 1763-ban. A háborút városok ostroma és felgyújtása, valamint nyílt, rendkívül súlyos veszteségekkel járó csaták jellemezték; összességében mintegy 900 000-1 400 000 ember halt meg.
Nagy-Britannia sikerrel járt a vitatott tengerentúli területeken, megszerezve Új-Franciaország nagy részét, a spanyol Floridát, néhány karibi szigetet, Szenegált és a francia előőrsök feletti fölényt az indiai szubkontinensen. Az amerikai őslakos törzseket kizárták a békekötésből, és az ebből eredő Pontiac-lázadás után nem tudtak visszatérni korábbi státuszukhoz.
Európában II. porosz Frigyesnek nem sikerült befejeznie az Ausztria elleni megelőző csapást, ellenfelei visszaverték és Kunersdorfnál majdnem megsemmisítették erőit. Frigyes azonban talpra állt, visszaszerezte területét, és Hubertusburgban sikerült elkerülnie minden engedményt, ahol helyreállt a status quo ante bellum. William Pitt mondása, miszerint "Amerikát Németországban nyerték meg", a porosz háborús erőfeszítésekre utalt, amelyek lehetővé tették Nagy-Britanniának, hogy korlátozza kontinentális kötelezettségeit, és a "kékvízi politikájára" összpontosítson, sikeresen megalapozva a tengeri fölényt. Miközben a francia és szövetséges erők Kelet-Friesországig képesek voltak elfoglalni porosz és hannoveri területeket, a francia törekvéseket, hogy lerohanják Nagy-Britanniát és folytassák a guerre de course-t, meghiúsította a brit tengeri blokád, amely a gyarmatokra vezető francia ellátási útvonalakat is akadályozta.
Portugália, Spanyolország és Svédország részvétele nem adta vissza korábbi nagyhatalmi státuszukat. Spanyolország rövid beavatkozása Florida elvesztését eredményezte, bár cserébe megkapta a Mississippitől nyugatra fekvő francia Louisianát, Nagy-Britannia pedig visszaadta Kubát és a Fülöp-szigeteket.
A párizsi békeszerződés (1763) véget vetett a háborúnak Nagy-Britannia és Franciaország számára.
Kérdések és válaszok
K: Mennyi ideig tartott a hétéves háború?
V: A hétéves háború 1756-tól 1763-ig tartott.
K: Kik voltak a háborúban részt vevő fő hatalmak?
V: A háborúban Európa legtöbb nagyhatalma részt vett, köztük Nagy-Britannia, Franciaország, Poroszország, Ausztria, Oroszország és Svédország.
K: Mi okozta a háborút?
V: A háború egyik fontos oka az osztrák örökösödési háború volt.
K: Hogyan ismerik ezt a konfliktust a különböző helyeken?
V: Az Egyesült Államokban francia és indián háborúnak nevezik. Francia Kanadában hódító háborúnak nevezik. Svédországban és Poroszországban is pomerániai háborúnak hívták, mert Pomerániáért harcoltak. Indiában harmadik karnatikus háborúnak, a porosz-osztrák konfliktust pedig harmadik sziléziai háborúnak nevezik.
K: Milyen érdekek álltak szemben egymással ebben az időszakban?
V: A Brit Birodalom kereskedelmi érdekei szemben álltak a Franciaországot és Spanyolországot uraló Bourbonok érdekeivel, míg a Poroszországot uraló Hohenzollérek a Habsburgokkal, azaz a Szent Római Császárokkal és az osztrák főhercegekkel harcoltak elsősorban Szilézia miatt.
K: Gyakori volt akkoriban a gyarmatosítás?
V: Igen, a gyarmatosítás gyakori volt abban az időben.
K: Kik alkottak angol-porosz tábort ebben a háborúban? V: Az angol-porosz tábort néhány kisebb német állam és később a Portugál Birodalom alkotta, amelyek a Svédországgal, Szászországgal és később Spanyolországgal szövetséges osztrák-francia tábor ellen harcoltak.
