Hétéves háború (1756–1763): okok, főszereplők és globális hatások
Hétéves háború (1756–1763): okok, főszereplők és globális hatások — átfogó elemzés Európa, Amerika és India konfliktusairól, következményeiről és a diplomáciai forradalomról.
A hétéves háború 1756 és 1763 között folyt, és sok történészek szerint az első globális konfliktus volt, mert egyszerre zajlott Európában, Észak-Amerikában, Indiában, a Karib-térségben és a nyugat-afrikai partoknál. A legtöbb európai nagyhatalom részt vett benne, és a harcok eredményeként jelentős politikai, területi és gazdasági változások következtek be világszerte.
Okok és előzmények
A háború gyökerei részben egy korábbi európai konfliktusban, az osztrák örökösödési háborúban találhatók. Fő okok:
- Hatalmi egyensúly Európában: a Habsburgok és a Hohenzollerek rivalizálása különösen a Szilézia feletti ellenőrzés miatt éleződött.
- Gyarmati és kereskedelmi versengés: a gyarmatosítás akkoriban általános volt, és a Brit Birodalom kereskedelmi érdekei ütköztek a Bourbonok (francia és spanyol) érdekeivel elsősorban Észak-Amerikában, a Karib-térségben és Indiában.
- Diplomáciai átrendeződés: az úgynevezett „diplomáciai forradalom” után szokatlan szövetségek jöttek létre: Ausztria a hagyományos ellenség, Franciaország mellé állt, míg Nagy-Britannia és Poroszország kötöttek szorosabb viszonyt.
Főszereplők és szövetségi rendszerek
A konfliktus eleinte gyakorlatilag két viszonylag önálló, de összefüggő háborúból állt: az egyik elsősorban Nagy-Britannia és Franciaország gyarmati és tengeri vetélkedése volt; a másik pedig Poroszország és európai ellenfelei – Franciaország, Ausztria, Oroszország és Svédország – közötti szárazföldi háború. A szövetségi felállás az évek során változott:
- Angol–porosz tábor: Nagy-Britannia és Poroszország (továbbá néhány kisebb német állam és később Portugália), az angol flotta és a porosz hadsereg kombinált erővel harcoltak a Bourbonok és Habsburgok ellen.
- Osztrák–francia (Bourbon) tábor: Franciaország és Ausztria, később Svédország, Szászország és végül Spanyolország részvételével.
Fő hadszínterek és fontos események
A háború több kontinensen folyt párhuzamosan:
- Európa: a porosz–osztrák küzdelem (köztük a sziléziai ütközetek) volt a legvéresebb szárazföldi front; Frederick II. (Nagy Frigyes) vezetése kulcsfontosságú volt Poroszország túlélésében. Fontos csaták: Leuthen (1757), Rossbach (1757). A keleti fordulatot a cári hatalomváltás okozta: 1762-ben I. Pál (Petrovics) cárként visszavonta Oroszország ellenséges álláspontját, ami lényegesen megkönnyítette Poroszország helyzetét.
- Észak-Amerika: itt zajlott a francia és indián háború néven is ismert fejezet. Jelentős csaták: a plessisi csaták helyi párhuzamai, valamint a 1759-es quebeci ütközet (James Wolfe vs. Montcalm) döntő jelentőségű volt Franciaország és Britanniát közti hatalomviszonyban.
- India: a konfliktus a brit és francia gyarmati vállalatok közötti befolyásszerzésért folyt; ez a harmadik karnatikus háborúként ismert. A Brit Kelet-indiai Társaság megerősödött Robert Clive és más vezetők sikerei révén, ami hosszú távon brit uralmat eredményezett Indiában.
- Karib-térség, Kuba, Fülöp-szigetek: a tengeri hadviselés és a kikötők elfoglalása fontos szerepet játszott. 1762-ben a britek elfoglalták Havannát és Manilát, amelyek később tárgyalások során visszakerültek vagy átkerültek csereügyletekben.
Kimenetel, békék és területi változások
A háború lezárását két fő békeszerződés jelentette:
- Párizs, 1763 (Treaty of Paris): megszabta a gyarmati területek új felosztását. Franciaország lemondott Kanada és a nagy részét Észak-Amerikának Britanniának; Franciaország továbbá átadta bizonyos területeket Indiában, míg Spanyolország átadta Floridát Nagy-Britanniának cserébe Kubaért (amelyet a britek visszaadtak). Titkos megállapodás (Fontainebleau, 1762) értelmében Franciaország átadta a Louisiana-területet Spanyolországnak.
- Hubertusburg, 1763: ez a szerződés zárta le a porosz–osztrák szembenállást: Poroszország fenntartotta Sziléziát, és konszolidálta helyzetét Kelet-Közép-Európában.
Következmények és jelentőség
A háborúnak sokrétű hatása volt:
- Brit tengeri és gyarmati fölény: Nagy-Britannia jelentősen megerősödött a tengereken és gyarmataiban; megszerezte Kanada nagy részét és számos karibi szigetet, valamint megnőtt befolyása Indiában.
- Poroszország felemelkedése: a háború után Poroszország teljes jogú nagyhatalommá vált, és ez hosszabb távon átalakította a német nyelvterületi hatalmi viszonyokat.
- Francia hanyatlás gyarmati téren: Franciaország Európában és a gyarmatokon is vesztett pozícióiból; a gazdasági veszteségek hozzájárultak későbbi belpolitikai és pénzügyi válságaihoz.
- Amerikai gyarmatok és az amerikai forradalom előzményei: a háború után Nagy-Britannia költséges adósságokkal maradt, és új bevételeket próbált szerezni a brit észak-amerikai gyarmatok adóztatásával — ez közvetve hozzájárult az Egyesült Államok függetlenségi mozgalmához.
- Hadsereg- és diplomáciai tanulságok: a konfliktus hadvezetési és logisztikai fejlesztéseket hozott, a diplomáciai kapcsolatok pedig tartósan átrendeződtek (például a Bourbon–Habsburg együttműködés és a brit–porosz közeledés).
Más nevei és elnevezések
A háborút különböző térségekben más-más néven ismerték: az Egyesült Államokban francia és indián háborúnak nevezik; Francia Kanadában hódító háborúnak hívták; Svédországban és Poroszországban pomerániai háborúnak nevezték; Indiában a harmadik karnatikus háborúként ismert; a Poroszország és Ausztria közti összecsapást pedig gyakran a harmadik sziléziai háborúnak nevezik.
Összefoglalva: a hétéves háború nemcsak Európa hatalmi viszonyait határozta újra, hanem gyarmati területek és tengeri dominancia szempontjából is véglegesítette Nagy-Britannia vezető szerepét — ez pedig jelentős következményekkel járt a nemzetközi politikára és a későbbi forradalmi hullámokra nézve.
Wolfe tábornok halála az ábrahámi síksági csatában
Eredmények
Az Orosz Birodalom Erzsébet cárnő halálával és III. Péter trónutódlásával kilépett a Habsburgokkal kötött támadó szövetségből. Svédország is külön békét kötött Poroszországgal 1762-ben.
A háború a párizsi (Bourbon Franciaország és Spanyolország, Nagy-Britannia) és a hubertusburgi (Hohenzollernek, Habsburgok, szász választófejedelmek) békeszerződéssel ért véget 1763-ban. A háborút városok ostroma és felgyújtása, valamint nyílt, rendkívül súlyos veszteségekkel járó csaták jellemezték; összességében mintegy 900 000-1 400 000 ember halt meg.
Nagy-Britannia sikerrel járt a vitatott tengerentúli területeken, megszerezve Új-Franciaország nagy részét, a spanyol Floridát, néhány karibi szigetet, Szenegált és a francia előőrsök feletti fölényt az indiai szubkontinensen. Az amerikai őslakos törzseket kizárták a békekötésből, és az ebből eredő Pontiac-lázadás után nem tudtak visszatérni korábbi státuszukhoz.
Európában II. porosz Frigyesnek nem sikerült befejeznie az Ausztria elleni megelőző csapást, ellenfelei visszaverték és Kunersdorfnál majdnem megsemmisítették erőit. Frigyes azonban talpra állt, visszaszerezte területét, és Hubertusburgban sikerült elkerülnie minden engedményt, ahol helyreállt a status quo ante bellum. William Pitt mondása, miszerint "Amerikát Németországban nyerték meg", a porosz háborús erőfeszítésekre utalt, amelyek lehetővé tették Nagy-Britanniának, hogy korlátozza kontinentális kötelezettségeit, és a "kékvízi politikájára" összpontosítson, sikeresen megalapozva a tengeri fölényt. Miközben a francia és szövetséges erők Kelet-Friesországig képesek voltak elfoglalni porosz és hannoveri területeket, a francia törekvéseket, hogy lerohanják Nagy-Britanniát és folytassák a guerre de course-t, meghiúsította a brit tengeri blokád, amely a gyarmatokra vezető francia ellátási útvonalakat is akadályozta.
Portugália, Spanyolország és Svédország részvétele nem adta vissza korábbi nagyhatalmi státuszukat. Spanyolország rövid beavatkozása Florida elvesztését eredményezte, bár cserébe megkapta a Mississippitől nyugatra fekvő francia Louisianát, Nagy-Britannia pedig visszaadta Kubát és a Fülöp-szigeteket.
A párizsi békeszerződés (1763) véget vetett a háborúnak Nagy-Britannia és Franciaország számára.
Kérdések és válaszok
K: Mennyi ideig tartott a hétéves háború?
V: A hétéves háború 1756-tól 1763-ig tartott.
K: Kik voltak a háborúban részt vevő fő hatalmak?
V: A háborúban Európa legtöbb nagyhatalma részt vett, köztük Nagy-Britannia, Franciaország, Poroszország, Ausztria, Oroszország és Svédország.
K: Mi okozta a háborút?
V: A háború egyik fontos oka az osztrák örökösödési háború volt.
K: Hogyan ismerik ezt a konfliktust a különböző helyeken?
V: Az Egyesült Államokban francia és indián háborúnak nevezik. Francia Kanadában hódító háborúnak nevezik. Svédországban és Poroszországban is pomerániai háborúnak hívták, mert Pomerániáért harcoltak. Indiában harmadik karnatikus háborúnak, a porosz-osztrák konfliktust pedig harmadik sziléziai háborúnak nevezik.
K: Milyen érdekek álltak szemben egymással ebben az időszakban?
V: A Brit Birodalom kereskedelmi érdekei szemben álltak a Franciaországot és Spanyolországot uraló Bourbonok érdekeivel, míg a Poroszországot uraló Hohenzollérek a Habsburgokkal, azaz a Szent Római Császárokkal és az osztrák főhercegekkel harcoltak elsősorban Szilézia miatt.
K: Gyakori volt akkoriban a gyarmatosítás?
V: Igen, a gyarmatosítás gyakori volt abban az időben.
K: Kik alkottak angol-porosz tábort ebben a háborúban? V: Az angol-porosz tábort néhány kisebb német állam és később a Portugál Birodalom alkotta, amelyek a Svédországgal, Szászországgal és később Spanyolországgal szövetséges osztrák-francia tábor ellen harcoltak.
Keres