Mária Terézia (1717–1780) — Habsburg császárné, magyar királynő és reformátor

Mária Terézia (1717–1780) — Habsburg császárné, magyar királynő és reformátor. Erős központi állam, kulturális fellendülés és paraszti jogok javítása — részletes életrajz

Mária Terézia (1717. május 13. – 1780. november 29.) a Habsburg-dinasztia egyetlen női uralkodója volt. Szent Római császárnéként ugyan férje, Lotaringiai Ferenc (I. Ferenc) viselte a császári címet, de a Habsburg örökös tartományok tényleges uralkodója ő volt: Magyarország és Csehország királynéja, valamint Ausztria főhercegnője. Apja, Habsburg Károly (VI.) Pragmatica Sanctiója tette lehetővé nőként való öröklését; trónra lépését azonban számos európai hatalom vitatta, ami a Habsburg örökség sorsát meghatározó háborúkhoz vezetett.

Uralkodása és a háborúk

1736-ban feleségül vették Ferencet, Lotaringiai herceget, aki később, 1745-ben Szent Római császárrá választatott. Mária Terézia uralkodása a trónra lépését követően kihívások sorát hozta: az 1740–1748-as osztrák örökösödési háború és az 1756–1763-as hétéves háború idején is meg kellett védenie birodalmát. A háborúk során veszítette el a fontos sziléziai tartományt Poroszországnak II. Frigyes (Nagy Frigyes) vezetésével, de sikerült megőriznie a Habsburg örökség alapjait és végig fenntartania dinasztikus integritását.

Reformok és belpolitikája

Mária Terézia uralkodását a központosítás és a modernizáció jellemezte: erősítette a központi kormányzatot, átalakította az igazgatást és a pénzügyeket, és nagy hangsúlyt fektetett a hadsereg megerősítésére. Intézkedései között szerepeltek:

• állami közigazgatás racionalizálása és a birodalmi hivatalrendszer megerősítése;
• adóreformok, amelyek célja a bevételek növelése és a nemesi kiváltságok mérséklése volt (bár a nemességet teljesen nem érintette);
• a hadsereg felállításának, kiképzésének és felszerelésének korszerűsítése;
• iskolareformok: 1774-ben – fia, II. József reformkészségével együttműködve – általános iskolai szabályzatot és gyakorlati lépéseket vezettek be a kisiskolai oktatás kiterjesztésére, így a birodalom egyes részein közelebb hozták az oktatást a szélesebb néprétegekhez;
• a közegészségügy és a szociális intézkedések fejlesztése, valamint az adminisztratív nyilvántartások (összeírások) bevezetése, amelyek a közigazgatás és az adóztatás alapját erősítették.

Az uralkodónő szociális téren is tett lépéseket: javította a parasztok helyzetét, korlátozta a földesúri önkényt és törvényes szabályozás alá vonta a robotmunkát, ugyanakkor a jobbágyfelszabadítás radikális formáját nem vezette be — ezért uralma a modernizáló intézkedések és a konzervatív társadalmi viszonyok keverékének tekinthető.

Kultúra és gazdaság

Mária Terézia Bécset Bécset és környékét kulturális központtá tette: udvara a művészet, különösen a zene fontos mecénásává vált, és a város építészeti arculata is megújult. A királyi palota átépítésekor a Versailles-hoz hasonló, reprezentatív udvari élet és pompás rezidenciák kialakítása vált céljává; ennek legismertebb példája a hatalmas udvari építkezések sora, köztük a Schönbrunn palota fejlesztése. Gazdasági politikája a hatékonyság növelésére, a helyi ipar és kereskedelem támogatására törekedett.

Család és örökség

Mária Terézia nagycsaládot nevelt: tizenhat gyermeke közül több is európai uralkodóházakhoz kötődött; legismertebb közülük Marie Antoinette, aki Franciaország királynéja lett. Férje, I. Ferenc 1765-ben meghalt; a császári cím ekkor fiára, II. Józsefre szállt, aki részben társuralkodóként és később uralkodóként folytatta az állami centralizációt és a felvilágosult abszolutizmus irányába mutató reformokat. Mária Terézia haláláig meghatározó szerepet játszott birodalma kormányzásában, és halála után is hosszú távú hatást gyakorolt a Habsburg állam szerkezetére.

Összességében Mária Terézia olyan uralkodóként maradt meg a történelemben, aki egyszerre volt reformer és konzervatív, aki megerősítette a központi hatalmat, modernizálta az állami intézményeket, ugyanakkor megtartotta a hagyományos társadalmi rend számos elemét. Uralkodása döntően befolyásolta a későbbi Habsburg-politikát és Közép-Európa fejlődését.

Életrajz

Mária Terézia 1717. május 13-án született Bécsben, Ausztriában. Szülei VI. Károly szent római császár és Erzsébet Christine Brunswick-Wolfenbütteli Erzsébet voltak. Apja hozta meg az 1713-as Pragmatikus Szankciót, egy olyan rendeletet, amely a száli törvények tiltása ellenére lehetővé tette a női uralkodót.

Mária Terézia szerelemből ment hozzá I. István Ferenc lotaringiai herceghez. Tizenhat gyermekük született, akiket itt nevezünk meg:

• Mária Erzsébet osztrák főhercegnő (1737-1740)
• Mária Anna osztrák főhercegnő (1738-1789)
• Mária Karolina osztrák főhercegnő (1740-1741)
• II. József római császár (1741-1790)
• Mária Krisztina osztrák főhercegnő, tescheni hercegnő (1742-1798)
• Mária Erzsébet osztrák főhercegnő (1743-1808)
• Károly József osztrák főherceg (1745-1761)
• Mária Amália osztrák főhercegnő (1746-1804)
• II. Leopold szent római császár (1747-1792)
• Mária Karolina osztrák főhercegnő (halva született 1748)
• Mária Johanna Gabriela osztrák főhercegnő (1750-1762)
• Mária Józsefné osztrák főhercegnő (1751-1767)
• Mária Karolina nápolyi és szicíliai osztrák királynő (1752-1814)
• Marie Antoinette francia és navarrai királyné, született Mária Antónia (1755-1793).
• Maximilian Ferenc osztrák főherceg (1756-1801)

Mária Terézia 1780. november 29-én halt meg Bécsben, Ausztriában.

Mária Terézia osztrák király 1772-ben.


Mária Terézia érme

Keresés betűvel