Ferde parancs (oblique támadás) – meghatározás, taktika és története

Ferde parancs (oblique) magyarázata, taktikai alkalmazása és története — Nagy Frigyes szerepe, harcmodor és stratégiai példák egy átfogó ismertetőben.

A ferde parancs, más néven ferde támadás egy olyan katonai taktika, amelynek célja, hogy egy nagyobb haderőt az ellenség egyik szárnya ellen vezessenek. Ezzel egyidejűleg a maradék haderővel elterelik a figyelmet és helyben tartják az ellenséges vonalat. Ez akkor jó taktika, ha a támadó erő nagyobb méretű. Nagy Frigyesnek tulajdonítják a ferde parancs feltalálását. Ő nagyszámú csapatot vetett be az egyik szárnyon, hogy megsemmisítse azt a szakaszt, majd két irányból behatolt az ellenségbe. Az oblique szó a középangol oblike szóból származik, amely a latin oblīquus szóból ered, ami "ferde" jelentésű. A katonai használatban az oblique általában azt jelenti, hogy ferdén, gyakran 45 fokos szögben.

Taktikai elvek és végrehajtás

A ferde parancs lényege a koncentráció elve: a támadó a teljes erejének csak egy részét – de aránylag nagyot – vezeti az ellenség egyik szárnya ellen, míg a többi erő foglalja le vagy akadályozza az ellenség központi és másik szárnyát. A tipikus lépések:

• Felderítés és helyzetfelmérés: pontos információ az ellenség elhelyezkedéséről és mozgásairól.
• Erők koncentrálása: a döntő csapásra szánt egységek gyors és összhangolt átcsoportosítása.
• Álcázás és megtévesztés: a maradék erők szerepe, hogy lekössék az ellenséget, és lehetőleg rejtve maradjon a főcsapás iránya.
• Gyors manőver és zárás: a megütött ellenséges szárny betörése, majd a behatolás kiterjesztése a hátsó vonalakra vagy oldalakról történő bekerítésre.

Feltételek és szükséges adottságok

• Számottevő erőfölény legalább a kiválasztott szárnyon.
• Jó mozgékonyság (lovasság, páncélosok, gyorskiképzett gyalogosok) és gyors parancs-végrehajtás.
• Megbízható felderítés és kommunikáció a parancsnokság és alegységek között.
• Diszciplinált és rugalmas hadtestparancsnokok, akik képesek időben kivitelezni az összetett manővereket.
• Megfelelő terep, amely lehetővé teszi a manőverezést és csökkenti a védekező előnyét.

Előnyök

• Lehetővé teszi a csata egyoldalú döntését egy rendezett, célzott csapással.
• Csökkenti a front teljes hosszában szükséges erők számát, mert az erőfölény koncentrálása hatékonyabbá teszi a harcot.
• Bekerítési vagy szétszakítási lehetőséget teremt, ami széteséshez vezethet az ellenséges seregben.

Kockázatok és hátrányok

• Túlzott kiszélesedés: a támadó oldalsó vagy hátulsó védtelen maradhat, ha a manőver rosszul időzített vagy nem fedett.
• Ha az ellenség időben észreveszi a koncentrációt, belső vonalakról gyors megerősítéssel vagy ellencsapással tud reagálni.
• Kommunikációs vagy logisztikai zavarok esetén a részben koncentrált erő kiszolgáltatottá válhat.

Példák a történelemből

A ferde parancs klasszikus alkalmazása a leutheni csata (1757), ahol Nagy Frigyesnek sikerült a porosz erők egy részét a csatatér egyik szárnya felé fordítva megvernie a numerikusan nagyobb osztrák sereget. Más korok és hadviselések során a flanking (megkerülés) és az erőpontok koncentrálása – amelyek elvben a ferde parancshoz hasonlóak – számos döntő győzelmet eredményeztek, különösen amikor a manőver sebessége és a fegyelmezett végrehajtás kombinálódott.

Modern alkalmazások és változatok

A modern hadviselésben a ferde parancs elvei ugyanúgy érvényesek, de eszközei és módjai változtak: a mechanizált és páncélos alakulatok gyorsan képesek koncentrálni csapásokat; a légierő és tüzérség előkészítő csapásai lehetővé teszik az ellenség védelmének gyengítését; az elektronikus hadviselés és hírszerzés segíti a rejtett átcsoportosítást. A német katonai doktrínában a Schwerpunkt (döntő pont) fogalma hasonló elvre épül: a döntő erőkoncentráció egy ponton a siker érdekében.

Védekezés a ferde parancs ellen

• Időben történő felderítés és rugalmas tartalékok bevetése az érintett szárny megerősítésére.
• Belső vonalak kihasználása — gyorsabb átcsoportosítás a rövidebb útvonalakon.
• Előrevont, kisebb erők alkalmazása, amelyek késleltetik és kimerítik a támadó koncentrációját, míg a megerősítés megérkezik.
• Védekezőzónák és erődítmények kialakítása a sebezhető szárnyakon, hogy csökkentsék a behatolás hatékonyságát.

Összefoglalva: a ferde parancs egyszerre hatékony és kockázatos taktika. Sikere alapvetően a felderítésen, a mozgékonyságon, a parancsnokság gyors döntésein és a végrehajtás diszciplináltságán múlik. Történelmi példái és modern adaptációi egyaránt azt mutatják, hogy a koncentrált csapás elve a hadviselés egyik időtálló elvét képviseli.

Történelem

Nem Nagy Frigyes volt az első hadvezér, aki több erőt állított csatasorainak egyik oldalára. De a múltban a manővert éjszaka vagy az ellenség látóterén kívül kellett végrehajtani. Ha egy parancsnok több csapatot helyezett az egyik szárnyra (vagy "szárnyra"), az ellenfél parancsnoka ezt látva egyszerűen átmozgatta erőit, hogy ellensúlyozza a mozgást. Az erők átcsoportosítása a csata során időt vett igénybe. Fennállt annak a veszélye is, hogy az ellenség támad, miközben az erőket mozgatták. Frigyes leküzdötte ezeket a problémákat. A legfontosabb dolog, amit tett, hogy katonáit gyors menetelésre képezte ki. Amikor porosz hadserege elérte a csatateret, az ellenség két vonalával párhuzamosan a (korban szokásos) két sort alkották. Frigyes hadseregét azonban arra képezték ki, hogy szakaszonként "negyedkerekezzen" (szögben forduljon), majd egy folyékony mozgással gyorsan oszlopokká formálódjon. A porosz hadsereg minden egysége ugyanabban a pillanatban tette ezt, ami lehetővé tette, hogy egész hadereje két perc alatt végezzen el egy ilyen mozgást.

Frederick leírta a technikáját: "A parancsnoknak meg kell erősítenie serege egyik szárnyát, és azt az ellenség szárnyának megtámadására kell felhasználnia, miközben egy másik, kisebb szárnyat visszatart, hogy veszélyeztesse az ellenség fő erejét, és megakadályozza, hogy az pozíciót változtasson." A parancsnok a hadsereg egyik szárnyát erősítette meg. A másik sereg már a helyén volt, és nem tudta elég gyorsan átállítani csapatait, mielőtt a poroszok támadtak volna. Frederick így folytatta: "egy 30 000 fős sereg ezzel a módszerrel legyőzhet egy 100 000 fős sereget".

Más verziók is léteznek arra vonatkozóan, hogy pontosan mi is a ferde rend. Az egyik változat szerint minden olyan előkészület, amelyet a csata előtti éjszakán vagy a csata napján a szárnyak vagy a középpont megerősítése érdekében végeztek, a ferde parancs részének tekinthető. Ha ez igaz lenne, akkor Nagy Kürosz ezt alkalmazta a thymbrai csatában i. e. 547-ben. A történelem más parancsnokai, az ókori és a modern koriak is nagyjából ugyanígy készültek fel. Ez a verzió olyan lenne, mintha Frigyes azt állítaná, hogy ő találta fel magát a háborút. Egy szárny megerősítése éjszaka vagy az ellenség látóterén kívül nem annyira taktikai manőver, mint inkább a meglepetéstől való függés. Sok osztrák, francia és angol tiszt ebben a korban úgy gondolta, hogy a ferde parancs egy egész hadsereg mozgatását jelenti. Soha nem értették meg, hogy Nagy Frigyes ezt soha nem tette meg. Ő vonalak és oldalvonalak szerint manőverezett, soha nem seregenként.

Egy vonal alakzat


Egy oszlopképződmény

Kérdések és válaszok

K: Mi a ferde parancs vagy ferde támadás katonai taktika?

K: Mikor hatékony a ferde parancs?

K: Kinek tulajdonítják a ferde parancs feltalálását?

K: Hogyan használta Nagy Frigyes a ferde parancsot?

K: Mi az eredete a ferde szónak?

K: Mit jelent az oblique kifejezés a katonai használatban?

K: Mi a célja az ellenséges vonal megzavarásának és helyben tartásának a ferde rendű katonai taktikában?

Keresés betűvel