Húgyúti fertőzés (UTI): okok, tünetek, diagnózis és kezelés

Az alsó húgyúti fertőzést hólyaghurutnak is nevezik. A leggyakoribb tünetek a pisiléskor jelentkező égő érzés és a gyakori pisilési kényszer (vagy a pisilni akarás) hüvelyi folyás vagy jelentős fájdalom nélkül. Ezek a tünetek az enyhétől a súlyosig terjedhetnek. Egészséges nőknél a tünetek átlagosan hat napig tartanak. Egyeseknél a szeméremcsont felett (alhas) vagy a hát alsó részén jelentkezik fájdalom. A felső húgyúti fertőzésben vagy pyelonephritisben (vesegyulladásban) szenvedő embereknél előfordulhat oldalfájdalom, láz (magas láz) vagy hányinger és hányás. Ezek a tünetek az alsó húgyúti fertőzés szokásos tünetein felül jelentkeznek. Ritka esetekben a vizelet véresnek tűnik vagy látható pyuriát (gennyet a vizeletben) tartalmaz.

Gyermekeknél

Kisgyermekeknél a láz lehet a húgyúti fertőzés (UTI) egyetlen tünete. Számos orvosi egyesület ajánlja a vizelettenyésztést kétévesnél fiatalabb nőstények vagy egyévesnél fiatalabb, lázas, körülmetéletlen férfiak esetében. A húgyúti fertőzésben szenvedő csecsemők néha rosszul esznek, hánynak, többet alszanak, vagy sárgaság ( a bőr sárga elszíneződése) jeleit mutatják. Az idősebb gyermekeknél újból kialakulhat vizeletinkontinencia (a hólyag feletti kontroll elvesztése).

Időseknél

A húgyúti tünetek gyakran nem jelentkeznek az időseknél. Néha az egyetlen tünet az inkontinencia (a hólyagszabályozás elvesztése), a mentális állapot (gondolkodási képesség) megváltozása vagy a fáradtságérzet. Néhány idős embernél az első tünet a szepszis, a vér fertőzése. A diagnózis felállítása nehéz lehet, mivel sok idős ember inkontinens (nem tudja megtartani a vizeletét) vagy demens (gyenge gondolkodási képességű).

Az E. coli a húgyúti fertőzések 80-85%-át okozza. A Staphylococcus saprophyticus az esetek 5-10%-ában okozója. Ritka esetekben vírusos vagy gombás fertőzések okoznak húgyúti fertőzéseket A húgyúti fertőzések egyéb bakteriális okai közé tartoznak:

• Klebsiella
• Proteus
• Pseudomonas,
• Enterobacter

Ezek a bakteriális okok nem gyakoriak, és általában akkor fordulnak elő, ha a személynek rendellenes a húgyúti rendszere, vagy ha a személynek vizeletkatéterezése van (a húgyhólyagba helyezett cső). AStaphylococcus aureus okozta húgyúti fertőzések általában azután történnek, hogy a személynek vérfertőzése volt.

Gender

A fiatal, szexuálisan aktív nőknél a hólyagfertőzések 75-90%-ának oka a nemi közösülés. A fertőzés kockázata összefügg azzal, hogy milyen gyakran élnek nemi életet. Mivel a húgyúti fertőzések olyan gyakoriak, amikor a nők először házasodnak, gyakran használják a "nászutas hólyaghurut" kifejezést. A menopauza utáni nőknél (a menstruációt abbahagyó nőknél) a szexuális aktivitás nem befolyásolja a húgyúti fertőzés kialakulásának kockázatát. A spermicid (a spermiumok elpusztítására szolgáló gél vagy krém) használata növeli a húgyúti fertőzés kockázatát.

A nők több húgyúti fertőzést kapnak, mint a férfiak, mivel a nők húgycsöve sokkal rövidebb és közelebb van a végbélnyíláshoz. Ahogy a nők ösztrogénszintje (egy hormon) a menopauzával csökken, a húgyúti fertőzések kockázata megnő a hüvelyi védőflóra (a hüvelyben élő jó baktériumok) elvesztése miatt.

Húgyúti katéterek

A vizeletkatéter egy cső, amelyet a húgyhólyagba helyeznek a vizelet elvezetésére. A katéter használata növeli a húgyúti fertőzések kockázatát. A bakteriuria (baktériumok a vizeletben) kockázata a katéter használatának minden napján 3-6%. Az antibiotikumok nem állítják meg ezeket a fertőzéseket. A fertőzés kockázata csökkenthető a következőkkel:

• katétert csak szükség esetén használjon
• a katéter behelyezésekor minden nagyon tiszta (steril) legyen.
• ügyelve arra, hogy semmi ne zárja el a katétert.

Egyéb

A hólyaghurut egyes családokban gyakoribb. További kockázati tényezők közé tartozik a cukorbetegség, a körülmetélés és a nagy prosztata (a férfiaknál a húgycső körüli mirigy). A szövődményt okozó tényezők nem teljesen egyértelműek. Ezek a tényezők lehetnek bizonyos anatómiai problémák (a fizikai szűkülethez kapcsolódóan), funkcionális vagy anyagcsere-problémák. A komplikált húgyúti fertőzés nehezebben kezelhető, és általában agresszívebb értékelést, kezelést és nyomon követést igényel. Gyermekeknél a húgyúti fertőzések a vesicoureteralis refluxhoz (a vizelet rendellenes mozgása a hólyagból a húgyvezetékbe vagy a vesékbe) és a székrekedéshez kapcsolódnak.

A húgyúti fertőzéseket okozó baktériumok általában a húgycsőből jutnak a húgyhólyagba. Úgy gondolják, hogy ezek a baktériumok a bélből származnak. A nők nagyobb veszélynek vannak kitéve, mivel rövid húgycsövük van, amely közel van a végbélnyílásukhoz). A hólyagba való bejutás után az E. Coli képes megtapadni a hólyag falán. Biofilmet képeznek, amely egy mikroorganizmusokból álló bevonat, amely ellenáll a szervezet immunválaszának. A fertőzések azonban a véren vagy a nyirokcsomón keresztül is bejuthatnak.

A következő tevékenységek nem okoznak húgyúti fertőzést, illetve nem teszik ritkábbá a fertőzést:

• fogamzásgátló tabletták vagy óvszer használata
• pisilés közvetlenül szex után
• a viselt fehérnemű típusa
• a pisilés vagy székelés után használt személyes tisztálkodási módszerek
• hogy egy személy általában fürdik-e vagy zuhanyozik.
• a vizelet visszatartása és nem pisilés
• tamponhasználat
• douching

Azoknak, akik gyakran kapnak húgyúti fertőzést, és akik spermicidet vagy pesszáriumot használnak fogamzásgátlásra, más típusú fogamzásgátlót kell használniuk. Az áfonya (gyümölcslé vagy kapszula) csökkentheti a fertőzések számát, de egyesek nem használhatják az áfonyát hosszú ideig. Gyomor-bélrendszeri (gyomor) zavarok az áfonyalevet rendszeresen ivó vagy kapszulát szedő emberek több mint 30%-ánál fordulnak elő. 2011 óta az intravaginálisan (a hüvelyben) alkalmazott probiotikumok további vizsgálatokat igényelnek annak megállapítására, hogy hasznosak-e.

Gyógyszerek

Azok számára, akiknek folyamatosan fertőzéseik vannak, hasznos az antibiotikumok hosszú ideig tartó szedése. A gyakran használt gyógyszerek közé tartozik a nitrofurantoin és a trimetoprim/szulfametoxazol. Ha a fertőzések a nemi közösüléshez kapcsolódnak, egyes nők hasznosnak találják, ha a szex után antibiotikumot szednek. A menopauza utáni nőknél a helyi hüvelyi ösztrogén (a hüvely bőrére felvitt hormon) alkalmazása csökkentheti a húgyúti fertőzés kialakulását. A helyi krémekkel ellentétben a hüvelyi ösztrogén pessárokból (a hüvelybe helyezett orvosi eszközök) történő alkalmazása nem olyan hasznos, mint az alacsony dózisú antibiotikumok. Számos vakcina kifejlesztése van folyamatban (2011-től).

Gyermekeknél

Kevés bizonyíték van arra, hogy a megelőző antibiotikumok alkalmazása csökkenti a húgyúti fertőzések számát a gyermekeknél. Ritka, hogy azoknál az embereknél, akiknek nincsenek veseproblémáik, a gyakori húgyúti fertőzések miatt veseproblémák alakulnak ki. A gyermekkori gyakori húgyúti fertőzések a felnőttkori krónikus vesebetegségek kevesebb mint egyharmad százalékát (0,33%) okozzák.

A legtöbb esetben a húgyúti fertőzés diagnosztizálható pusztán a tünetek alapján, és nincs szükség laboratóriumi vizsgálatra. Komplikált esetekben a diagnózis megerősítésére vizeletvizsgálat (a vizelet vizsgálata) használható. A vizeletből vizelet-nitritet, fehérvérsejteket (leukocitákat) vagy leukocita-észterázt vizsgálnak. Egy másik vizsgálat, a vizelet mikroszkópos vizsgálata vörösvértesteket, fehérvérsejteket vagy baktériumokat keres. A vizelettenyésztés akkor tekinthető pozitívnak, ha a vizelettartályok fertőzéseit okozó tipikus baktériumok közül legalább ¹⁰³ telepképző egység/ml baktériumtelepszámot mutat. A tenyésztés arra is használható, hogy teszteljék, melyik antibiotikum hat. A negatív tenyésztéssel rendelkező nők azonban antibiotikumos kezeléssel még javulhatnak. Az időseknél a húgyúti fertőzés tünetei homályosak lehetnek, és a diagnózis nehéz lehet, mivel nincs igazán megbízható teszt.

Osztályozás

Az alsó húgyúti fertőzést hólyaghurutnak nevezzük. A felső húgyúti fertőzés a pyelonephritis vagy vesegyulladás néven ismert. Ha a vizeletben jelentős mennyiségű baktérium található, de nincsenek tünetek, az állapotot tünetmentes bakteriuria néven ismerjük.

A húgyúti fertőzés akkor tekinthető komplikáltnak, ha:

• a felső traktusban van
• a személy cukorbetegségben szenved
• a személy terhes
• a személy férfi
• a személy immunrendszere egy másik betegség miatt legyengült (immunhiányos).

Egyébként, ha egy nő egészséges és a menopauza előtt, a fertőzés azt mondják, hogy szövődménymentes. Ha a gyermekek is lázasak, a húgyúti fertőzést felső húgyúti fertőzésnek tekintik.

Gyermekeknél

A húgyúti fertőzés diagnosztizálásához gyermekeknél pozitív vizelettenyésztésre van szükség. A kontamináció gyakori kihívást jelent, ezért a "tiszta fogású", középső áramlású minták esetében ¹⁰⁵ CFU/ml, a katéterrel nyert minták esetében ¹⁰⁴ CFU/ml, a szuprapubikus aspiráció (közvetlenül a hólyagból a hasfalon keresztül, tűvel vett minta) esetében pedig ¹⁰² CFU/ml a határérték. Az Egészségügyi Világszervezet nem kedveli a "vizeletgyűjtő zsákok" használatát a minták gyűjtéséhez, mivel az ilyen vizelet tenyésztésekor nagy a szennyeződés aránya. A katéterezést akkor részesítik előnyben, ha az egyén nem képes WC-t használni. Egyes orvosi csoportok, mint például az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia, minden 2 évesnél fiatalabb, húgyúti fertőzésen átesett gyermeknél ajánlják a veseultrahangot és a voiding cystourethrogramot (a személy húgycsövének és húgyhólyagjának megfigyelése valós idejű röntgenfelvételekkel vizelés közben), más orvosi csoportok, mint például a National Institute for Clinical Excellence, csak a 6 hónaposnál fiatalabb vagy szokatlan leleteket mutató csecsemőknél ajánlják a rutinszerű képalkotást.

Differenciáldiagnózis

A méhnyakgyulladásban (méhnyakgyulladás) vagy hüvelygyulladásban (hüvelygyulladás) szenvedő nőknél és a húgyúti fertőzés tüneteit mutató fiatal férfiaknál Chlamydia trachomatis vagy Neisseria gonorrheae fertőzés lehet az ok. A hüvelygyulladás oka lehet élesztőgomba-fertőzés is. Interstitialis cystitis (krónikus fájdalom a hólyagban) lehet az oka azoknak, akiknek többször is vannak húgyúti fertőzéses tüneteik, de vizelettenyésztésük negatív marad, és antibiotikumtól sem javul. A prosztatagyulladás (a prosztata gyulladása) szintén szóba jöhet a differenciáldiagnózisban.

A fenazopiridin az antibiotikumok mellett alkalmazható a hólyaghurut okozta égő fájdalom enyhítésére. A fenazopiridint azonban biztonsági aggályok miatt már nem ajánlják általánosan. Methemoglobinémiát okozhat, ami azt jelenti, hogy a vérben a normálisnál magasabb a methemoglobin szintje. A paracetamol láz esetén alkalmazható.

Az egyszerű húgyúti fertőzésekkel küzdő nők számára hasznos lehet az öngyógyítás; ezeknek a nőknek csak akkor kell orvosi kezelésre szorulniuk, ha a kezdeti kezelés sikertelen. Az egészségügyi szolgáltatók telefonon is felírhatják az antibiotikumokat.

Bonyolult

Az egyszerű fertőzések diagnosztizálhatók és kezelhetők pusztán a tünetek alapján. Az olyan szájon át szedhető antibiotikumok, mint a trimetoprim/szulfametoxazol (TMP/SMX), a cefalosporinok, a nitrofurantoin vagy egy fluorokinolon lerövidítik a gyógyulásig eltelt időt. Mindezek a gyógyszerek egyformán hatékonyak. A trimetoprimmal, TMP/SMX-szel vagy fluorokinolonokkal végzett háromnapos kezelés általában elegendő. A nitrofurantoinnak 5-7 napra van szüksége. A kezeléssel a tüneteknek 36 órán belül javulniuk kell. Az emberek kb. 50%-a kezelés nélkül néhány napon vagy héten belül meggyógyul. Az Amerikai Fertőző Betegségek Társasága nem ajánlja a fluorokinolonokat első kezelésként, mert aggályos, hogy a túlzott használat rezisztenciához vezet ezzel a gyógyszercsoporttal szemben, ami miatt ezek a gyógyszerek kevésbé lesznek hatékonyak a súlyosabb fertőzéseknél. Ennek az elővigyázatossági intézkedésnek az ellenére valamennyi gyógyszerrel szemben kialakult bizonyos mértékű rezisztencia, mivel széles körben használják őket. Egyes országokban a trimetoprimet önmagában egyenértékűnek tekintik a TMP/SMX-szel. Az egyszerű húgyúti fertőzésben szenvedő gyermekeken gyakran segít egy háromnapos antibiotikum-kúra.

Pyelonephritis

A pyelonephritis (vesegyulladás) kezelése agresszívebb, mint egy egyszerű hólyagfertőzésé, akár hosszabb szájon át szedett antibiotikumokkal, akár intravénás antibiotikumokkal. Hét napig tartó szájon át szedhető fluorokinolon ciprofloxacin alkalmazása jellemzően olyan földrajzi területeken, ahol a rezisztencia aránya 10%-nál kisebb. Ha a helyi rezisztenciaarányok 10%-nál nagyobbak, gyakran intravénás ceftriaxon adagot írnak elő. A súlyosabb tünetekkel küzdő embereket néha kórházba kell szállítani folyamatos antibiotikumkezelésre. Ha a tünetek két-három napos kezelés után sem javulnak, az azt jelentheti, hogy a húgyutakat vesekő zárta el.

A húgyúti fertőzések a nők leggyakoribb bakteriális fertőzései. Leggyakrabban 16 és 35 éves kor között fordulnak elő. A nők tíz százaléka kap évente fertőzést; 60%-uknak valamikor az életük során van fertőzése. Az emberek közel felénél egy éven belül egy második fertőzés is előfordul. A húgyúti fertőzések négyszer gyakrabban fordulnak elő nőknél, mint férfiaknál. A pyelonephritis (vesegyulladás) 20-30-szor ritkábban fordul elő, mint a hólyagfertőzés. A pyelonephritis a kórházi fertőzések leggyakoribb oka, a kórházi fertőzések mintegy 40%-át teszi ki. A tünetmentes baktériumok aránya a vizeletben az életkor előrehaladtával nő, a szülőképes korú nőknél 2%-7%-ról a gondozóházakban élő idős nőknél akár 50%-ra is emelkedhet. A 75 év feletti férfiak körében a vizeletben lévő aszmtomatikus baktériumok aránya 7-10%.

A húgyúti fertőzések az emberek 10%-át érinthetik gyermekkorban. A gyermekkori húgyúti fertőzések a 3 hónaposnál fiatalabb, körülmetéletlen férfiaknál a leggyakoribbak, őket követik az egyévesnél fiatalabb nők. A gyermekek körében a gyakoriságra vonatkozó becslések azonban nagymértékben eltérnek. A lázas, születés és 2 év közötti korú gyermekek egy csoportjában 2- 20%-nál diagnosztizáltak húgyúti fertőzést.

Az Egyesült Államokban a húgyúti fertőzések évente közel hétmillió rendelői látogatáshoz, egymillió sürgősségi osztályon tett látogatáshoz és 100 000 kórházi kezeléshez vezetnek. E fertőzések költségei magasak mind a kiesett munkaidő, mind az orvosi ellátás költségei miatt. A kezelés közvetlen költségeit az Egyesült Államokban évente 1,6 milliárd USD-re becsülik.

A húgyúti fertőzéseket már az ókor óta leírják. Az első írásos leírás, amelyet az Ebers-papiruszban találtak, i. e. 1550 körül keletkezett. Az egyiptomiak úgy írták le a húgyúti fertőzést, hogy "hőt bocsát ki a hólyagból". Az 1930-as évekig, amikor az antibiotikumok elérhetővé váltak, a gyógynövények, a vérképzés és a pihenés voltak a szokásos kezelési módok.

A húgyúti fertőzésben szenvedő terhes nőknél nagyobb a vesegyulladás kockázata.A terhesség alatt a magas progeszteronszint (egy hormon) csökkentette a húgyvezetékek és a húgyhólyag izomtónusát. A csökkent izomtónus nagyobb valószínűséggel vezet a refluxhoz, amikor a vizelet visszafolyik a húgyvezetékeken felfelé és a vesék felé. Ha baktériumok vannak jelen, a terhes nőknél 25-40%-os a vesegyulladás kockázata. Ezért kezelés ajánlott, ha a vizeletvizsgálat fertőzésre utaló jeleket mutat - még tünetek hiányában is. Általában cefalexint vagy nitrofurantoint használnak, mivel ezek a gyógyszerek általában biztonságosnak számítanak a terhesség alatt. A terhesség alatti vesegyulladás koraszülést vagy preeklampsziát (magas vérnyomással, veseműködési zavarokkal vagy görcsökkel járó állapot) eredményezhet.