Koraszülés

Szövődmények

A rövidebb terhességeknél nagyobb a kockázata annak, hogy valamilyen probléma (úgynevezett komplikáció) lép fel. A koraszülöttként született csecsemők életük első évében gyakrabban halnak meg, mint mások. A legtöbb ilyen haláleset az élet első hónapjában következik be, amit újszülöttkori halálozásnak nevezünk.

Világszerte a koraszülöttség az újszülöttkori halálozás tíz százalékát, azaz évente mintegy 500 000 halálesetet okoz. Az Egyesült Államokban, ahol számos fertőzés és az újszülöttkori halálozás egyéb okai jelentősen csökkentek, a koraszülöttség az újszülöttkori halálozás vezető oka (25%). A koraszülötteknél nagyobb a kockázata annak is, hogy súlyos egészségügyi problémák alakulnak ki, mint például agyi bénulás, krónikus tüdőbetegség, gyomor-bélrendszeri problémák, szellemi visszamaradottság, látás- vagy halláskárosodás. Tizenéves korukban nagyobb valószínűséggel lesznek depressziósak is.

A koraszülések közel felének nincs ismert oka. Ha a körülmények lehetővé teszik, az orvosok megpróbálhatják megállítani a koraszülést, hogy a terhességnek esélye legyen a teljes terhességig folytatódni. Ez növeli a baba egészségi és túlélési esélyeit.

Az Egyesült Államokban a koraszülések aránya az elmúlt két évtizedben 30%-kal nőtt.

Különleges ellátás a korán született csecsemők számára

A fejlett országokban számos kórházban speciális létesítmények állnak rendelkezésre a koraszülöttek számára. Az ilyen típusú kórházi egységet általában újszülött intenzív osztálynak (NICU, ejtsd: "NICK-you") nevezik. A NICU-n a koraszülötteket inkubátorokban vagy más melegítőgépekben tartják melegen. Műanyagba zárt, klímaberendezéssel ellátott berendezések tartják őket melegen, és távol tartják tőlük a baktériumokat.

A modern újszülött intenzív ellátás magában foglalja a hőmérséklet, a légzés, a szívműködés, az oxigénellátás és az agyi aktivitás kifinomult mérését. A kezelések közé tartozhat az intravénás katétereken keresztül adott folyadék és táplálék; oxigén, légzéstámogatás; és gyógyszerek.

A fejlődő országokban, ahol a fejlett berendezések nem feltétlenül állnak rendelkezésre vagy nem megbízhatóak, az olyan egyszerű intézkedések, mint a kenguru-ellátás (bőrről bőrre történő melegítés), a szoptatás ösztönzése és az alapvető fertőzésellenőrzési intézkedések segítenek csökkenteni a halálozási arányt és a betegségeket.

Túlélési esélyek

A terhesség legkorábbi időpontját, amikor a csecsemőnek legalább 50% esélye van a túlélésre, életképességi határnak nevezzük. A jó egészségügyi ellátással rendelkező országokban az életképesség határa körülbelül a 24. hétre csökkent. Ritka túlélőket már a 21. hétnél is dokumentáltak, de ez az időpont vitatott, mivel a terhességet a fogantatás időpontjától, nem pedig az anya utolsó menstruációjának időpontjától mérték. Ezáltal a terhesség 2 héttel rövidebbnek tűnik, mintha az elterjedtebb módszerrel számolnánk. Az agykárosodás és a fejlődési késés kockázata jelentős ebben a korai időszakban. Még ha a csecsemő életben is marad, etikai viták vannak az ilyen csecsemők ellátásával kapcsolatban. Az életképesség határa az abortuszvitában is tényezővé vált.