Thomas Henry Huxley — Darwin támogatója, agnosztikus és összehasonlító anatómus

Thomas Henry Huxley: Darwin támogatója, agnosztikus és összehasonlító anatómus — életrajz, híres Wilberforce-vita, tudományos életmű és evolúciós felismerések.

Thomas Henry Huxley PC PRS (1825. május 4. - 1895. június 29.) angol biológus, aki az összehasonlító anatómiára szakosodott. A Middlesex állambeli Ealingben született. Charles Darwin barátja és támogatója volt, és közéleti karriert futott be. Tíz királyi bizottság tagja volt.

Huxley pályáját alacsony iskolai végzettséggel kezdte, sok mindent önképzés útján sajátított el. Fiatal orvosként a Royal Navy szolgálatába lépett, és 1846–1850 között a HMS Rattlesnake fregatt orvosa és természettudományi megfigyelője volt. E hajóút során végzett tengerbiológiai és zoológiai gyűjtései és megfigyelései alapvető tapasztalatokat adtak későbbi összehasonlító anatómiás munkáihoz.

Huxleyból figyelemre méltó anatómus és zoológus vált. Részletes vizsgálataival, összehasonlító elemzéseivel hozzájárult a gerincesek rendszertani ismereteihez; foglalkozott az ember és a majmok evolúciójával, és 1863-ban jelent meg legfontosabb emberi eredetű munkája, az "Evidence as to Man's Place in Nature", amely a korabeli vitákban nagy hatást gyakorolt. Korai ötletei közé tartozott az is, hogy a madarak a kis húsevő dinoszauruszokból fejlődtek ki — ma már tudjuk, hogy ez az elképzelés helytálló.

Ma néha Darwin buldogjának is nevezik, mivel támogatta Charles Darwin evolúciós elméletét. Ezt a kifejezést azonban életében nem használta. Huxley eleinte lassan fogadta el Darwin egyes elképzeléseit, de nyilvánosan és határozottan védelmére kelt, különösen akkor, amikor az evolúció emberi vonatkozásai kerültek szóba.

Huxley és Darwin kapcsolata tehát tudományos szövetség, de nem mindenben feltétel nélküli odaadás: Huxley kritikus szemmel közelített a bizonyítékokhoz, és rámutatott, hol vannak hiányok. Az 1860-as vitája Samuel Wilberforce angol püspökkel híres nyilvános esemény volt: a vita az evolúcióról szólt, és a sajtó széles körben beszámolt róla. Sok kortárs szerint Huxley meggyőzően vitázott, és ez hozzájárult hírnevéhez, valamint az evolúció elméletének társadalmi elfogadottságához. A vita során Huxley erőteljesen védte azt az állítást, hogy az ember biológiailag a többi emlős közé tartozik, és nincs olyan biológiai vonás, amely egyértelműen kizárólagosan emberi lenne.

Huxley gyakran szállt vitába Richard Owen-nal és más kortársakkal az emberi agy szerkezetéről és az anatómiáról. Owen azt állította, hogy az ember agya egyes részeiben különbözik az emberelődökétől; Huxley ezzel szemben részletes összehasonlító boncolásokkal mutatta ki az alapvető hasonlóságokat. Ezek a vitahelyzetek nemcsak tudományos kérdések voltak, hanem részben kulturális és ideológiai csaták is a korszakban.

Huxley nagy hatással volt a tudományos oktatásra Nagy-Britanniában: reformokat szorgalmazott az egyetemi és középiskolai természettudományos képzésben, és elkötelezetten kiállt amellett, hogy a tudomány közérthető formában jusson el a szélesebb közönséghez. Támogatta a múzeumok és kutatóintézetek fejlődését, és szerepet játszott abban, hogy a természettudományos kutatás és oktatás állami figyelmet kapjon.

Huxley az agnosztikus kifejezést arra használta, hogy leírja az ismeretelméleti pozícióját: szerinte a metafizikai és vallási állítások egy részéről (például Isten létéhez kapcsolódóan) nem lehet bizonyítékok alapján határozottan állást foglalni. A szóhasználatot ő maga kívánta pontos fogalomként bevezetni a szellemi és tudományos diskurzusba, és ez a kifejezés ma is élő terminus.

A közéleti munkája része volt az is, hogy tudósok közötti együttműködést és a tudományos közösség önállóságát védte a dogmatikus egyházi befolyás és a politikai érdekek ellen. Számos tudományos folyóiratot szerkesztett, előadásokat tartott a nyilvánosságnak, és egyes egyetemi pozíciók betöltésében is részt vett. Megválasztották a Royal Society elnökévé (PRS), és tagja volt a királyi tanácsnak (PC), ami jelzi jelentős közéleti befolyását.

Öröksége: Huxley munkássága – a részletes anatómiai összehasonlítások, a tudományos gondolkodás népszerűsítése és a modern biológiai szemlélet megerősítése – hosszú távon formálta a biológia tudományát és a természettudományos közoktatást. A sussexi Eastbourne-ben hunyt el 1895-ben. A családjából több leszármazott is ismertté vált: három unokája — köztük Julian és Aldous Huxley, valamint Sir Andrew Huxley — a 20. században jelentős irodalmi és tudományos munkát végzett, továbbvivén a család intellektuális hagyományát.

Utazás a világ körül

Huxley fiatalemberként hosszú felfedezőútra indult a déli kontinensekre. A Királyi Haditengerészet HMS Rattlesnake nevű hajóján a sebész asszisztense volt. Az volt a feladata, hogy tengeri állatokat gyűjtött, és tanulmányozta őket. Új-Guineában és Ausztrália keleti partvidékén is partra szállt, hogy tanulmányozza az állatokat és a bennszülött népeket. Az ausztráliai Sydneyben beleszeretett egy lányba, és néhány évvel később összeházasodtak, és gyermekeik születtek.

A HMS Rattlesnake Sydney Headsnél Oswald Brierly, a hajó művésze.

Közmunka

Huxley fontos közéleti személyiség volt. Fiatal korában a brit egyetemeken gyakorlatilag nem volt biológia szak, és kevés volt a kurzus. Korának legtöbb biológusa vagy autodidakta módon tanult, vagy orvosi diplomát szerzett. Mire nyugdíjba vonult, a legtöbb egyetemen már voltak biológiaprofesszorok, és széles körű egyetértés alakult ki arról, hogy mit kellene tanítani. Huxley volt a legnagyobb hatással bíró személy ebben az átalakulásban. Huxley harminc éven át az evolúció leghatékonyabb bajnoka volt. Egyesek szerint Huxley volt "a tudomány vezető angol szószólója a tizenkilencedik században".

Az iskolák és a Biblia

Huxley támogatta a Biblia iskolai olvasását. Huxley ellenezte a szervezett vallást, de úgy gondolta, hogy a Biblia erkölcsi tanításai és nyelvhasználata segítik az angol életet. "Nem támogatom a hajó felgyújtását, hogy megszabaduljunk a csótányoktól".

Huxley azonban azt javasolta, hogy készítsenek egy szerkesztett változatot a Bibliából, "hiányosságok és hibák nélkül... Ezeknek a zsenge gyermekeknek nem szabadna olyasmit tanítani, amiben ti magatok sem hisztek". A londoni iskolatanács az elképzelése ellen szavazott, de az ellen is, hogy közpénzből támogassák az egyházi iskolákba járó diákokat. Heves viták folytak ezekről a pontokról, és a vitákat részletesen le is írták. Huxley azt mondta: "Soha nem fogok részt venni abban, hogy az állam lehetővé tegye az ország gyermekeinek felekezeti iskolákba való besöprését". Az iskolákat alapító parlamenti törvény megengedte a Biblia olvasását, de nem engedte meg, hogy egy adott vallási tanítást tanítsanak.

Talán helyes, ha úgy tekintünk Huxley-ra, mint aki segítette a brit társadalom szekularizációját, amely a következő évszázadban fokozatosan végbement. Ernst Mayr szerint "aligha lehet kétséges, hogy [a biológia] hozzájárult a hagyományos hiedelmek és értékrendek aláásásához". Huxley mindenkinél jobban felelős volt ezért a britországi tendenciáért.

Királyi bizottságok

Huxley tíz királyi és egyéb megbízáson dolgozott. A témák között szerepelt az orvosi jog, a fertőző betegségek, az élveboncolás, a halászat, a skóciai egyetemek és az írországi tudományos oktatás. 1881-85 között halászati felügyelő volt, és számos egyetem számos kitüntetésének birtokosa. 1883-1885 között a Királyi Társaság elnöke volt. A brit állam közéleti munkásságának jutalmául titkos tanácsossá tette.

Huxley a Royal Society elnökeként 1883 körül

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Thomas Henry Huxley?

K: Hol született?

K: Mivel segítette Huxley az evolúció elméletét?

K: Hogyan járult hozzá a tudományos oktatáshoz?

K: Milyen kifejezéssel írta le Huxley az Istenről vallott nézeteit?

K: Ki volt John Tyndall?

Keresés betűvel