Thomas Henry Huxley PC PRS (1825. május 4. - 1895. június 29.) angol biológus, aki az összehasonlító anatómiára szakosodott. A Middlesex állambeli Ealingben született. Charles Darwin barátja és támogatója volt, és közéleti karriert futott be. Tíz királyi bizottság tagja volt.

Huxley pályáját alacsony iskolai végzettséggel kezdte, sok mindent önképzés útján sajátított el. Fiatal orvosként a Royal Navy szolgálatába lépett, és 1846–1850 között a HMS Rattlesnake fregatt orvosa és természettudományi megfigyelője volt. E hajóút során végzett tengerbiológiai és zoológiai gyűjtései és megfigyelései alapvető tapasztalatokat adtak későbbi összehasonlító anatómiás munkáihoz.

Huxleyból figyelemre méltó anatómus és zoológus vált. Részletes vizsgálataival, összehasonlító elemzéseivel hozzájárult a gerincesek rendszertani ismereteihez; foglalkozott az ember és a majmok evolúciójával, és 1863-ban jelent meg legfontosabb emberi eredetű munkája, az "Evidence as to Man's Place in Nature", amely a korabeli vitákban nagy hatást gyakorolt. Korai ötletei közé tartozott az is, hogy a madarak a kis húsevő dinoszauruszokból fejlődtek ki — ma már tudjuk, hogy ez az elképzelés helytálló.

Ma néha Darwin buldogjának is nevezik, mivel támogatta Charles Darwin evolúciós elméletét. Ezt a kifejezést azonban életében nem használta. Huxley eleinte lassan fogadta el Darwin egyes elképzeléseit, de nyilvánosan és határozottan védelmére kelt, különösen akkor, amikor az evolúció emberi vonatkozásai kerültek szóba.

Huxley és Darwin kapcsolata tehát tudományos szövetség, de nem mindenben feltétel nélküli odaadás: Huxley kritikus szemmel közelített a bizonyítékokhoz, és rámutatott, hol vannak hiányok. Az 1860-as vitája Samuel Wilberforce angol püspökkel híres nyilvános esemény volt: a vita az evolúcióról szólt, és a sajtó széles körben beszámolt róla. Sok kortárs szerint Huxley meggyőzően vitázott, és ez hozzájárult hírnevéhez, valamint az evolúció elméletének társadalmi elfogadottságához. A vita során Huxley erőteljesen védte azt az állítást, hogy az ember biológiailag a többi emlős közé tartozik, és nincs olyan biológiai vonás, amely egyértelműen kizárólagosan emberi lenne.

Huxley gyakran szállt vitába Richard Owen-nal és más kortársakkal az emberi agy szerkezetéről és az anatómiáról. Owen azt állította, hogy az ember agya egyes részeiben különbözik az emberelődökétől; Huxley ezzel szemben részletes összehasonlító boncolásokkal mutatta ki az alapvető hasonlóságokat. Ezek a vitahelyzetek nemcsak tudományos kérdések voltak, hanem részben kulturális és ideológiai csaták is a korszakban.

Huxley nagy hatással volt a tudományos oktatásra Nagy-Britanniában: reformokat szorgalmazott az egyetemi és középiskolai természettudományos képzésben, és elkötelezetten kiállt amellett, hogy a tudomány közérthető formában jusson el a szélesebb közönséghez. Támogatta a múzeumok és kutatóintézetek fejlődését, és szerepet játszott abban, hogy a természettudományos kutatás és oktatás állami figyelmet kapjon.

Huxley az agnosztikus kifejezést arra használta, hogy leírja az ismeretelméleti pozícióját: szerinte a metafizikai és vallási állítások egy részéről (például Isten létéhez kapcsolódóan) nem lehet bizonyítékok alapján határozottan állást foglalni. A szóhasználatot ő maga kívánta pontos fogalomként bevezetni a szellemi és tudományos diskurzusba, és ez a kifejezés ma is élő terminus.

A közéleti munkája része volt az is, hogy tudósok közötti együttműködést és a tudományos közösség önállóságát védte a dogmatikus egyházi befolyás és a politikai érdekek ellen. Számos tudományos folyóiratot szerkesztett, előadásokat tartott a nyilvánosságnak, és egyes egyetemi pozíciók betöltésében is részt vett. Megválasztották a Royal Society elnökévé (PRS), és tagja volt a királyi tanácsnak (PC), ami jelzi jelentős közéleti befolyását.

Öröksége: Huxley munkássága – a részletes anatómiai összehasonlítások, a tudományos gondolkodás népszerűsítése és a modern biológiai szemlélet megerősítése – hosszú távon formálta a biológia tudományát és a természettudományos közoktatást. A sussexi Eastbourne-ben hunyt el 1895-ben. A családjából több leszármazott is ismertté vált: három unokája — köztük Julian és Aldous Huxley, valamint Sir Andrew Huxley — a 20. században jelentős irodalmi és tudományos munkát végzett, továbbvivén a család intellektuális hagyományát.