Thomas Henry Huxley

Utazás a világ körül

Huxley fiatalemberként hosszú felfedezőútra indult a déli kontinensekre. A Királyi Haditengerészet HMS Rattlesnake nevű hajóján a sebész asszisztense volt. Az volt a feladata, hogy tengeri állatokat gyűjtött, és tanulmányozta őket. Új-Guineában és Ausztrália keleti partvidékén is partra szállt, hogy tanulmányozza az állatokat és a bennszülött népeket. Az ausztráliai Sydneyben beleszeretett egy lányba, és néhány évvel később összeházasodtak, és gyermekeik születtek.

A HMS Rattlesnake Sydney Headsnél Oswald Brierly, a hajó művésze.

Huxley az emberről

Közel tíz évig dolgozott az ember és a majmok kapcsolatán. Ennek során összeütközésbe került Richard Owennel, akit viselkedése miatt nem kedveltek, de szakértelméért csodáltak. A kettejük közötti küzdelem Owen súlyos vereségével végződött.

Huxley nyilvános előadásaiból született meg leghíresebb műve, Az ember helye a természetben (1863). Ebben az ember evolúciójával foglalkozik, mielőtt Charles Darwin 1871-ben megjelentette volna Az ember leszármazása című művét.

A könyvben Huxley bizonyítékot szolgáltat az ember és a majmok közös őstől való evolúciójára. Ez volt az első könyv, amelyet az emberi evolúció témájának szenteltek. A könyv széles olvasóközönség számára azt javasolta, hogy az evolúció az emberre ugyanolyan teljes mértékben érvényes, mint minden más élőlényre.

• 1863: Evidence as to Man's Place in Nature. Williams & Norgate, London.

Közmunka

Huxley fontos közéleti személyiség volt. Fiatal korában a brit egyetemeken gyakorlatilag nem volt biológia szak, és kevés volt a kurzus. Korának legtöbb biológusa vagy autodidakta módon tanult, vagy orvosi diplomát szerzett. Mire nyugdíjba vonult, a legtöbb egyetemen már voltak biológiaprofesszorok, és széles körű egyetértés alakult ki arról, hogy mit kellene tanítani. Huxley volt a legnagyobb hatással bíró személy ebben az átalakulásban. Huxley harminc éven át az evolúció leghatékonyabb bajnoka volt. Egyesek szerint Huxley volt "a tudomány vezető angol szószólója a tizenkilencedik században".

Az iskolák és a Biblia

Huxley támogatta a Biblia iskolai olvasását. Huxley ellenezte a szervezett vallást, de úgy gondolta, hogy a Biblia erkölcsi tanításai és nyelvhasználata segítik az angol életet. "Nem támogatom a hajó felgyújtását, hogy megszabaduljunk a csótányoktól".

Huxley azonban azt javasolta, hogy készítsenek egy szerkesztett változatot a Bibliából, "hiányosságok és hibák nélkül... Ezeknek a zsenge gyermekeknek nem szabadna olyasmit tanítani, amiben ti magatok sem hisztek". A londoni iskolatanács az elképzelése ellen szavazott, de az ellen is, hogy közpénzből támogassák az egyházi iskolákba járó diákokat. Heves viták folytak ezekről a pontokról, és a vitákat részletesen le is írták. Huxley azt mondta: "Soha nem fogok részt venni abban, hogy az állam lehetővé tegye az ország gyermekeinek felekezeti iskolákba való besöprését". Az iskolákat alapító parlamenti törvény megengedte a Biblia olvasását, de nem engedte meg, hogy egy adott vallási tanítást tanítsanak.

Talán helyes, ha úgy tekintünk Huxley-ra, mint aki segítette a brit társadalom szekularizációját, amely a következő évszázadban fokozatosan végbement. Ernst Mayr szerint "aligha lehet kétséges, hogy [a biológia] hozzájárult a hagyományos hiedelmek és értékrendek aláásásához". Huxley mindenkinél jobban felelős volt ezért a britországi tendenciáért.

Királyi bizottságok

Huxley tíz királyi és egyéb megbízáson dolgozott. A témák között szerepelt az orvosi jog, a fertőző betegségek, az élveboncolás, a halászat, a skóciai egyetemek és az írországi tudományos oktatás. 1881-85 között halászati felügyelő volt, és számos egyetem számos kitüntetésének birtokosa. 1883-1885 között a Királyi Társaság elnöke volt. A brit állam közéleti munkásságának jutalmául titkos tanácsossá tette.

Huxley a Royal Society elnökeként 1883 körül

Kapcsolódó oldalak

• Huxley család
• A madarak eredete