Az Alkotmányozó Konvent (más néven Philadelphiai Konvent) 1787. május 25-től szeptember 17-ig tartott a pennsylvaniai Philadelphiában. Bár a Konventet a Konföderációs Cikkelyek felülvizsgálatára hívták össze, már a kezdetektől fogva világossá vált, hogy sok tag, köztük James Madison és Alexander Hamilton, inkább egy új kormány létrehozását tervezte, mintsem a meglévő kormányzat kijavítását. A küldöttek George Washingtont választották meg a Konvent elnökének. A Konvent eredménye az Egyesült Államok alkotmányának megalkotása volt. Ez teszi a gyűlést az Egyesült Államok történetének egyik legjelentősebb eseményévé.
Előkészületek és részvétel
Az 55 küldött többsége törvényhozói vagy hivatali tapasztalattal rendelkező politikus volt, köztük Benjamin Franklin, James Madison, Alexander Hamilton, Gouverneur Morris, és több más ismert alak. Rhode Island nem küldött képviselőt, ezért a Konvent de facto 12 állam küldötteivel folyt. A gyűlések zárt ajtók mögött zajlottak: a titoktartás szabálya miatt a nyilvánosság, a sajtó és a közönség kizárva volt, így a tárgyalások nyugodt és szabaddá tették a kompromisszumok kialakítását.
Fő kérdések és javaslatok
- Virginia-terv (James Madison által inspirálva): erős központi kormányzatot és kétkamarás törvényhozást javasolt, ahol a képviselet a népességen alapul.
- New Jersey-terv (William Paterson): a Konföderációs Cikkelyek javítását támogatta, egykamarás törvényhozással és egyenlő állami képviselettel.
- Connecticut-kompromisszum (Great Compromise): kétkamarás törvényhozást alakított ki — a Képviselőház népességalapú, a Szenátus pedig államonként két-két szenátorból áll.
- Rabszolgaság és képviselet: a háromötödös kompromisszum (Three-Fifths Compromise) meghatározta, hogyan számítsák be a rabszolgákat a képviselet és az adózás szempontjából.
- Kereskedelem és rabszolga-kereskedelem: a kereskedelmi kompromisszum korlátozta a Kongresszus hatalmát a rabszolga-kereskedelem betiltására egészen 1808-ig.
- Végrehajtó hatalom: létrejött az elnöki hivatal, meghatározva a választási rendszert (Electoral College), az elnök hatalmát és a vétójog lehetőségét.
- Igazságszolgáltatás: megfogalmazták a szövetségi bírósági rendszer alapjait és a Legfelsőbb Bíróság szerepét.
Munkamódszer és dokumentáció
A Konvent munkáját szigorú titoktartás jellemezte: a küldöttek nem beszélhettek kinti nyilvánossággal az ülésen elhangzottakról. Ennek ellenére James Madison részletes jegyzetei — melyeket később publikáltak — az egyik legfontosabb forrásai a Konvent eseményeinek és a viták megértésének.
Aláírás és ratifikáció
Az elkészült dokumentumot 1787. szeptember 17-én írták alá a Konvent küldöttei (a jelenlévők többsége). Az Alkotmány hatályba lépéséhez a tagállamok ratifikációja volt szükséges: ehhez a 13 állam közül kilenc jóváhagyása kellett. Heves viták után a ratifikációs folyamat során a Federalisták (az alkotmányt támogató csoport) és az Anti-Federalisták (több jogot a tagállamoknak, valamint alapvető jogok garantálását követelő ellenzők) versengtek; a Federalisták közül különösen Alexander Hamilton, James Madison és John Jay írták a Federalist Papers cikkgyűjteményt, hogy a ratifikációt népszerűsítsék. A kilencedik állam, New Hampshire 1788 júniusában ratifikálta az alkotmányt, majd az új kormány 1789 márciusában kezdte meg működését. A Bill of Rights (a jogok kiegészítése) 1789-ben került elfogadásra és 1791-ben ratifikálták, ami sok Anti-Federalista aggályt orvosolt.
Jelentőség és örökség
Az 1787-es Philadelphiai Konvent munkája alapvetően átalakította az észak-amerikai politikai berendezkedést: megszületett egy tartós alkotmányos rendszer, amely a hatalmi ágak szétválasztásán, az ellenőrzések és egyensúlyok elvén és a rugalmas alkotmányos módosítás lehetőségén alapul. Az Alkotmány – bár eredetileg kompromisszumok láncolataként jött létre, és számos hibával terhelt volt, különösen a rabszolgaság kérdésében – hosszú távon az Egyesült Államok politikai stabilitásának egyik sarokköve lett, és jelentős hatást gyakorolt más országok alkotmányos gondolkodására is.

