Mason-Dixon vonal

Háttér:

I. Jakab alatt Anglia államtitkára George Calvert volt. Amikor 1625-ben úgy döntött, hogy nyilvánosan bejelenti, hogy katolikus, az angol törvények értelmében le kellett mondania tisztségéről. A király "Lord Baltimore" címmel ír báróvá avatta. Calvert a Virginiai Társaság egyik befektetője volt, de vallása miatt nem mehetett a virginiai gyarmatra. Most, hogy visszavonult és szabadideje volt, Calvert a tengerentúli ültetvények felé fordította figyelmét. Gazdag emberként Calvert saját "Avalon" nevű kolóniát alapított Új-Fundlandon. De 1629-re Calvert elvesztette érdeklődését. Ekkor meggyőzte I. Károlyt, Jakab utódját, hogy adjon neki földet a marylandi gyarmat megalapításához. A király Calvertnek és fiának mindent adott a Potomac folyótól északra a 40. szélességi körig, és mindent az Atlanti-óceántól a Potomac forrásáig. Az első Lord Calvert 1632-ben halt meg. Fiai alapították meg a marylandi gyarmatot. 1634. május 27-én Leonard Calvert mintegy 300 telepessel megérkezett a marylandi St. Mary's Citybe a Chesapeake-öbölben.

William Penn, a Barátok Vallásos Társaságának vagy kvékerek vezető tagja egyike volt azoknak, akik 1677-ben megkapták Nyugat-New Jersey gyarmati tartományt. Míg a telepesek ott telepedtek le, Penn Angliában maradt. II. Károly angol király nagy összegű kölcsönnel tartozott Penn apjának, amelyet az idősebb Penn halálakor a király azzal rendezett, hogy Pennnek egy nagy területet, "Sylvania" (latinul erdő) néven New Jersey-től nyugatra és délre eső földet juttatott. Károly Penn apja tiszteletére átnevezte Pennsylvaniának. Talán II. Károly örült, hogy van egy olyan hely, ahová az Angliától távol eső politikai kívülállókat, mint Penn, elküldheti. Az 1681. március 4-én kiadott Pennsylvania határai a következők voltak:

...az egész földterület vagy földrészlet Amerikában, a benne lévő szigetekkel együtt, amelyet keleten a Delaware folyó határol, New Castle városától tizenkét mérföldre északra, az északi szélesség háromnegyvenedik fokáig, ha az említett folyó ilyen messze északra nyúlik; ha azonban a folyó nem nyúlik ki ilyen messze észak felé, akkor a folyó által, ameddig az elnyúlik; és a keleti határokat a folyó fejétől a folyó fejétől a negyvenharmadik szélességi fokig húzandó meridiánvonallal kell meghatározni. Az említett földterület nyugati irányban öt hosszúsági fokon nyúlik, amelyet az említett keleti határokból kell kiszámítani, és az említett földterületeket északon az északi szélesség háromnegyvenedik fokának kezdete, délen pedig egy New Castle-től tizenkét mérföld távolságra húzott kör határolja, észak és nyugat felé az északi szélesség negyvenedik fokának kezdetéig, majd egy egyenes vonallal nyugat felé a fent említett hosszúsági határokig.

A Cresap-háború területét jelölő térkép


Az egyik eredeti jelzőtábla, ez a pennsylvaniai Adams megyében található.

A vita

1682-ben egy földmérési hiba miatt Philadelphia a Marylandnek ítélt területeken belülre került. A két charta átfedésben volt. A marylandi Calvert család követelte, hogy Philadelphia Maryland része legyen. A Penn család megvédte a hibát, és 1729-ben részben a hiba védelmében létrehozta a pennsylvaniai Lancaster megyét.

Maryland felbérelt egy Thomas Cresap nevű gorillát, hogy kikényszerítse a kérdést. Ő és fegyveres követői a marylandi Havre de Grace-től a Susquehanna folyón felfelé haladtak a 40. szélességi körig, és a folyó nyugati partján telepedtek le. Onnan kezdték el zaklatni pennsylvaniai szomszédaikat. Jószágokat öltek és kerítéseket romboltak le. 1732-ben az ellenségeskedések elcsendesedtek, amikor a két gyarmat megegyezésre jutott. Lord Baltimore azonban két évvel később visszalépett a megállapodástól. Cresap és emberei újra megkezdték a farmok fosztogatását, és azt mondták a pennsylvaniai kvékereknek, hogy ha azt akarják, hogy ez abbamaradjon, akkor fizessék meg a Marylandnek járó adót.

A vita legközelebb 1736. november 23-án került a "háborúhoz". Egy csoport skót-ír férfi a lancasteri seriff vezetésével megtámadta Cresap embereit. A marylandi huligánokat legyőzték, egy ember meghalt. Cresapot letartóztatták és Philadelphiába vitték. Börtönben maradt 1737 augusztusáig, amikor a király elrendelte a szabadon bocsátását. Azt is elrendelte, hogy a két gyarmat bírósági úton, ne pedig harccal rendezzék vitájukat. Egy angol legfelsőbb bíróság 1750-ben Pennsylvania javára döntött. A bíróság kimondta, hogy Maryland elvesztette az alapítólevélhez fűződő jogait, amikor 1732-ben beleegyezett a kiegyezésbe. Az új határ most a Mason és Dixon által végzett felmérés alapján az északi szélesség 39 fok 43 perc 26,3 másodpercénél volt.

A rabszolgaság és a Mason-Dixon-vonal

1781-ben Pennsylvania eltörölte a rabszolgaságot. Az eredeti vonal lett a déli rabszolgaállamok és az északi szabad államok közötti durva választóvonal. A kivétel Deleware volt, amely egészen az amerikai polgárháborúig rabszolgaállam maradt. Ötven évvel később az 1820-as Missouri-kiegyezés egy olyan vonalat hozott létre, amely a Mason-Dixon-vonalat nyugat felé, az Ohio folyóig húzta. Ezután az ohiói határt követve a folyó torkolatáig a Mississippi folyónál, majd nyugat felé az északi 36 fok 30 percig. A vonal egy határvita lezárásaként indult, és leginkább a rabszolga és szabad államokat elválasztó vonalként vált ismertté.