Galileai-tó (Kinneret/Genezáreti-tó) — Izrael legnagyobb édesvízi tava

Fedezze fel a Galileai-tó (Kinneret) természeti csodáját: Izrael legnagyobb édesvízi tava, bibliai helyszínek, gazdag halállomány és lélegzetelállító tájak.

A Galileai-tó Izrael legnagyobb édesvízi tava, mintegy 53 km (33 mérföld) körüli partvonallal. Kiterjedése körülbelül 21 km (13 mérföld) hosszú és 13 km (8 mérföld) széles; teljes területe 166 km², és a legnagyobb mélysége körülbelül 43 méter. A tó felszíne a tengerszint alatt mintegy 209 méterrel helyezkedik el, ami miatt ez a legalacsonyabb édesvízi tó a Földön, és a világ második legalacsonyabb tava a sós vizű Holt-tenger után. A névben előforduló „tenger” kifejezés nem arra utal, hogy tengeri vízről lenne szó, hanem történelmi és nyelvi hagyományokból ered (nem igazi tenger).

A tó a modern térképeken Galileai-tó vagy Tibériás-tó néven is szerepel Galilea térségében. A modern héber elnevezése Yam Kinneret (ים כנרת), azaz „Kinneret tengere” (4Mózes 34:11; Józsué 13:27). A nyugati oldalon található termékeny síkságról kapta még a Genezáreti-tó vagy Genezáreti-tenger elnevezést is (Lukács 5:1). Az arab neve Buhairet Tabariyya (بحيرة طبريا), ami Tibériás tavát jelenti. Történelmi és földrajzi forrásokban további elnevezései: Ginnosar, Gennesar-tó, Chinneroth-tó, Tiberias-tó (római) és Gennesareth vizei.

Földrajz és geológia

A tó a Jordán folyó fő befogadója és kilépési pontja is: a folyó északról dél felé halad át rajta. Geológiailag a Galileai-tó az úgynevezett Jordániai Nagy Hasadékvölgyben (Rift-völgy) fekszik, amely az afrikai és az arab lemezek szétválásával jött létre. Emiatt a térségre jellemző a tektonikai mozgás: előfordulnak földrengések, és a múltban vulkanikus tevékenység is volt a környéken. A tó aljzata és a partvonal folyamatosan változhat a lefolyás, üledékképződés és emberi beavatkozások hatására.

Éghajlat, viharok

A tó fekvését és környező domborzatát figyelembe véve különleges mikroklímája van: a hullámvölgyben, a hegyekkel körülvett alacsony fekvés miatt gyakran alakulnak ki hirtelen, heves viharok és erős széllökések. Az Újszövetségben is megemlített legendás hajóvihar, amikor Jézus lecsendesíti a vihart, jól példázza a hely szeszélyes időjárását. A csapadék döntően a hűvösebb hónapokra (november–március) korlátozódik; a nyarak melegek és viszonylag szárazak.

Vízgazdálkodás és környezeti kihívások

A Galileai-tó vize évszázadok óta fontos ivó- és öntözővízforrást jelentett a környék lakossága számára. A 20. század második felétől Izrael modern vízszállítási rendszere, például a Nemzeti Vízhálózat (National Water Carrier) révén a tó vizét mészállítják a szárazabb déli és nyugati területekre. Ez és az intenzív felhasználás, valamint időnkénti tartós szárazságok miatt a tó vízszintje jelentősen ingadozik. Az alacsony szintek növelik az elszennyeződés és sótartalom relatív hatását, ami ökológiai és közmű-biztonsági kérdéseket vet fel. Az utóbbi évtizedekben a vízszint ingadozásának megfigyelése és a fenntartható vízgazdálkodás kulcsfontosságú témává vált.

Élővilág és halászat

A Galileai-tó gazdag biológiai sokféleséggel rendelkezik: halak, vízimadarak és számos endemikus faj él itt. Híres a tó halban való bősége, ami már az újszövetségi időkben is ismert volt. A helyi és turisták által kedvelt fogások közé tartozik a „Szent Péter hal” (a helyi halászatban gyakran emlegetett tilápia), amely a mai éttermek kínálatában is népszerű. Emellett több endemikus, a tóhoz kötődő faj található, amelyek megőrzése fontos a helyi ökoszisztéma stabilitása szempontjából.

Történelem, régészet és kultúra

A tó partján és környékén számos ókori település és régészeti lelőhely található: Capernaum (Kafarnaum), Chorazin, Magdala, Bethsaida és más, Jézus életéhez és működéséhez kötődő helyszínek. A tó partján fekvő városok közül legismertebb modern központ Tibériás, amelyet Kr. u. 20 körül alapított Heródes Antipász és a római császárról, Tiberiuszról kapta nevét. Tibériás környékén termálforrások és fürdők is találhatók, amelyek történelmileg is fontosak voltak.

Turizmus és szabadidő

A Galileai-tó népszerű úti cél: vonzza a vallási zarándokokat, történelmi helyek iránt érdeklődőket, valamint a természetet és vízi sportokat kedvelő turistákat. A part mentén sétányok, strandok, hajókirándulások, halételeket kínáló éttermek és nemzeti parkok várják a látogatókat. A tó és környéke különösen virágzó madárvonulási útvonal, így a madármegfigyelés is népszerű program.

Összegzés

A Galileai-tó egyszerre fontos természetes erőforrás, történelmi és vallási helyszín, valamint élénk turisztikai központ. A tó jövőjének védelme érdekében egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a fenntartható vízgazdálkodási megoldások, a környezeti monitoring és a biodiverzitás megőrzése, hogy ez a különleges édesvízi tó továbbra is élő és használható maradjon a következő nemzedékek számára.

Történelem és szentírás

A Galileai-tenger az ősi Via Maris út mentén fekszik, amely Egyiptomot az északi birodalmakkal kötötte össze. A görögök, a hasmoneusok és a rómaiak városokat és településeket alapítottak itt: Gadara, Hipposz, Tiberias és mások. Flavius Josephus, az 1. századi történetíró arról írt, hogy ebben az időben nagy volt a halászat, 230 hajó dolgozott rendszeresen a tavon.

Jézus szolgálatának nagy része a Galileai-tó partján zajlott. Abban az időben a tó körül számos település és falu volt, és rengeteg kereskedelem és hajóval történő kompközlekedés folyt. Márk (1:14-20), Máté (4:18-22) és Lukács (5:1-11) evangéliumában olvashatunk arról, hogy Jézus a Galileai-tó partjáról szerezte meg négy apostolát: Simont és testvérét, Andrást, a halászokat, valamint János és Jakab testvéreket. Jézus egyik híres tanítását, a hegyi beszédet egy, a tóra néző dombon tartotta. Számos csodáját is itt jegyezték fel: a vízen járását, a vihar lecsendesítését, az ötezer ember megetetését és még sok mást.

135-ben leverték a rómaiak elleni második zsidó felkelést, a Bar Kokhba felkelést. A rómaiak válaszul minden zsidót elküldtek Jeruzsálemből, és nem engedték vissza őket. A zsidó kultúra és műveltség központja így a Kinneret vidékére, különösen Tiberias városába költözött.

A Bizánci Birodalom idején a tó Jézus életében betöltött szerepe miatt a keresztény zarándokok egyik fő célpontjává vált. Ez a turisztikai ipar fejlődéséhez vezetett, csomagtúrák és rengeteg kényelmes fogadó kialakulásához.

Középkor

A tó akkor vesztette el jelentőségét, amikor a bizánciak elvesztették az ellenőrzést felette. A terület az Omajjád Kalifátus, majd később az iszlám birodalmak ellenőrzése alá került. Tibériás kivételével a nagyobb városok és települések apránként kezdtek kiürülni. 1187-ben Szaladin a hattini csatában legyőzte a keresztes hadjáratok seregeit, főként azért, mert elvágta a kereszteseket a Galileai-tenger értékes édesvizétől.

Modern idők

1909-ben zsidó úttörők építették fel az első szövetkezeti mezőgazdasági falut (kibuc), a Kvutzat Kinneret-et, amely a zsidó bevándorlókat képezte ki a gazdálkodás és a mezőgazdaság területén. Kinneret volt a korai cionizmus Kibbutz kultúrájának központja.

1923-ban az Egyesült Királyság és Franciaország között létrejött megállapodás rögzítette a palesztinai brit mandátum és a szíriai francia mandátum közötti határt. A britek a déli Golán-fennsíkokat a franciáknak adták az északi Jordán-völgyért cserébe. A határt ismét úgy húzták meg, hogy a Jordán folyó mindkét partja és a Galileai-tenger egésze, beleértve egy 10 méter széles sávot az északkeleti part mentén, Palesztina részévé vált [1]. Az ENSZ 1947-es felosztási terve ezt a területet a zsidó államon belülre helyezte.

Az 1948-as arab-izraeli háború idején Szíria megszállta a tó északkeleti partját. 1967-ben a hatnapos háború során Izrael Állam a teljes Galileai-tengert, valamint a Golán-fennsíkot is ellenőrzése alá vonta. Szíria még mindig igényt tart a tenger északkeleti partjára [2], azzal érvelve, hogy az a Golán-fennsíkok része.

Az 1964-ben épült izraeli nemzeti vízszállító rendszer a tóból szállítja a vizet Izrael lakossági központjaiba, és az ország ivóvizének nagy részét innen nyerik. Izrael a tóból Ciszjordániába és Jordániába is szállít vizet (az izraeli-jordániai békeszerződés értelmében). A nagyobb vízigény és néhány száraz tél miatt a vízszint lecsökkent, ami néha veszélyes.

Ma a turizmus ismét nagyon fontos a térségben. Az egész Galileai-tenger népszerű üdülőhely. A tó körüli számos történelmi és spirituális helyszínt, különösen a fő várost, Tibériást, évente több millió helyi és külföldi turista keresi fel. További gazdasági tevékenységek közé tartozik a halászat a tóban és a mezőgazdaság, különösen a banántermesztés a tavat körülvevő termékeny földövezetben.

A legfontosabb látnivaló az a hely, ahol a Kinneret vize a Jordán folyóba ömlik. A világ minden tájáról zarándokok ezrei érkeznek ide minden évben, hogy (újra)keresztelkedjenek.

A Galileai-tenger


Halász a Galileai-tengeren, 1890-1900

Kérdések és válaszok

K: Mi az a Galileai-tenger?

K: Mekkora a Galileai-tenger?

K: A Galileai-tenger valódi tenger?

K: Milyen más nevei vannak a Galileai-tónak?

K: Mi a fő forrása?

Keresés betűvel