1948–1949-es palesztinai háború — az arab–izraeli konfliktus
Részletes áttekintés az 1948–1949-es palesztinai háborúról: okok, hadműveletek, fegyverszünetek és következmények az arab–izraeli konfliktus alakulásában.
1948–1949-es palesztinai háború (az első arab–izraeli háború) a brit mandátum megszűnését követő évek egyik meghatározó konfliktusa volt. A háború második, államközi szakasza 1948. május 15-én kezdődött, közvetlenül az izraeli függetlenségi nyilatkozat után: az arab államok katonai koalíciója május 15-én reggel lépett be Brit Palesztina területére. A harcok előzményei és a fegyveres összecsapások már 1947 novemberétől, a polgárháborús szakaszban folytak.
Előzmények
A területen az arabok és a zsidók közötti feszültség évtizedekre nyúlt vissza: az 1917-es Balfour-nyilatkozat, majd az 1920-as brit palesztinai mandátum időszakában fokozódtak az ellentétek. Az 1936–1939-es palesztinai arab felkelés és az 1944–1947 közötti zsidó fegyveres tevékenység előkészítette a későbbi összecsapásokat. Az ENSZ Palesztina felosztási terve 1947. november 29-én váltott ki további erőszakot: a terv Palesztinát egy arab és egy zsidó államra, valamint Jeruzsálem és Betlehem különleges nemzetközi státuszára osztotta volna.
Hadműveletek és fegyverszünetek
A polgárháborús fázis (1947. november–1948. május) után egy nappal Izrael kikiáltását követően az összecsapás államok közti háborúvá vált: Egyiptom, Transzjordánia (a későbbi Jordánia), Szíria, Irak és kisebb arab alakulatok léptek be a volt brit mandátum területére. A harcok tíz hónapon át zajlottak, főként a mandátumterületen, a Sínai-félszigeten és Dél-Libanonban, amelyeket több, rövidebb fegyverszünet szakított meg.
A fegyveres cselekmények során fontosabb események és jellemzők:
- egyes városok — köztük Galilea egyes részei, Jaffa, Lydda és Ramle — elfoglalása;
- erőteljes harcok Nyugat-Jeruzsálem és a Tel-Aviv–Jeruzsálem út mentén (Tel-Aviv-Jeruzsálem);
- az izraeli erők és az arab hadseregek között zajló mozgó front, valamint helyi arab milíciák és zsidó fegyveres szervezetek közötti ütközetek;
- az ENSZ közvetítette, rövid távú tűzszünetek és a 1949-ben megkötött fegyverszüneti megállapodások (Rhodoszi egyezmények) után kialakuló határvonalak, az úgynevezett „zöld vonal”.
A háború idején az ENSZ békeközvetítője, Folke Bernadotte is próbált közbelépni; 1948 szeptemberében meggyilkolták, ami tovább növelte a feszültséget és a nemzetközi figyelmet.
Eredmények és következmények
A fegyveres összecsapások eredményeként Izrael állam a háború végére azokat a területeket is ellenőrzése alá vonta, amelyeket az ENSZ Közgyűlésének 181. számú határozata a zsidó állam számára javasolt, valamint az 1947-es felosztási tervben a javasolt arab állam területének mintegy 60%-át is megszerezte. A háború után Transzjordánia átvette és később annektálta a korábbi brit mandátum egy részét (Ciszjordánia egy részét), az egyiptomi hadsereg pedig a Gázai övezetet tartotta ellenőrzése alatt. A háborút lezáró 1949-es fegyverszünetek rögzítették a vonalakat, amelyeket később „zöld vonal” néven ismertek.
A konfliktus jelentős demográfiai és politikai nyomokat hagyott:
- Körülbelül 700 000 palesztin arab menekült el vagy kényszerült elhagyni otthonát, akiket a palesztin közösség és a közel-keleti politikai nyelvhasználat Al-Nakba („katasztrófa”) néven említ. Ezek a menekültek többségükben a szomszédos arab országokba és a Gázai övezetbe, valamint Ciszjordániába kerültek.
- A háborút követő években mintegy 600–700 000 zsidó bevándorló érkezett Izraelbe, köztük sokan a korábbi közel-keleti és észak-afrikai zsidó közösségekből, amelyek eközben gyakran üldöztetés vagy kényszerű elvándorlás áldozataivá váltak.
- A harcok és a menekülthullámok súlyos politikai, humanitárius és jogi vitákat indítottak el, amelyek azóta is meghatározzák az arab–izraeli konfliktust és a palesztin ügy nemzetközi megítélését.
A halottak és sebesültek számát illetően a becslések eltérnek: az izraeli veszteségek körülbelül 6 000 fő körülire tehetők, az arab oldalon és a palesztin civil áldozatok számáról pedig különböző források több ezres nagyságrendet adnak; összességében a konfliktus emberi veszteségei és a kialakult menekültkérdés hosszú távú regionális következményekkel jártak.
Az 1948–1949-es háború nem csak a területi határokat rendezte át, hanem mélyen beágyazta a közel-keleti politikai dinamikát: a létrejött hatalmi viszonyok, a menekültkérdés és a biztonsági problémák központi elemei maradtak a későbbi arab–izraeli konfliktusoknak is.
Keres