1948-as arab-izraeli háború
Az 1948-as (vagy első) arab-izraeli háború az 1947-49-es palesztinai háború második és egyben utolsó szakasza volt. A palesztinai brit mandátum megszűnése után, 1948. május 14-én éjfélkor kezdődött. Az izraeli függetlenségi nyilatkozatot már korábban kiadták. Az arab államok katonai koalíciója május 15-én reggel lépett be Brit Palesztina területére.
A háború első halálos áldozatai 1947. november 30-án haltak meg: Két zsidókat szállító autóbuszon rajtaütöttek. Az arabok és a zsidók között az 1917-es Balfour-nyilatkozat és az 1920-as brit palesztinai mandátum létrehozása óta feszültség és konfliktus volt. Sem az araboknak, sem a zsidóknak nem tetszett a brit politika. Az arabok ellenállása az 1936-1939-es palesztinai arab felkeléssé fajult. A zsidók ellenállása a palesztinai zsidó felkeléssé alakult (1944-1947). Ezek a feszültségek 1947-ben polgárháborúhoz vezettek. Az ENSZ Palesztina felosztási tervét 1947. november 29-én fogadták el: Palesztinát egy arab államra, egy zsidó államra, valamint Jeruzsálem és Betlehem városok számára egy különleges nemzetközi rendszerre tervezték felosztani.
Egy nappal Izrael függetlenségének kikiáltása után, 1948. május 15-én a polgárháború Izrael és az arab államok közötti konfliktussá alakult át. Egyiptom, Transzjordánia, Szíria és az iraki expedíciós erők bevonultak Palesztinába. Ezek az erők átvették az ellenőrzést az arab területek felett, és azonnal megtámadták az izraeli erőket és több zsidó települést. Tíz hónapon át folytak a harcok, főként a brit mandátum területén, valamint a Sínai-félszigeten és Dél-Libanonban, amelyeket több fegyverszüneti időszak szakított meg.
A háború eredményeként Izrael Állam ellenőrzése alá került az a terület, amelyet az ENSZ Közgyűlésének 181. számú határozata javasolt a tervezett zsidó állam számára, valamint az 1947-es felosztási tervben javasolt arab állam területének közel 60 százaléka. Ez magában foglalta Jaffa, Lydda és Ramle területét, Galileát, a Negev egyes részeit, egy széles sávot a Tel-Aviv-Jeruzsálem út mentén, Nyugat-Jeruzsálemet és néhány területet Ciszjordániában. Transzjordánia átvette az irányítást a korábbi brit mandátum többi része felett, amelyet annektált, az egyiptomi hadsereg pedig a Gázai övezetet. Az 1948. december 1-jén tartott jerikói konferencián 2000 palesztin küldött Palesztina és Transzjordánia egyesítésére szólított fel a teljes arab egység felé tett lépésként. A konfliktus jelentős demográfiai változásokat indított el az egész Közel-Keleten. Körülbelül 700 000 palesztin arab menekült el vagy lett elűzve otthonából az Izraellé vált területen, és ők palesztin menekültekké váltak az általuk Al-Nakba ("a katasztrófa") néven emlegetett területen. A háborút követő három évben mintegy 700 000 zsidó vándorolt ki Izraelbe, akik közül sokan közülük korábbi közel-keleti hazájukból is elűzték őket.
