Hegyi beszéd

A Biblia szerint a hegyi beszéd egy beszéd, amelyet a názáreti Jézus Kr. u. 30 körül tartott követői és egy nagy csoport ember előtt. Jézus a beszédet egy hegyoldalon tartotta. A beszéd legnépszerűbb része a beszéd elején található boldogságok. A prédikáció tartalmazza a Miatyánkot is. A Hegyi beszéd további népszerű sorai: "fordítsd oda a másik orcádat is", "a föld sója", "a világ világossága" és "ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek benneteket".

Sok keresztény úgy véli, hogy a Hegyi beszéd a Tízparancsolathoz kapcsolódik. Úgy vélik, hogy mindkettő nagyon fontos abban, hogy elmagyarázza, hogyan kell a keresztényeknek viselkedniük másokkal szemben.

A prédikáció értelméről szóló hiedelmek

A prédikációval kapcsolatos egyik legfontosabb vita az, hogy hogyan kell alkalmazni a mindennapi életben. Szinte minden keresztény csoport megalkotta a maga módját arra, hogy miként értelmezze és használja a prédikációt az életében. Harvey McArthur a Hegyi beszéd megértése című könyvében tizenkét különböző nézetet sorol fel a prédikációról.

(1) Az abszolutista nézet

Az abszolutista nézet szerint az embereknek mindig pontosan azt kell tenniük, amit Jézus a prédikációban mondott. Ha ennek a megtétele veszélybe sodorja az embert, akkor ez az, amire az illetőnek szüksége van ahhoz, hogy megmeneküljön.

Az emberek, akik ezt hitték, többek között:

  • Assisi Szent Ferenc
  • Dietrich Bonhoeffer
  • Leo Tolsztoj (amikor idősebb volt)

A következő egyházak hisznek ebben a nézetben:

  • A keleti ortodox egyházak
  • A korai anabaptisták
  • Modern anabaptista csoportok, mint a mennoniták és a hutteriták.

(2) A szöveg módosítása

Az ókorban az emberek módosították (megváltoztatták) a prédikáció szövegét, hogy népszerűbbé tegyék azt. Például a Bibliában a Máté 5:22-t a "[aki] haragszik testvérére, azt az ítélet veszélye fenyegeti" helyett "[aki] ok nélkül haragszik testvérére, azt az ítélet veszélye fenyegeti".

Az utóbbi évszázadokban gyakoribbá vált, hogy a prédikációban megváltoztatják a szavakat, és kiveszik azokat a részeket, amelyeket az emberek nehezen fogadnának el.

Majdnem minden jelentős keresztény író tett ilyen változtatásokat valamikor.

Ezt a nézetet egyetlen konkrét keresztény felekezet sem támogatja.

(3) A túlzó nézet

Az egyik leggyakoribb nézet a túlzó nézet. Eszerint Jézus a prédikáció egyes részeiben túlzásokat használt (ami azt jelenti, hogy túlzásba vitte). Azok, akik ebben hisznek, úgy gondolják, hogy Jézus tanításait reálisabbá kell tenni, ha a való világban akarják használni őket.

A legtöbben egyetértenek abban, hogy a prédikációban van némi túlzás, de azon vitatkoznak, hogy mely részek azok.

(4) Az általános elvek nézete

Az általános elvek szerinti nézet szerint Jézus nem adott utasításokat (nem mondta meg az embereknek, hogy pontosan hogyan cselekedjenek). Ehelyett példákat adott arra, hogyan kellene az embereknek viselkedniük.

(5) A kettős mérce

A kettős mérce szerinti nézet szerint Jézus tanításainak egy része általános elképzelés arról, hogyan kell cselekedni, más része pedig utasítás. Ahhoz, hogy üdvözüljenek, a legtöbb embernek csak követnie kell a cselekvésre vonatkozó általános elképzeléseket. Csak a szent emberek kis részének, például a papságnak és a szerzeteseknek kell követniük az utasításokat.

Az emberek, akik hittek ebben a nézetben, többek között:

A római katolikus egyház a kettős mérce nézetét vallja.

(6) A két birodalom szemlélete

Luther Márton nem hitt a katolikusok prédikációról alkotott elképzeléseiben. Ő alkotta meg a két birodalom nézetet. Luther a világot két birodalomra vagy részre osztotta: a vallási birodalomra és a világi (nem vallási) birodalomra. Úgy gondolta, hogy a Prédikáció csak az élet vallásos részére vonatkozik. A hétköznapi világban az embereknek esetleg olyan dolgokat kell megtenniük, amelyeket a Prédikáció szerint nem szabad. Például a világi munkájában egy bírónak lehet, hogy meg kell büntetnie egy bűnözőt, ahelyett, hogy megbocsátana neki. Vallásos emberként azonban a bírónak mégis sajnálnia kellene, ami a bűnözővel történik.

(7) A szentírás analógiája

A Szentírás analógiája szerint az Újszövetség megírásakor a Prédikáció egyes részei megváltoztak. Jézus például azt mondta, hogy rossz dolog esküt tenni. Az Újszövetségben azonban Pál legalább kétszer használ esküt.

(8) Az attitűdök nem cselekedetek nézet

Az attitűdök, nem cselekedetek nézet szerint Jézus a prédikációban csak azt mondta az embereknek, hogy ő maga mit fog tenni. Nem azt mondta más embereknek, hogy mit kell tenniük ahhoz, hogy jó keresztények legyenek.

Wilhelm Hermann alkotta meg ezt a nézetet a tizenkilencedik században.

(9) Az átmeneti etikai nézet

Az időközi etikai nézet szerint Jézus, amikor a prédikációt tartotta, úgy gondolta, hogy a világnak hamarosan vége lesz. Emiatt a tanításait csak erre a rövid időre szánta.

Albert Schweitzer alkotta meg ezt a nézetet.

(10) A feltétlen isteni akarat nézete

A feltétel nélküli isteni akarat nézet szerint Jézus azt akarta, hogy az emberek pontosan azt tegyék, amit mondott, és kövessék azt az etikát, amelyről a prédikációban beszélt. Azonban a világ jelenlegi állapotában az emberek ezt nem tudják megtenni. Az emberek megpróbálják követni a prédikációban leírt etikát, de mindig kudarcot vallanak. Ez meg fog változni, amikor a Mennyek Királysága visszatér a világba. Akkor mindenki képes lesz úgy élni, ahogyan Isten akarja.

Martin Sibelius német filozófus alkotta meg ezt a nézetet a huszadik században.

(11) A bűnbánati nézet

A bűnbánati nézet szerint Jézus tudta, hogy az emberek nem lesznek képesek követni a tanításait. Az emberek megpróbálnák követni őket, de nem sikerülne. Ez megtanítaná őket a bűnbánatra. Ily módon az emberek hitre jutnának az evangéliumban.

(12) A diszpenzacionizmus

A diszpenzacionizmus az emberi történelmet külön csoportokra osztja. Ez a nézet azt mondja, hogy ma olyan korban élünk, amelyben nem tudunk megfelelni a Prédikáció tanításainak. Azonban valamikor a jövőben képesek leszünk rá. Amikor ez az idő eljön, az embereknek követniük kell majd a Prédikáció tanításait, hogy üdvösséget nyerjenek.

Egyéb nézetek

E. Earle Ellis teológiai professzor szerint Jézus a prédikációban arra kéri a hívőket, hogy úgy éljenek, ahogyan az Isten jövőbeli országában normális lesz. Ahogy Ellis mondja, Jézus szavait kell mondanunk, az ő gondolatait kell gondolnunk, és az ő tetteit kell cselekednünk. Mivel ez lesz Isten jövőbeli országának etikája, az embereknek úgy kell élniük az életüket, hogy készen álljanak Isten országában való életre.

A Hiram Key című könyvben Christopher Knight és Robert Lomas azt állítja, hogy a hegyi beszéd soha nem történt meg. Knight úgy véli, hogy Máté "mindenféle szövegrészleteket úgy ragasztott össze, mintha azokat egymás után mondták volna el egy tömegnek egy hegytetőn". Úgy véli, hogy "a tanításokat ebbe az egyetlen "alkalomba" fogták össze, hogy ne szakítsák meg az átfogó történet folyását".


AlegsaOnline.com - 2020 / 2023 - License CC3