A nagy londoni tűzvész (1666): okok, lefolyás és következmények
A nagy londoni tűzvész (1666) részletes elemzése: okok, háromnapos pusztítás, Szent Pál-székesegyház elvesztése, újjáépítés és a társadalmi-gazdasági következmények.
A londoni nagy tűzvész 1666-ban pusztított London központjában: a tűz 1666. szeptember 2-án kezdődött és nagyjából szeptember 5-ig tombolt. A város sűrűn épített, fából készült házai, keskeny utcái és a nyári szárazság miatt gyorsan elharapózott a lángok terjedése.
A tűz keletkezése és lefolyása
A tűz Thomas Farriner (vagy Farynor) Pudding Lane-i pékségében keletkezett valószínűleg az égetés vagy a sütőóriások nem teljesen eloltott parazsának következtében. A lángok 1666. szeptember 2-án, vasárnap éjfél után kaptak igazán nagy teret, és a város szorosan egymás mellé épített faházai között villámgyorsan terjedtek, különösen erős keleti szél hatására.
A korabeli tűzoltók fő módszere az volt, hogy a tüzet körülvevő épületeket lerombolták, így próbáltak tűzgátakat képezni. Ez a gyakorlat viszont lassan indult meg: Sir Thomas Bloodworth főpolgármester bizonytalan volt az intézkedések szükségességét illetően, és amikor elrendelte a rombolásokat, sok helyen már késő volt. A Tower of London őrsége később lőporral robbantott le épületeket, hogy tűzfészkeket hozzon létre, ami részben megakadályozta a tűz további keleti terjedését.
Fontosabb események rövid kronológiája
- 1666. szeptember 2. – a tűz Pudding Lane környékén kezdődik; gyorsan terjed az esti és éjjeli órákban.
- 1666. szeptember 3–4. – a lángok keletről és délről a város belső része felé nyomulnak; sok ház lángra kap.
- 1666. szeptember 4–5. – a tűz eléri és elpusztítja a város nagy részét, köztük a Szent Pál-székesegyházat; veszélyezteti II. Károly Whitehall-palotáját és a külvárosi nyomornegyedeket.
A tűz hétfőn észak felé is nyomult, a város szívébe. Egyesek gyorsan külföldi gyújtogatásról beszéltek, és gyanúsították a franciákat vagy a hollandokat (az angol–holland háborúk idején az ellenségek), ami tovább növelte a feszültséget a lakosság körében. A lángok elérték a város nagy részét, átcsaptak a Fleet folyón, és közel voltak ahhoz, hogy felgyújtsák II. Károly udvarát a Whitehallban. Kortársak – például Samuel Pepys és John Evelyn – naplói ma is fontos források a tűz eseményeiről és a hangulatról.
Állapotok, pusztítás és áldozatok
A pontos halálozási szám a tűz közvetlen következményeként nem ismert: a hivatalos feljegyzések csak kevés halálesetről tesznek említést, ezért a pusztítás emberéletre vonatkozó mércéje bizonytalan. Ugyanakkor a tűz anyagi következményei világméretűek voltak: a város belső részén mintegy 13 000–13 200 ház, több tucat templom (köztük a régi Szent Pál-székesegyház) és számos céh- és középület semmisült meg. A források szerint körülbelül 70 000 ember vesztette el otthonát.
A korban sokan nem maradtak pontos nyilvántartások; ezért a áldozatról és a halálesetek számáról csak töredékes információk állnak rendelkezésre. Egyesek úgy vélték, hogy a tűz egyeseket el is hamvaszthatott, így nem maradtak felismerhető maradványok. A tűz ugyanakkor nem érte el például Westminster arisztokrata negyedét (a mai West Endet), illetve számos más, magasabb státuszú kerületet; a Whitehall és más fontos helyek is végül megmenekültek a teljes pusztulástól.
Következmények és újjáépítés
A katasztrófa társadalmi és gazdasági következményei súlyosak voltak. Sokan elvesztették vagyonukat és megélhetésüket; az utcán hetekig napokig tartó kiterjedt kitelepülés és menekülés jellemezte a várost. II. Károly arra biztatta a lakosságot, hogy ha lehet, hagyják el London belső részét, mert attól tartott, hogy a tulajdonukat vesztett menekültek között lázadások törhetnek ki.
- A politikai és szakmai vezetők – többek között Sir Christopher Wren és Robert Hooke – nagy, átfogó terveket dolgoztak ki a város újjáépítésére, de a tulajdonjogi viták és a költségek miatt Londont végül lényegében a régi utcavonalak mentén építették újjá.
- Parlamenti intézkedések és különböző rendeletek szabályozták a helyreállítást: bevezették a kötelező téglából vagy kőből való építkezést, és szigorúbb építési előírásokat fogadtak el a tűzveszély csökkentésére.
- A jogi viták gyors rendezésére létrehozták a tűz után speciális bírósági eljárásokat (a Fire Courts), amelyek célja a helyreállítás akadályainak csökkentése volt.
- A városkapitalizmus és a biztosítási piac is megindult: a későbbi években jelentek meg az első tűzbiztosító vállalatok és új vállalkozói formák, amelyek a gyorsabb újjáépítést és a kockázatmegosztást segítették elő.
A leghíresebb építészeti következmény Sir Christopher Wren nevéhez fűződik: ő irányította a régi Szent Pál-székesegyház újjáépítését, amelynek új, barokk stílusú kupolája a későbbi London jelképévé vált. Az újjáépítés évtizedeken át tartott és alapjaiban változtatta meg a város arculatát.
Kapcsolat a pestissel
A tűz után sokan úgy tartották, hogy a katasztrófa hozzájárult a 1665-ben tomboló nagy pestis visszaszorulásához, mivel a városrészek elpusztítása és a fertőtlenítés-szerű előírások átmenetileg csökkentették a járvány feltételeit (például a patkányok és bolhák élőhelyének megszűnése révén). Ezt azonban nehéz egyértelműen bizonyítani: a pestis és a tűz összefüggése komplex, és a járvány visszahúzódására több tényező is hatott.
Összegzés
A nagy londoni tűzvész mély nyomot hagyott a város történetében: a közvetlen emberi veszteség dokumentálása nehéz, de a materiális pusztítás és a társadalmi következmények vitathatatlanok. A tragédia felgyorsította a modern várostervezési, építési szabályozási és biztosítási megoldások kialakulását, és hosszú távon hozzájárult London átformálódásához a kora újkori, zsúfolt faházas városból egy kőből, téglából épült, tűzállóbb infrastruktúrával rendelkező metropolisz irányába.
Kérdések és válaszok
K: Mikor volt a londoni nagy tűzvész?
V: A londoni nagy tűzvész 1666. szeptember 2. és szeptember 6. között zajlott.
K: Hány ember élt akkoriban Londonban?
V: Abban az időben a becslések szerint 80 000 ember élt Londonban.
K: Mi okozta a tűz keletkezését?
V: A tűz Thomas Farriner (vagy Farynor) Pudding Lane-en lévő pékségében keletkezett, nem sokkal szeptember 2-án, vasárnap éjfél után.
K: Hogyan akadályozták meg a tűz továbbterjedését?
V: A tűzoltók általában tűzgátakat hoztak létre a tűz körüli épületek lerombolásával, hogy a tűz ne tudjon továbbterjedni. Ez azonban nem történt elég gyorsan, és Sir Thomas Bloodworth főpolgármester nem volt biztos abban, hogy mit kell tennie, mire elrendelte az ilyen intézkedéseket. A Tower of London őrsége végül lőporral készített jó tűzfalat, amely megakadályozta, hogy a tűz kelet felé terjedjen.
K: Ki írt erről az eseményről a naplójában?
V: Samuel Pepys írt erről az eseményről híres naplójában, amikor kinézett az ablakán, és látta, hogy kezdődik a tűz.
K: Milyen hatással volt ez II. Károly udvarára a Whitehallban?
V: A tűz fenyegette II. Károly udvarát a Whitehallban, de nem érte el azt, mivel jó tűzgátakat állítottak fel, mielőtt a tűz odaérhetett volna.
K: Segített ez a tűzvész London más problémáin is abban az időben?
V: Azt mondják, hogy ez segített megszabadulni a nagy pestistől, amely 1665-ben sújtotta Londont, és körülbelül 70 000 embert ölt meg, akik valószínűleg a tűzben is meghaltak.
Keres