A fizikában a felhajtóerő (ejtsd: /ˈbɔɪ. ənsi/) egy tárgyra ható erő, amely a tárgyat felemelkedésre vagy felfelé irányuló mozgásra készteti. A szó a spanyol "lebegő" szóból, a boyar szóból származik. A felhajtóerőt a tárgyra ható nyomáskülönbség okozza, amelyet a tárgyat körülvevő Folyadék vagy levegő gyakorol.

A nettó felhajtóerő megegyezik a test által kiszorított folyadék súlyának nagyságával. Ez az erő teszi lehetővé, hogy a tárgy lebegjen, vagy legalábbis könnyebbnek tűnjön. A felhajtóerő számos jármű, például csónakok, hajók, léggömbök és léghajók esetében fontos.

Archimédész törvénye

Archimédész törvénye kimondja, hogy egy folyadékban (vagy gáznemű közegben) elhelyezett testre ható felhajtóerő egyenlő annak a közegnek a súlyával, amelyet a test kiszorít. Matematikailag:

Fb = ρközeg · Vkiszorított · g

  • Fb – felhajtóerő (newtonban, N)
  • ρközeg – a közeg sűrűsége (kg/m³)
  • Vkiszorított – a kiszorított közeg térfogata (m³)
  • g – a nehézségi gyorsulás (~9,81 m/s² a Földön)

Számítás és gyakorlati következmények

Ha a test teljesen merül el a folyadékban, akkor Vkiszorított megegyezik a test térfogatával. Ha részben merülve úszik, Vkiszorított a merült rész térfogata. A testre ható látszólagos súly (azaz a mérni látszó erő mérlegen) a valódi súly és a felhajtóerő különbsége:

Flátszó = mg − Fb

Általános feltételek:

  • Ha Fb = mg, a test egyensúlyban marad és lebeg (részben merülve, ha sűrűsége kisebb, mint a közegé).
  • Ha Fb < mg, a test süllyed.
  • Ha Fb > mg, a test gyorsabban emelkedik felfelé.

Sűrűség és a lebegés kritériuma

A test átlagos (= átlag) sűrűsége dönti el, hogy egy tárgy elsüllyed-e vagy lebeg: ha a test átlagos sűrűsége kisebb, mint a közeg sűrűsége, akkor a test részben vagy teljesen lebeg. Egyszerű hasonlat: egy fáblokk (ρ ≈ 600 kg/m³) vízben (ρ ≈ 1000 kg/m³) körülbelül a térfogatának 60%-át meríti, vagyis a merülési arány = ρtest/ρközeg ≈ 0,6.

Stabilitás és a felhajtóerő helye

A felhajtóerő hatásvonala a testre a kiszorított térfogat nehézségi középpontján, a felhajtóerő középpontján (center of buoyancy) halad. A hajók és lebegő szerkezetek stabilitása attól függ, hogyan viszonyul ez a pont a test tömegközéppontjához. Ha a felhajtóerő pontja a tömegközéppont fölé helyezkedik el megfelelő módon, a test önmagát kiegyenesíti kifordulás után; ha nem, akkor dőlés, borulás következhet be.

Gyakorlati alkalmazások

  • Hajózás: A hajók formatervezésénél figyelembe veszik a kiszorított térfogatot és a stabilitást; ballasztvíz segítségével változtatják a merülést (pl. tengeralattjárók merülés/süllyedés).
  • Légi járművek: A légköri felhajtás elve hasonló: a hőlégballon és a léghajó a könnyebb gáz (vagy meleg levegő) által kiszorított levegő súlyának megfelelő felhajtóerőt használja.
  • Mérőeszközök: Hidrométerek és Arkhimédész-módszerek anyagok sűrűségének meghatározására.
  • Műszaki tervezés: Buoyancy fontos lebegő struktúrák (platformok, bóják), valamint a búvárfelszerelések és mentőeszközök tervezésénél.

Példa számítás

Képzeljünk el egy 0,02 m³ térfogatú tárgyat, amely teljesen elmerül édesvízben (ρ = 1000 kg/m³). A felhajtóerő:

Fb = 1000 kg/m³ · 0,02 m³ · 9,81 m/s² ≈ 196,2 N

Ha a tárgy tömege 15 kg, a súlya mg = 15 · 9,81 ≈ 147,15 N, tehát Fb > mg, a tárgy felfelé fog emelkedni, illetve részben kiemelkedik a vízből.

Korlátozások és további megjegyzések

  • A törvény ideális folyadékokra és statikus helyzetekre vonatkozik; áramló közegben, erős sebességi hatásoknál (pl. lift a szárnyon) további hidrodinamikai erők is fellépnek.
  • Gázoknál a sűrűség sokkal kisebb, ezért a felhajtóerő általában kisebb, kivéve, ha a kiszorított térfogat nagy (pl. nagy léghajók, hőlégballonok).
  • Felületi hatások (felületi feszültség) nagyon kicsi tárgyaknál (pl. apró rovarok) is szerepet játszhatnak a "nem megszokott" lebegésben.

Rövid történeti megjegyzés

Archimédész (i. e. 3. század) fedezte fel a kiszorított folyadék súlyának szerepét, és hagyományosan hozzá kötik a felhajtóerő törvényének megfogalmazását — a híres "Heuréka!" anekdota is ehhez kapcsolódik.