Nukleáris energiapolitika

A nukleáris energiapolitika az atomenergia egyes vagy valamennyi aspektusát érintő nemzeti és nemzetközi politika, mint például a nukleáris üzemanyag bányászata, a nukleáris üzemanyag kitermelése és feldolgozása az ércből, az atomenergiával történő villamosenergia-termelés, a kiégett nukleáris üzemanyag dúsítása és tárolása, valamint a nukleáris üzemanyag újrafeldolgozása. Mivel az atomenergia és a nukleáris fegyvertechnológiák szorosan kapcsolódnak egymáshoz, a katonai törekvések az energiapolitikai döntésekben is szerepet játszhatnak. A nukleáris fegyverek elterjedésétől való félelem befolyásolja egyes nemzetközi nukleáris energiapolitikákat.

Az atomenergia használata a világ viszonylag kevés országára korlátozódik. 2007-ben mindössze 31 ország, azaz az Egyesült Nemzetek 191 tagállamának 16%-a üzemeltetett atomerőművet. Az atomenergiára leginkább támaszkodó országok a következők voltak: Franciaország (ahol a villamos energia 75%-át atomerőművek termelik), Litvánia, Belgium, Bulgária, Szlovákia és Svédország, Ukrajna és Dél-Korea. A nukleáris kapacitás legnagyobb termelője az USA volt a világkapacitás 28%-ával, amelyet Franciaország (18%) és Japán (12%) követett. 2000-ben világszerte 438 kereskedelmi célú atomerőművi blokk működött, amelyek összkapacitása mintegy 351 gigawatt volt.

A 2011. márciusi fukusimai nukleáris katasztrófa után Németország 17 reaktorából nyolcat véglegesen leállított.]] Olaszország megszavazta, hogy országa továbbra is atomerőmű-mentes maradjon. Svájc és Spanyolország megtiltotta új reaktorok építését. 2013-ban olyan országok, mint Ausztrália, Ausztria, Dánia, Görögország, Görögország, Írország, Olaszország, Lettország, Lichtenstein, Luxemburg, Málta, Portugália, Izrael, Malajzia, Új-Zéland és Norvégia továbbra is ellenzik az atomenergiát. Németország és Svájc fokozatosan kivonul az atomenergiából. Világszerte több atomerőművet zártak be, mint ahányat nyitottak az elmúlt években.

Nyolc német atomerőművet (Biblis A és B, Brunsbuettel, Isar 1, Kruemmel, Neckarwestheim 1, Philippsburg 1 és Unterweser) 2011. augusztus 6-án, a japán fukusimai atomkatasztrófát követően véglegesen leállították.Zoom
Nyolc német atomerőművet (Biblis A és B, Brunsbuettel, Isar 1, Kruemmel, Neckarwestheim 1, Philippsburg 1 és Unterweser) 2011. augusztus 6-án, a japán fukusimai atomkatasztrófát követően véglegesen leállították.

A csernobili atomerőmű 4-es számú reaktora, az azt körülvevő szarkofág és az emlékmű, 2009.Zoom
A csernobili atomerőmű 4-es számú reaktora, az azt körülvevő szarkofág és az emlékmű, 2009.

Nukleáris energiapolitika országonként

Áttekintés

A 2011-ben a Fukusima Daiicsi atomerőműben bekövetkezett baleset után Kína, Németország, Svájc, Izrael, Malajzia, Thaiföld, az Egyesült Királyság és a Fülöp-szigetek felülvizsgálja atomenergia-programját. Indonézia és Vietnam továbbra is tervezi atomerőművek építését. Az olyan országok, mint Ausztrália, Ausztria, Dánia, Görögország, Írország, Luxemburg, Portugália, Izrael, Malajzia, Új-Zéland, Észak-Korea és Norvégia továbbra is ellenzik az atomenergiát.

Ausztrália

Ausztrália nem termel atomenergiát. A nukleáris energia fejlesztésének felülvizsgálatára vonatkozó terveket azután hagyták el, hogy 2007-ben Kevin Ruddot, aki ellenezte a lépést, megválasztották miniszterelnöknek.

Finnország

2006-ban Finnország atomenergia-programja négy atomreaktorral rendelkezik. Ezek közül az elsőt 1977-ben helyezték üzembe. Jelenleg Finnország villamosenergia-termelésének 27%-át biztosítják.

A harmadik olkiluotói reaktor az új európai nyomástartó reaktor lesz. A tervek szerint 2011-ben áll majd üzembe, és 1600 MWe teljesítményű lesz.

Az Olkiluoto 3 építése 2005 augusztusában kezdődött. Két és fél évvel később a projekt "több mint két év késésben van a tervezetthez képest, és legalább 50%-kal túllépte a költségvetést, a szolgáltató vesztesége pedig 1,5 milliárd euróra becsülhető".

Franciaország

Az 1970-es évek elejének olajválsága után a francia kormány 1974-ben úgy döntött, hogy az áramtermelés terén önellátásra törekszik, elsősorban atomerőművek építésével. Franciaország ma villamosenergiájának mintegy 78,1%-át nukleáris energiával termeli. Mivel Franciaország összességében többletet termel, az atomenergiából előállított energiát exportálja. Ennek egy része olyan országokba megy, amelyek látszólag ellenzik az atomenergia használatát, mint például Németország. Az Electricité de France (Électricité de France vagy EDF) igazgatótanácsa jóváhagyta egy 1630 MWe teljesítményű európai nyomástartó reaktor vagy EPR építését a normandiai Flamanville-ben. Az építkezés várhatóan 2007 végén kezdődik, és 2012-ben fejeződik be.

Az 1970-es években Franciaországban polgári csoportokból és politikai akcióbizottságokból álló atomellenes mozgalom alakult ki. Számos nagyszabású atomellenes tüntetés és demonstráció zajlott. A közelmúltban célzott kampányokat folytattak, elsősorban a Greenpeace által, és a Sortir du nucléaire (Franciaország) az Areva létesítményeinek hivatalos biztonsági ellenőrzését követelte.

Németország

2000-ben a német kormány, amely egy koalícióból állt, és amelynek tagja volt a Szövetség '90/ Zöldek párt is, hivatalosan bejelentette, hogy fokozatosan ki akarja iktatni az atomenergiát Németországban. Jürgen Trittin, a környezetvédelmi, természetvédelmi és nukleáris biztonságért felelős miniszter megállapodást kötött az energiaipari vállalatokkal az ország tizenkilenc atomerőművének fokozatos leállításáról és az atomenergia polgári célú felhasználásának 2020-ig történő megszüntetéséről. A jogszabályokat az atomerőművekből való kilépésről szóló törvényben fogadták el. A stadei és az obrigheimi erőműveket 2003. november 14-én, illetve 2005. május 11-én kapcsolták le. Az erőművek leszerelése a tervek szerint 2007-ben kezdődik. A nukleáris kilépési törvény azonban nem tiltotta be a dúsítóállomásokat - az egyik gronaui erőmű engedélyt kapott a működés meghosszabbítására. Aggályok merültek fel a kivonás biztonságával kapcsolatban, különösen a nukleáris hulladék szállítása tekintetében. 2005-ben Angela Merkel a CDU párttal megnyerte a 2005-ös német szövetségi választásokat. Ezt követően bejelentette, hogy újratárgyalja az energiavállalatokkal az atomerőművek leállításának határidejét. Az SPD-vel kötött paktumának részeként azonban, amellyel a CDU koalíciót alkot, a fokozatos kivonás politikáját egyelőre megtartotta.

2008 novemberében a német atomerőművekből származó radioaktív hulladék szállítmánya megérkezett egy Gorleben melletti tárolóhelyre, miután az atomerőművek aktivistáinak nagyszabású tiltakozásai miatt késedelmet szenvedett. Több mint 15 000 ember vett részt a tiltakozásokban, amelyek során a teherautókat ülődemonstrációkkal blokkolták, és traktorokkal állták el az útvonalat. A tüntetések részben az atomerőművek tervezett kivonásának újragondolására irányuló konzervatív felhívásokra adott válasz voltak.

Japán

Japánban 55 reaktor van üzemben, amelyek összkapacitása 47 577 MWe (bruttó 49 580 MWe), 2 reaktor (2285 MWe) van építés alatt, és 12 reaktor (16 045 MWe) van tervben. A nukleáris energia Japán teljes villamosenergia-termelésének mintegy 30%-át adja, 47,5 GWe kapacitással (nettó). A tervek szerint ez az arány 2009-re 37%-ra, 2014-re pedig 41%-ra emelkedik.

2007. július 16-án súlyos földrengés rázta meg azt a területet, ahol a Tokyo Electric Kashiwazaki-Kariwa atomerőműve található. A hét blokkot számláló erőmű a világ legnagyobb atomerőműve. Az összes reaktort leállították, és várhatóan legalább egy évig zárva maradnak a károk ellenőrzése és a javítások miatt.

A fukusimai nukleáris katasztrófa során 2011. március 11-én a japán FukusimaDaiicsi atomerőműben meghibásodtak a hűtőrendszerek, és nukleáris vészhelyzetet hirdettek. Ez volt az első alkalom, hogy Japánban nukleáris vészhelyzetet hirdettek, és az erőmű 20 km-es körzetében 140 000 lakost költöztettek ki. A robbanások és a tűz veszélyes mértékű sugárzást eredményeztek, ami a tőzsde összeomlásához és pánikszerű vásárlásokhoz vezetett a szupermarketekben.

Egyesült Államok

A Shippingport erőmű volt az első kereskedelmi célú atomerőmű, amelyet 1958-ban építettek az Egyesült Államokban. Az atomenergia 1960-as évekbeli elterjedése után az Atomenergia Bizottság azzal számolt, hogy 2000-re több mint 1000 reaktor fog működni az Egyesült Államokban. Az 1970-es évek végére azonban világossá vált, hogy az atomenergia közel sem fog ilyen drámai mértékben növekedni, és végül több mint 120 reaktor megrendelését törölték.

2007-ben az Egyesült Államokban 104 (69 nyomottvizes reaktor és 35 forrásban lévő vizes reaktor) kereskedelmi célú nukleáris erőművi egység rendelkezik működési engedéllyel, amelyek összesen 97 400 megawatt (elektromos) teljesítményt termelnek, ami az ország teljes elektromos energiafogyasztásának mintegy 20%-át teszi ki. Az Egyesült Államok a világ legnagyobb kereskedelmi célú atomenergia-ellátója.

A Three Mile Island-i baleset volt az amerikai nukleáris ipar legsúlyosabb balesete. További balesetek történtek a Davis-Besse atomerőműben, amely a Nukleáris Szabályozási Bizottság szerint 1979 óta az Egyesült Államok öt legveszélyesebb nukleáris balesete közül kettőnek is a forrása volt.

Több amerikai atomerőművet jóval tervezett élettartamuk előtt bezártak, köztük a kaliforniai Rancho Seco-t 1989-ben, a San Onofre 1-es blokkot 1992-ben Kaliforniában (a 2. és 3. blokk még mindig üzemel), a Zion atomerőművet 1998-ban Illinois-ban és a Trojan atomerőművet 1992-ben Oregonban. A kaliforniai Humboldt Bay atomerőművet 1976-ban zárták be, 13 évvel azután, hogy a geológusok felfedezték, hogy egy törésen (a Little Salmon törésen) épült. A Shoreham atomerőmű soha nem működött kereskedelmi céllal, mivel a Three Mile Island és a csernobili balesetek utáni politikai légkör miatt nem sikerült megállapodni az engedélyezett vészhelyzeti evakuálási tervről.

Számos erőmű nemrégiben 20 évvel meghosszabbította az engedélyezett élettartamát.

Olkiluoto 3 építés alatt 2009-ben. Ez az első EPR-konstrukció, de a kivitelezéssel és a felügyelettel kapcsolatos problémák költséges késedelmeket okoztak, ami a finn nukleáris szabályozó hatóság, az STUK vizsgálatához vezetett. Az Areva 2012 decemberében úgy becsülte, hogy a reaktor építésének teljes költsége körülbelül 8,5 milliárd euró lesz, ami az eredeti 3 milliárd eurós szállítási ár közel háromszorosa.Zoom
Olkiluoto 3 építés alatt 2009-ben. Ez az első EPR-konstrukció, de a kivitelezéssel és a felügyelettel kapcsolatos problémák költséges késedelmeket okoztak, ami a finn nukleáris szabályozó hatóság, az STUK vizsgálatához vezetett. Az Areva 2012 decemberében úgy becsülte, hogy a reaktor építésének teljes költsége körülbelül 8,5 milliárd euró lesz, ami az eredeti 3 milliárd eurós szállítási ár közel háromszorosa.

Tüntetés a nukleáris kísérletek ellen Lyonban, Franciaországban.Zoom
Tüntetés a nukleáris kísérletek ellen Lyonban, Franciaországban.

Atomellenes tüntetés az észak-németországi Gorlebenben található nukleáris hulladéktároló központ közelében, 2008.Zoom
Atomellenes tüntetés az észak-németországi Gorlebenben található nukleáris hulladéktároló központ közelében, 2008.

Kérdések és válaszok

K: Mi a nukleáris energiapolitika?


V: A nukleáris energiapolitika az atomenergia egyes vagy valamennyi aspektusára vonatkozó nemzeti és nemzetközi politika, mint például a nukleáris üzemanyag bányászata, a nukleáris üzemanyag kitermelése és feldolgozása az ércből, az atomenergiával történő villamosenergia-termelés, a kiégett nukleáris üzemanyag dúsítása és tárolása, valamint a nukleáris üzemanyag újrafeldolgozása.

K: Hogyan befolyásolják a katonai törekvések az energiapolitikai döntéseket?


V: Mivel az atomenergia és a nukleáris fegyvertechnológiák szorosan kapcsolódnak egymáshoz, a katonai törekvések tényezőként hathatnak az energiapolitikai döntésekben. A nukleáris fegyverek elterjedésétől való félelem befolyásolja egyes nemzetközi nukleáris energiapolitikákat.

K: Hány ország használ atomerőműveket?


V: 2007-ben csak 31 ország, azaz az ENSZ 191 tagállamának 16%-a üzemeltetett atomerőművet.

K: Mely országok támaszkodnak leginkább az atomenergiára?


V: Az atomenergiára leginkább támaszkodó országok: Franciaország (ahol a villamos energia 75%-át atomerőművek termelik), Litvánia, Belgium, Bulgária, Szlovákia és Svédország, Ukrajna és Dél-Korea.

K: Ki a legnagyobb atomenergia-termelő?


V: A legnagyobb nukleáris kapacitást az USA állította elő, a világkapacitás 28%-ával, majd Franciaország (18%) és Japán (12%) következik.

K: Mi történt Németországgal a 2011-es fukusimai katasztrófa után?


V: A 2011. márciusi japán fukusimai katasztrófát követően Németország 17 reaktorából nyolcat véglegesen leállított.

K: Mely országok tiltották be új reaktorok építését ?


V: Svájc és Spanyolország megtiltotta új reaktorok építését.

AlegsaOnline.com - 2020 / 2023 - License CC3