Az intelligens tervezés az az elmélet, amely szerint az élet vagy a világegyetem nem keletkezhetett pusztán véletlen és természetes folyamatok sorozataként, hanem valamilyen célzott, intelligens entitás tervezte és hozta létre. Ennek az álláspontnak több változata létezik: egyes változatok elsősorban biológiai rendszerek összetettségét emelik ki, mások a fizikai világegyetem finomhangoltságára vagy kozmológiai feltételekre hivatkoznak. A mozgalom gyakran azzal érvel, hogy a világegyetem annyira összetett és rendezett, hogy csak egy magasabb rendű intelligencia képesett volna azt megtervezni. Hasonlóképp azt állítja, hogy a az élet meghatározott jellemzői — például bizonyos molekuláris gépezetek vagy biokémiai rendszerek — nem magyarázhatók kielégítően a természetes szelekció vagy más ismert evolúciós mechanizmusok révén, tehát egy tervező beavatkozását feltételezik.
A mozgalom modern, szervezett formáját az amerikai kreacionista körökből indulták el olyan szerzők és csoportok, akik a kreacionizmus vallási alapú tanításainak iskolai oktatásban való korlátozására reagálva új fogalmi keretet kerestek. Ennek az irányzatnak a kifejezéses formája először az 1989-ben megjelent Of Pandas and People című kreacionista tankönyvben jelent meg, amelyet a szerkesztők olyan módon szerkesztettek át, hogy az eredetileg használt „kreacionizmus” kifejezést részben „intelligens tervezésre” cserélték; ennek történeti dokumentuma különösen ismert az úgynevezett „cdesign proponentsists” hibából adódó szerkesztési nyoma miatt. A névváltás részben arra irányult, hogy megkerüljék az olyan jogi ítéletek következményeit, mint az Edwards kontra Aguillard, amely megtiltotta a kreacionizmus vallási jellegű oktatását állami iskolákban az első alkotmánymódosítás szekuláris értelmezése alapján.
Az intelligens tervezés néhány központi állítása és fogalma:
- Irreducibilis komplexitás: Michael Behe és mások szerint léteznek olyan biológiai szerkezetek (például a bakteriális csilló vagy bizonyos molekuláris „gépezetek”), amelyek „működőképes” állapotukhoz egyszerre több, egymásra kölcsönösen függő komponens meglétét igénylik; ezért ezek nem alakulhattak ki fokozatosan kis lépésekben.
- Megadott (specifikált) komplexitás: William Dembski által megfogalmazott érvelés, amely szerint ha egy jelenség egyszerre komplex és egy specifikus mintát követ, akkor valószínűbb, hogy tervezett, mint hogy véletlenül alakult volna ki.
- Kozmikus finomhangolás: egyes változatok a fizikai állandók és kezdeti feltételek „ritka” összehangoltságára hivatkoznak, amely a világegyetem életre alkalmas szerkezetét eredményezi, és ezt tervező beavatkozására vezetik vissza.
A tudományos közösség nagyrészt elutasítja az intelligens tervezést, mert az általános kritériumok szerint nem nyújt olyan módszertani keretet, amely keretében tesztelhető, kiküszöbölhető vagy cáfolható tudományos hipotézisek fogalmazhatók meg. A főbb kritikák:
- Hiányzik belőle a tesztelhetőség és a prediktív ereje: sok kritikus szerint az „intelligens tervezés” fő magyarázó mechanizmusa (a tervező) nem ad olyan konkrét, mérhető előrejelzéseket, amelyeket kísérletekkel vagy megfigyelésekkel lehetne ellenőrizni.
- Metodológiai természetfilozófiai probléma: a modern tudomány működése gyakran a metodológiai naturalizmus elvén alapul — vagyis a természetjelenségek magyarázatát természetes okokra keresik; az ID ettől eltérően gyakran felsorakoztatja a természetfeletti lehetőségét, ami sok tudóstól a tudományosság hiányát veti fel.
- Biológiai magyarázatok és empirikus kutatások: sok, az ID által idézett példát (például bizonyos molekuláris szerkezetek „irreducibilis komplexitását”) a biológiai kutatások tovább vizsgálták, és részben vagy teljes egészében természetes evolúciós magyarázatokkal (például funkciók átalakulása, komponensek mellékfunkciói, kooptáció) lehetett helyettesíteni.
- Jogilag és oktatáspolitikailag vallási színezete: a bírósági ügyek, például a későbbi Kitzmiller kontra Dover Area School District (2005) eset, amelyben az intelligens tervezést a bíróság vallási természetűnek és nem tudományosnak minősítette, hangsúlyozták az ID és a vallási kreacionizmus közötti kapcsolatokat.
Az intelligens tervezés társadalmi és oktatásügyi vitákat is kiváltott: támogatói gyakran azzal érvelnek, hogy az ID alternatív magyarázatokat kínál, és ezért helye lehet az iskolai tananyagban a kritikai gondolkodás ösztönzése érdekében; ellenzői viszont azt tartják, hogy tudományos tantárgyakban csak a módszertanilag megalapozott, tesztelhető elméletek taníthatók, míg a filozófiai vagy vallási állításoknak más fórumokon kell helyet kapniuk.
Fontos megjegyezni, hogy az intelligens tervezés nem egységes tan: léteznek mérsékeltebb változatok, amelyek csupán nyitott kérdésként kezelik a tervezés lehetőségét, és léteznek olyan, erősebb vallásos alapokon nyugvó álláspontok, amelyek szó szerint egy személyes tervezőt (például egy vallási istenképet) tételeznek fel. A tudományos konszenzus — beleértve a biológiát, paleontológiát, genetikai kutatásokat és más kapcsolódó területeket — általában az evolúció természetes folyamatainak magyarázó erejét hangsúlyozza, míg az intelligens tervezést a tudományon kívüli, filozófiai vagy vallási alternatívaként értékeli.
Összegzésként az intelligens tervezés egy vitatott, részben filozófiai és részben politikai jellegű nézet, amely tudományos, jogi és oktatáspolitikai vitákat egyaránt generált az elmúlt évtizedekben. A vita lényege nemcsak a megfigyelések értelmezése, hanem az is, hogy mit tekintünk tudományos magyarázatnak és hogyan különítjük el a tudományt a vallási vagy filozófiai kérdésektől.

