Elektronikus zene
Az elektronikus zene olyan zene, amelyet elektronikus berendezésekkel, például szintetizátorokkal vagy számítógépekkel készítenek. Néha az elektronikus zenei művészek különleges hangokat hoznak létre magnó segítségével is.
A második világháború után, amikor feltalálták a magnetofonokat, és egyre népszerűbbé váltak, a zeneszerzők elkezdték használni őket zeneszerzésre. A magnóra az előadáshoz volt szükség. A zeneszerzők sok különböző hang kombinálására használták őket. Néha közönséges (akusztikus) hangszereken játszott zene volt, amelyet aztán a magnó valamilyen módon megváltoztatott. Néha a mindennapi életből vették a hangokat, például a víz hangját, a forgalom zaját vagy a madarak énekét. Mindezeket a zajokat a zeneszerző a magnó segítségével úgy állította össze, ahogyan azt szerette volna. A hangszalagokat gyakran darabokra vágták, majd a darabokat "összeillesztették" - más sorrendben rakták vissza. Az eredmény gyakran nagyon érdekes volt, de voltak problémák is. Néhányan megkérdezték: "Ez zene?" Mások úgy gondolták, hogy unalmas egy koncert alatt csak egy magnót nézni, ahelyett, hogy élő zenészeket nézhetnénk játszani.
A párizsi zeneszerzők az 1940-es években kísérleteztek az elektronikus zenével. Musique concrète-nek nevezték el, mert természetes, konkrét hangokat használtak. ("Konkrét" ebben az értelemben az előadásra leírt "absztrakt" zene ellentétét jelentette). A hangokat különböző sebességgel játszották le, sokféleképpen kombinálták, visszafelé játszották le vagy folyamatosan játszották le ("loopban" ismételve), vagy egy keverőgépbe játszották le, és egy másik magnóra vették fel újra. A hangokat szűrni lehetett. Olyan effekteket lehetett hozzáadni, mint a vibrato vagy a visszhang. Néha a zeneszerzők szintetizátorokat használtak, amelyek olyan gépek voltak, amelyek valós időben tudtak elektronikus zenét előállítani. Ezek jobban hasonlítottak a normál hangszerekre, mint a magnószalagra rögzített hanghatások.
Az elektronikus zene komponálásához gyakran használtak számítógépeket.
Klasszikus zene
A zeneszerzők közül többek között John Cage (1912-1992), Bruno Maderna (1920-1973) és Karlheinz Stockhausen (sz.1928) használták ezeket a zeneszerzési módokat. A zeneszerzők nagyon gyakran kombinálták az elektronikus zenét a megszólaltatott közönséges hangszerekkel.
Népzene
A könnyűzenében az elektronika használata új hangzások létrehozására az 1960-as években kezdődött. Joe Meek producer és Bob Moog feltaláló egyaránt bővítette a popzenében felhasználható hangok körét, és az évtized végére az elektronika elfogadottá vált az iparban. A következő néhány évben olyan emberek munkája tette híressé az elektronikus zenét, mint Giorgio Moroder, Jean-Michel Jarre, Brian Eno és a Kraftwerk.
Az 1980-as évek elején az elektronikus zene divatba jött, és olyan együttesek váltak híressé, mint a New Order, a The Human League, a Pet Shop Boys és a Depeche Mode. Ezek a zenekarok néha az elektronikus zenét rockzenével keverték.
A 21. században az elektronika annyira a könnyűzene része, hogy használata már nem furcsa - sőt, sok művész semmi mást nem használ.
Tánczene
Az elektronikus zene egyik alműfaja az elektronikus tánczene, vagy EDM. Az elektronikus tánczene az elektronika egy olyan formája, amelyet általában azzal a szándékkal készítenek, hogy táncolják, így általában klubbarát és gyakran (de nem mindig) tempós jellegű. Bár sok elektronikus műfaj is az EDM kategóriába sorolható, nem minden elektronikus zenei forma tartozik ebbe a konkrét kategóriába. Az EDM műfajok közé tartozik például a post-disco, a house, a techno, az eurodance, a trance, a trip hop, a drum and bass és a dubstep, valamint számos más műfaj.
Kérdések és válaszok
K: Mi az elektronikus zene?
V: Az elektronikus zene olyan zene, amelyet elektronikus eszközökkel, például szintetizátorokkal vagy számítógépekkel készítenek.
K: Mikor kezdtek a zeneszerzők magnót használni a zeneszerzéshez?
V: A második világháború után, amikor a magnókat feltalálták és népszerűvé váltak, a zeneszerzők elkezdték használni őket zeneszerzésre.
K: Hogyan használták a magnókat különleges hangok létrehozására?
V: A zeneszerzők sok különböző hang kombinálására használták őket. Néha közönséges (akusztikus) hangszereken játszott zene volt, amelyet aztán a magnó valamilyen módon megváltoztatott. Néha a mindennapi életből vették a hangokat, például a víz hangját, a forgalom zaját vagy a madarak énekét. Mindezeket a zajokat a zeneszerző a magnó segítségével úgy állította össze, ahogyan azt szerette volna. A hangszalagokat gyakran darabokra vágták, majd a darabokat "összeillesztették" - más sorrendben rakták vissza.
K: Hol kezdődött az elektronikus zenével való kísérletezés?
V: A párizsi zeneszerzők az 1940-es években kísérleteztek elektronikus zenével, és "Musique concrטte"-nek nevezték el, mivel természetes, konkrét hangokat használtak.
K: Milyen technikákat használtak a kompozícióik létrehozásához?
V: A hangokat különböző sebességgel játszották le, sokféleképpen kombinálták, visszafelé vagy folyamatosan játszották le (loopban ismétlődtek), vagy egy keverőgépbe játszották le, és egy másik magnóra vették fel újra. A hangokat szűrni lehetett, és olyan effekteket lehetett hozzáadni, mint a vibrato vagy a visszhang. Néha a zeneszerzők szintetizátorokat használtak, amelyek olyan gépek voltak, amelyek valós időben tudtak elektronikus zenét előállítani, és jobban hasonlítottak a normál hangszerekre, mint a magnószalagra rögzített hanghatások. A számítógépeket is gyakran használták elektronikus zene komponálására.
K: Voltak viták az ilyen típusú zeneszerzés körül?
V: Néhányan megkérdezték, hogy ez valóban "zenének" tekinthető-e, míg mások úgy gondolták, hogy unalmas csak egy magnót nézni egy koncert alatt ahelyett, hogy élő zenészeket nézhetnénk játszani.
