Kurt Weill — német-amerikai zeneszerző: Brecht és Broadway
Kurt Weill: német–amerikai zeneszerző, aki Brecht drámáitól a Broadway musicalekig jazzes slágereket és sötét, emlékezetes dallamokat alkotott.
Kurt Julian Weill (1900. március 2., Dessau - 1950. április 3., New York) német zeneszerző, később amerikai. Bár klasszikus zeneszerzői képzettséggel rendelkezett, sok dalát populáris, jazzes stílusban írta. Különösen Bertolt Brecht német drámaíró színdarabjaihoz írt zenéi, valamint a New Yorkban élt musicaljei miatt emlékeznek rá. Szimfóniákat és kamarazenét is írt, különösen pályája elején.
Élete röviden
Weill Dessauban született 1900-ban. Korai éveiben klasszikus zenei képzésben részesült, tanulmányai során kompozíciót és hangszerelést sajátított el, de pályája során hamar túlmutatott a szigorúan művészi zenei kereteken. Az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején Németországban dolgozott; ekkor alakult ki jellegzetes hangzása, amelyben keveredett a komolyzenei fogás és a kabaré-, jazz- és populáris zenei elemek használata.
Művészeti pálya és fontos együttműködések
Weill legismertebb munkái közé tartoznak a Bertolt Brechttel közösen alkotott darabok. Közös munkájukra a társadalmi kritika, az irónia és a könnyen énekelhető, mégis kifejező dallamok jellemzőek. A legismertebb együttműködések:
- Die Dreigroschenoper (A háromgarasos opera) – a darabból származik a világszerte ismert "Mack the Knife" (Mackie Messer), amely később jazzstandarddé vált.
- Aufstieg und Fall der Stadt Mahagonny (Mahagonny város felemelkedése és bukása) – szintén Brechttel közösen alkotott mű, amely a társadalom és a kapitalizmus kritikáját fogalmazza meg.
Nem sokkal a nácik hatalomra jutása után Weill emigrált; rövid ideig Párizsban élt, majd az Egyesült Államokban telepedett le, ahol sikeres pályát futott be a Broadway-n. Amerikai korszakában alkalmazkodott a helyi zenei ízléshez, miközben megtartotta európai stílusjegyeit. Fontos amerikai művei közé tartoznak a Broadway-musicalek és színpadi művek, amelyekben gyakran működött együtt ismert dalszövegírókkal és drámaírókkal.
Stílus és jelentőség
Weill zenéjében keverednek a klasszikus kompozíciós elvek és a populáris zenei formák: kabaré-dalok, jazz-hatású ritmusok, egyszerű, fülbemászó dallamok és éles társadalmi irónia. Zeneszerzőként fontosnak tartotta, hogy a zene szolgálja a drámai célokat: dalai gyakran rövidek, világosak és közvetlenek, mégis kifinomult hangszerelésűek. A dalok közérthetősége és zenei sokszínűsége tette őt a 20. századi színpadi zene egyik meghatározó alakjává.
Főbb művek (válogatás)
- A háromgarasos opera (Die Dreigroschenoper) – Brechttel közösen
- Mahagonny város felemelkedése és bukása (Aufstieg und Fall der Stadt Mahagonny) – Brechttel közösen
- Broadway-musicalek: például Lady in the Dark, One Touch of Venus, Street Scene
- Szimfóniák és kamarazene – különösen korai korszakából
Személyes élet és örökség
Weill felesége lett Lotte Lenya, aki előadóművészként és színésznőként sokat tett férje műveinek népszerűsítéséért; később a Weill-repertoár egyik legismertebb tolmácsolója lett. Weill 1950-ben hunyt el New Yorkban. Halála után művei tovább éltek: dalai és színpadi zenéi rendszeresen kerülnek színpadra, és számos előadó – a klasszikus énekesektől a jazz- és popénekesekig – dolgozta fel dalaikat. A legismertebb slágerek, így a "Mack the Knife", különösen nagy hatást gyakoroltak a populáris zenére, több ismert felvétel is készült róluk.
Miért fontos Kurt Weill?
Weill összekötötte a komolyzenei hagyományt a modern színpadi és könnyűzenei elemekkel, és új utakat nyitott a társadalmi tartalmú zenei színház számára. Zenei sokoldalúsága, a drámát szolgáló zenei érzéke és a populáris stílusok iránti nyitottsága miatt a 20. század egyik legbefolyásosabb zeneszerzőjeként tartják számon.
Kurt Weill
Élet és munka
Korai évek
Kurt Weill vallásos zsidó családban nőtt fel. Tizenéves korában kezdett tapasztalatokat szerezni egy dessaui színházban, ahol sokat tanult Albert Bing színházi karmestertől. Húszévesen a berlini Musikhochschule-ba ment tanulni, ahol Humperdinck zeneszerzőnél tanult. Ott nem tetszett neki, és hamarosan három évig Busoni zeneszerzőnél kezdett tanulni. Busoni jó tanár volt számára, és arra biztatta, hogy alaposan tanulmányozza az ellenpontot, hogy jó zeneszerző lehessen. Ezután ő mutatta be Weillt az Universal zeneműkiadónak, amely a következő tíz évben minden zenéjét kiadta.
Német karrier
1924-ben Busoni meghalt. Weill Georg Kaiser drámaíróval kezdett dolgozni, aki expresszionista stílusban írt darabokat. Együtt írták a Der Protagonist (1926) című operát, amely Weillt híressé tette. A következő évben Bertolt Brechttel dolgozott együtt. Együtt írtak öt dalt, amelyekből hamarosan Mahagonny címmel egy "Songspiel" született. 1927 és 1929 között Brecht és Weill egy új darabot írt, az Aufstieg und Fall der Stadt Mahagonny (Mahagonny városának felemelkedése és bukása) című operát, amelyben ismét felhasználták a "Songspiel" öt dalát.
1924-ben találkozott Lotte Lenya énekesnővel és színésznővel. 1926-ban feleségül vette, 1933-ban elvált tőle, majd 1937-ben újra feleségül vette.
1928-ban ő írta a zenét Brecht egyik darabjához, amely világhírűvé vált. A darab címe Dreigroschenoper (A hárompennysopera) volt. A darab alapja a Koldusopera című opera volt, amelyet 1728-ban írt John Gay. A Hárompenny-operában szerepel egy dal, amely Weill leghíresebb dala lett, a "Mack the Knife". Weill 1930-ban abbahagyta a munkát Brechttel, mert politikai nézeteltéréseik voltak. Brecht egyre inkább érdeklődött a kommunizmus iránt, Weill azonban nem akart "kommunista zeneszerző" lenni.
Berlinben Weill több fiatal zeneszerzőt tanított zeneszerzésre. Számos rádióműsort is adott. 1929-re zeneszerzőként már elég ismert volt ahhoz, hogy csak a kompozícióiból éljen.
Száműzetés
Weillnek 1933 márciusában menekülnie kellett a náci Németországból. Híres és népszerű zsidó zeneszerzőként a náci hatóságok célkeresztjébe került, akik kritizálták, sőt akadályozták későbbi színpadi műveinek, például az Aufstieg und Fall der Stadt Mahagonny, a Die Bürgschaft (1932) és a Der Silbersee (1933) előadásait. Először Párizsba ment, ahol Jean Cocteau-val közösen elkezdett egy művet, de azt nem fejezte be. Brechttel még egy művet írt: A hét halálos bűn című balettet. 1934-ben fejezte be 2. szimfóniáját, utolsó tisztán zenekari művét, amelyet Amszterdamban és New Yorkban Bruno Walter vezényelt.
Amerikai évek
1935-ben Weill Amerikába ment feleségével, Lotte Lenyával. Élete hátralévő részét azzal töltötte, hogy amerikai színpadok számára írt. 1943-ban honosították az Egyesült Államok állampolgárává. Úgy vélte, hogy Németországban írt kompozícióinak nagy részét a nácik megsemmisítették. Soha többé nem beszélt németül, kivéve, amikor Izraelbe menekült szüleinek írt.
Weill megváltoztatta zenei stílusát. Népszerű módon írt, olyan szerzőkkel dolgozott együtt, mint Ira Gershwin. Megírta az Utcai jelenet című operát, amelyért díjat kapott. Részt vett politikai mozgalmakban, és arra buzdította Amerikát, hogy csatlakozzon a háborúhoz.
Weill 1950-ben szívbetegségben halt meg New Yorkban.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Kurt Julian Weill?
V: Kurt Julian Weill német zeneszerző volt, aki később amerikai lett.
K: Milyen típusú zenét komponált?
V: Klasszikus zenét, népszerű és jazzes dalokat, szimfóniákat, kamarazenét és musicaleket komponált.
K: Mikor élt New Yorkban?
V: Pályafutása későbbi szakaszában élt New Yorkban.
K: Miről emlékeznek rá különösen?
V: Különösen Bertolt Brecht német drámaíró darabjaihoz írt zenéi miatt emlékeznek rá.
K: Mikor született Kurt Julian Weill?
V: Kurt Julian Weill 1900. március 2-án született.
K: Mikor halt meg?
V: 1950. április 3-án halt meg.
Keres