Kurt Weill

Élet és munka

Korai évek

Kurt Weill vallásos zsidó családban nőtt fel. Tizenéves korában kezdett tapasztalatokat szerezni egy dessaui színházban, ahol sokat tanult Albert Bing színházi karmestertől. Húszévesen a berlini Musikhochschule-ba ment tanulni, ahol Humperdinck zeneszerzőnél tanult. Ott nem tetszett neki, és hamarosan három évig Busoni zeneszerzőnél kezdett tanulni. Busoni jó tanár volt számára, és arra biztatta, hogy alaposan tanulmányozza az ellenpontot, hogy jó zeneszerző lehessen. Ezután ő mutatta be Weillt az Universal zeneműkiadónak, amely a következő tíz évben minden zenéjét kiadta.

Német karrier

1924-ben Busoni meghalt. Weill Georg Kaiser drámaíróval kezdett dolgozni, aki expresszionista stílusban írt darabokat. Együtt írták a Der Protagonist (1926) című operát, amely Weillt híressé tette. A következő évben Bertolt Brechttel dolgozott együtt. Együtt írtak öt dalt, amelyekből hamarosan Mahagonny címmel egy "Songspiel" született. 1927 és 1929 között Brecht és Weill egy új darabot írt, az Aufstieg und Fall der Stadt Mahagonny (Mahagonny városának felemelkedése és bukása) című operát, amelyben ismét felhasználták a "Songspiel" öt dalát.

1924-ben találkozott Lotte Lenya énekesnővel és színésznővel. 1926-ban feleségül vette, 1933-ban elvált tőle, majd 1937-ben újra feleségül vette.

1928-ban ő írta a zenét Brecht egyik darabjához, amely világhírűvé vált. A darab címe Dreigroschenoper (A hárompennysopera) volt. A darab alapja a Koldusopera című opera volt, amelyet 1728-ban írt John Gay. A Hárompenny-operában szerepel egy dal, amely Weill leghíresebb dala lett, a "Mack the Knife". Weill 1930-ban abbahagyta a munkát Brechttel, mert politikai nézeteltéréseik voltak. Brecht egyre inkább érdeklődött a kommunizmus iránt, Weill azonban nem akart "kommunista zeneszerző" lenni.

Berlinben Weill több fiatal zeneszerzőt tanított zeneszerzésre. Számos rádióműsort is adott. 1929-re zeneszerzőként már elég ismert volt ahhoz, hogy csak a kompozícióiból éljen.

Száműzetés

Weillnek 1933 márciusában menekülnie kellett a náci Németországból. Híres és népszerű zsidó zeneszerzőként a náci hatóságok célkeresztjébe került, akik kritizálták, sőt akadályozták későbbi színpadi műveinek, például az Aufstieg und Fall der Stadt Mahagonny, a Die Bürgschaft (1932) és a Der Silbersee (1933) előadásait. Először Párizsba ment, ahol Jean Cocteau-val közösen elkezdett egy művet, de azt nem fejezte be. Brechttel még egy művet írt: A hét halálos bűn című balettet. 1934-ben fejezte be 2. szimfóniáját, utolsó tisztán zenekari művét, amelyet Amszterdamban és New Yorkban Bruno Walter vezényelt.

Amerikai évek

1935-ben Weill Amerikába ment feleségével, Lotte Lenyával. Élete hátralévő részét azzal töltötte, hogy amerikai színpadok számára írt. 1943-ban honosították az Egyesült Államok állampolgárává. Úgy vélte, hogy Németországban írt kompozícióinak nagy részét a nácik megsemmisítették. Soha többé nem beszélt németül, kivéve, amikor Izraelbe menekült szüleinek írt.

Weill megváltoztatta zenei stílusát. Népszerű módon írt, olyan szerzőkkel dolgozott együtt, mint Ira Gershwin. Megírta az Utcai jelenet című operát, amelyért díjat kapott. Részt vett politikai mozgalmakban, és arra buzdította Amerikát, hogy csatlakozzon a háborúhoz.

Weill 1950-ben szívbetegségben halt meg New Yorkban.