Amerikaiak a fogyatékossággal élőkről szóló törvény

Kiket véd az ADA?

Az ADA védi a fogyatékkal élőket. Az ADA szerint a fogyatékosság olyan fizikai vagy mentális probléma, amely nagyon megnehezíti legalább egy "fő élettevékenység" elvégzését. Az olyan fontos élettevékenységek, mint a járás, a légzés, a tanulás, az olvasás, a kommunikáció, a látás, a hallás, a gondolkodás és más nagyon fontos feladatok.

Az ADA nem tartalmazza az összes lehetséges fogyatékosság teljes listáját, de ad néhány példát. Az ADA által védett fogyatékosságokra példaként említhetők a következők, amennyiben nagyon megnehezítik legalább egy fő élettevékenység végzését:

• Fizikai fogyatékosságok, például bénulás, hiányzó karok vagy lábak, cisztás fibrózis, agyi bénulás és izomdisztrófia.
• Egészségügyi fogyatékosságok, mint például rák, HIV-fertőzés, epilepszia és cukorbetegség.
• Pszichiátriai fogyatékosságok, mint például depresszió, skizofrénia, bipoláris zavar és poszttraumás stressz zavar.
• Tanulási zavarok, például diszlexia
• Fejlődési rendellenességek, mint például Down-szindróma, autizmus és értelmi fogyatékosság.
• Alkohol- és drogfüggőség

Az ADA néhány más embercsoportot is "fogyatékossággal élő személynek" tekint, hogy megvédje őket a megkülönböztetéstől:

• Olyan személy, aki korábban fogyatékossággal élt (például egy személy, aki korábban drogfüggő volt).
• Valaki, aki kapcsolatban áll egy fogyatékossággal élő személlyel (például valaki, akinek a felesége vagy férje HIV-fertőzött).
• Ha mások úgy gondolják, hogy egy személy fogyatékossággal él, még ha tévednek is, az illető fogyatékossággal élő személynek számít.

Az 1988. évi amerikai fogyatékossági törvény, S. 2346, 1. oldal


Amerikaiak a fogyatékossággal élőkről szóló 1990. évi törvény, 2. oldal


Amerikaiak a fogyatékossággal élőkről szóló 1990. évi törvény, 1. oldal

Kik nem élveznek védelmet az ADA értelmében?

Az ADA felsorol néhány olyan állapotot, amely nem számít fogyatékosságnak. Az ilyen betegségekben szenvedő embereket az ADA nem védi. Ezeknek az embereknek a kizárásával azt akarták elérni, hogy ne éljenek vissza az ADA fogyatékossággal élő emberek védelmére irányuló céljával.

Az ADA szerint nem számítanak fogyatékosságnak a következő állapotok:

• A szexuális viselkedéssel kapcsolatos problémák, mint például pedofília, exhibicionizmus és voyeurizmus.
• Kleptománia
• Pyromania
• Homoszexuális (meleg) vagy biszexuális
• Terhesnek lenni

Az ADA szakaszai

Az ADA öt szakaszból áll, amelyeket címeknek nevezünk. Mindegyik cím más-más típusú megkülönböztetés ellen nyújt védelmet. A címek római számokkal vannak számozva: I (egy), II (kettő), III (három), IV (négy) és V (öt).

I. cím: Foglalkoztatás

Az ADA I. címe véd a foglalkoztatás (munka) során történő megkülönböztetés ellen.

Mely munkáltatókra vonatkozik az ADA?

Nem minden munkáltatónak kell követnie az ADA szabályait. Azokat a munkáltatókat, amelyekre az ADA vonatkozik, és akiknek be kell tartaniuk az ADA szabályait, "fedezett szervezeteknek" nevezzük.

Az ADA szabályait a következő munkáltatóknak kell betartaniuk:

• 15 vagy több munkavállalót foglalkoztató munkáltatók (beleértve a vallási szervezeteket is)
• Munkaerő-közvetítő ügynökségek (olyan helyek, amelyek segítenek az embereknek munkát találni)
• Munkavállalói szervezetek (szakszervezetek)

Mit kell tennie a munkáltatóknak?

Az I. cím kimondja, hogy az ADA hatálya alá tartozó munkáltatók nem alkalmazhatnak hátrányos megkülönböztetést a fogyatékossággal élő személyekkel szemben, amennyiben az adott személy alkalmas (képes) a munkájára. Az I. cím nem mondja ki, hogy a fogyatékossággal élő személyeket olyan munkakörökbe kell felvenni, amelyekre nem alkalmasak.

Ezeknek a munkáltatóknak szükség esetén "ésszerű alkalmazkodást" kell biztosítaniuk a fogyatékkal élő munkavállalók számára. Az "alkalmazkodás" a dolgok szokásos módjának megváltoztatását jelenti. Ez olyan változtatás, amelyre a munkavállalónak a fogyatékossága miatt van szüksége, hogy segítse a munkáját. Ha egy fogyatékossággal élő munkavállalónak ésszerű alkalmazkodásra van szüksége a munkája elvégzéséhez, az nem jelenti azt, hogy nem alkalmas a munkája elvégzésére. Amíg a munkavállaló képes a munkáját az alkalmazkodás segítségével is elvégezni, addig alkalmas a munkájára.

Egyes alkalmazkodási lehetőségek nagyon egyszerűek, mint például, hogy a dolgozónak az asztalánál legyen egy pohár víz, hogy be tudja venni a gyógyszereit. Példák más alkalmazkodási lehetőségekre:

• A munkavállaló számára olyan speciális felszerelés biztosítása, amely segíti a munkáját (például speciális telefon egy hallássérült személy számára).
• A munkavállaló időbeosztásának megváltoztatása (például, hogy el tudjon menni az orvoshoz).
• A munkahelyek magyarázatának vagy kiválasztásának megváltoztatása

Az alkalmazkodásnak azonban "ésszerűnek" kell lennie. Nem ésszerű az alkalmazkodás, ha az nagyon nehéz vagy nagyon költséges lenne. Ha az alkalmazkodás nem ésszerű, a munkáltatónak nem kell megadni azt.

Mi a foglalkoztatási diszkrimináció?

Az I. cím számos megkülönböztetéssel szemben védelmet nyújt, többek között:

• Nem vesznek fel valakit, aki képes elvégezni egy munkát, csak azért, mert fogyatékossággal él.
• Egy olyan munkavállaló elbocsátása, aki képes elvégezni a munkáját, csak azért, mert fogyatékossággal él.
• Nem hagyják, hogy egy munkavállaló jobb munkát kapjon, csak azért, mert fogyatékkal él.
• A munkavállaló nem kapja meg ugyanazt a képzést, mint a fogyatékossággal nem rendelkező munkavállalók.
• A fogyatékossággal élő munkavállaló és a nem fogyatékossággal élő munkavállalók elkülönítése.
• Fogyatékossággal élő munkavállaló zaklatása
• A fogyatékossággal élő munkavállalónak kevesebbet fizetnek, mint más, nem fogyatékossággal élő munkavállalóknak.
• Nem hagyják, hogy egy fogyatékossággal élő munkavállalónak ésszerű alkalmazkodási lehetőséget biztosítsanak a munkája elvégzéséhez.

A munkáltatók általában nem kérdezhetik meg a munkavállalókat vagy az állásra jelentkező személyeket arról, hogy van-e fogyatékosságuk, és nem kérhetik tőlük, hogy adjanak tájékoztatást a fogyatékosságukról.

Panaszok

Ha egy fogyatékossággal élő személy úgy gondolja, hogy a munkáltatója hátrányos megkülönböztetést alkalmaz vele szemben, panaszt tehet az Egyesült Államok Egyenlő Foglalkoztatási Esélyek Bizottságánál (EEOC). A panaszt a diszkrimináció megtörténtétől számított 180 napon belül kell benyújtani. Ha az EEOC úgy véli, hogy a diszkrimináció megtörtént, akkor levelet küld, amelyben közli a fogyatékossággal élő személlyel, hogy joga van beperelni (pert indítani) a munkáltatóját. A fogyatékossággal élő személy ezt követően pert indíthat a szövetségi bíróságon.

II. cím: Állami és helyi kormányzati tevékenységek - és tömegközlekedés

A II. cím az állami és helyi önkormányzatok valamennyi tevékenysége során véd a megkülönböztetés ellen.

Mit kell tennie az állami és helyi önkormányzatoknak?

Kormányzati tevékenységek

Az állami és helyi önkormányzatoknak ugyanolyan esélyt kell adniuk a fogyatékkal élőknek, mint a nem fogyatékkal élőknek, hogy minden programjukat és szolgáltatásukat igénybe vehessék. Ha a fogyatékossággal élő embereknek ésszerű alkalmazkodásra van szükségük ahhoz, hogy részt tudjanak venni ezekben a programokban, az államnak vagy a helyi önkormányzatnak kell ezeket megtennie.

Például a fogyatékkal élők számára ugyanúgy lehetővé kell tenni, mint a nem fogyatékkal élők számára, hogy:

• Menj állami iskolába
• Állami vagy helyi önkormányzatoknál dolgoznak
• ugyanolyan jó egészségügyi ellátást kapjanak, mint a fogyatékossággal nem rendelkező emberek.
• Vegye igénybe a szociális szolgáltatásokat (állami vagy helyi önkormányzati programok a segítségre szorulók számára).
• Használja a bíróságokat
• Szavazzon - olyan helyen, amely megfelel a fogyatékkal élők esetleges speciális igényeinek (például minden szavazóhelyiségnek hozzáférhetőnek kell lennie a kerekesszékesek számára).

Az állami és helyi önkormányzatoknak is:

• akadálymentesítik épületeiket a fogyatékkal élők számára (például kerekesszékes feljárók építésével, liftek és kerekesszékesek által is használható fürdőszobák beépítésével).
• ésszerű alkalmazkodás a szabályokhoz és a dolgok elvégzésének módjához, ha egy fogyatékossággal élő személynek erre szüksége van (például, ha egy fogyatékossággal élő személynek valaki segít szavazni, ha nem tud írni, olvasni vagy látni).
• Legyen módjuk a hallás-, beszéd- vagy látássérült emberekkel való kommunikációra.

Tömegközlekedés

A II. cím külön része a tömegközlekedésre vonatkozik. Ez védi a fogyatékossággal élő embereket a tömegközlekedésben történő megkülönböztetéstől. Ez magában foglalja a városi buszokat, metrókat, elővárosi vonatokat, az Amtrakot és minden más, a nyilvánosság által igénybe vehető közlekedési eszközt.

A helyi és állami önkormányzatoknak:

• Győződjenek meg arról, hogy az általuk vásárolt új járművek akadálymentesek a fogyatékkal élők számára.
• Őszintén próbáljon meg olyan használt buszokat vásárolni vagy lízingelni, amelyek hozzáférhetőek.
• A buszok akadálymentesítése

Ahol van olyan busz- vagy vonatjárat, amely rögzített útvonalon közlekedik (nem állhat meg külön megállóhelyeken), ott a kormánynak paratranszitot kell biztosítania. A paratranszit olyan fogyatékkal élők számára nyújtott szolgáltatás, akik nem tudják igénybe venni a menetrend szerinti tömegközlekedési rendszert. A paratranszit (általában egy autó vagy busz) felveszi őket, és ott szállítja le őket, ahová menniük kell.

Panaszok

Ha egy fogyatékossággal élő személy úgy gondolja, hogy egy állami vagy helyi önkormányzat hátrányos megkülönböztetésben részesítette, panaszt tehet az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumánál. A panaszt a megkülönböztetés megtörténtétől számított 180 napon belül kell benyújtani. A panasz benyújtása után néhány különböző dolog történhet:

• A panaszt el lehet küldeni egy közvetítői programhoz. A fogyatékossággal élő személy, valaki az állami vagy helyi önkormányzattól és egy közvetítő találkozik egymással. A közvetítő feladata, hogy segítsen mindenkinek olyan megoldást találni, amellyel mindenki egyet tud érteni.
• Az Igazságügyi Minisztérium pert indíthat az állam vagy a helyi önkormányzat ellen.

Egy fogyatékossággal élő személy saját pert is indíthat egy szövetségi bíróságon, mondván, hogy az állam vagy a helyi önkormányzat diszkriminálta őt. A személynek nem kell előbb panaszt tennie az Igazságügyi Minisztériumnál, vagy az Igazságügyi Minisztériumtól kell megtudnia, hogy joga van perelni.

III. cím: Közszálláshelyek

Kire vonatkozik a III. cím?

A III. cím a "nyilvános szálláshelyek" általi megkülönböztetés ellen véd. A közszállások olyan magánszervezetek vagy személyek, amelyek tulajdonában, bérletében vagy üzemeltetésében olyan helyek vannak, amelyeket a nyilvánosságnak szántak. Példák a nyilvános szálláshelyekre:

* Éttermek	* Áruházak	* Szállodák	* Filmszínházak	* Kórházak
* Hajléktalanszállók	* Állatkertek	* Magániskolák	* Sportstadionok	* Múzeumok
* Kongresszusi központok	* Orvosi rendelők	* Temetkezési vállalatok	* Napközi otthonok	* Parkok

A III. cím védelmet nyújt a megkülönböztetéssel szemben is:

• Magánvállalkozások által nyújtott szállítási szolgáltatások
• Kereskedelmi létesítmények (például irodaházak, gyárak és raktárak)
• Magánvállalkozások, amelyek teszteket adnak és tanfolyamokat tartanak olyan embereknek, akik oktatási vagy munkával kapcsolatos tanúsítványt szeretnének szerezni.

Két olyan helytípus van, amely mentesül a III. cím alól, és nem kell követnie a szabályokat. Ezek a következők:

• Vallási szervezetek által ellenőrzött helyek, beleértve a templomokat, zsinagógákat, mecseteket és egyéb imahelyeket.
• Magánklubok

Mit kell tenniük a közszállásoknak?

Minden közszállásnak meg kell tennie ezeket a dolgokat:

• Amikor új épületet építenek, az új épületeknek akadálymentesítettnek kell lenniük.
• Ha egy épületet "átalakítanak" (megváltoztatnak), a változtatásoknak lehetőség szerint hozzáférhetővé kell tenniük a dolgokat. (Például, ha egy ajtót áthelyeznek, az új ajtónak elég szélesnek kell lennie ahhoz, hogy egy kerekesszékkel át lehessen rajta menni.) A közintézményeknek azonban nem kell akadálymentessé tenniük a változtatásokat, ha ez több mint 20%-kal növelné a változtatás költségeit.
• Szabaduljanak meg az épületeikben lévő akadályoktól, amelyek miatt az épületek nem hozzáférhetőek. (Például egy asztal vagy automata áthelyezésével, amely túl szűkké teszi a folyosót ahhoz, hogy egy kerekesszékkel közlekedő személy átférjen rajta).

Az "akadálymentesítés" szabályait a 2010-es ADA akadálymentesítési tervezési szabványok határozzák meg. Ezek a szabályok például a következők:

• Liftek, kerekesszékes felvonók vagy kerekesszékes rámpák hozzáadása olyan épületekhez, amelyekben csak lépcsők vannak.
• Az ajtók elég szélesek legyenek a kerekesszékek számára.
• Speciális telefonok hozzáadása a hallásproblémákkal küzdők számára
• Braille-írás a vakok számára a liftgombokon

A legtöbb nyilvános szálláshelynek (de nem a kereskedelmi létesítményeknek) meg kell tennie ezeket a dolgokat:

• Biztosítsa, hogy minden fogyatékossággal élő ember egyenlően hozzáférjen mindenhez, amihez a fogyatékossággal nem rendelkező emberek is. Meg kell teremteniük az ésszerű alkalmazkodási lehetőségeket, ha ez segítené az egyenlőséget. (Lásd például a fenti képet: egy állami park kerekesszékes feljárót épített, hogy a kerekesszékesek ugyanabban a parkban horgászhassanak, mint a fogyatékossággal nem rendelkező emberek. E rámpa nélkül a fogyatékkal élők nem férnének hozzá egyenlően a parkhoz, mert nem tudnának ugyanúgy horgászni a parkban, mint a fogyatékkal élők).
• Az úszómedencék, pancsolómedencék és gyógyfürdők építése vagy átalakítása során a fogyatékkal élők számára akadálymentes utat kell biztosítaniuk a be- és kiszálláshoz.
• Biztosítsa, hogy a fogyatékkal élők ugyanott vásárolhassanak és intézhessenek dolgokat, ahol a nem fogyatékkal élők is.
• Szabaduljon meg azoktól a szabályoktól, amelyek lehetetlenné teszik a fogyatékkal élők számára a vásárlást és a közintézményekben való ügyintézést.
• Tegyenek ésszerű alkalmazkodást a szabályok és a munkavégzési módok terén, hogy a fogyatékkal élők is vásárolhassanak és intézhessenek dolgokat a nyilvános szálláshelyeken. (Például egy ruházati üzletben lehet olyan szabály, hogy egyszerre csak egy személy tartózkodhat az öltözőben. Néhány fogyatékossággal élő embernek segítségre van szüksége az öltözködéshez. Az üzletnek meg kellene változtatnia a szabályt, és azt kellene mondania, hogy két ember tartózkodhat egy öltözőben, ha egyiküknek fogyatékossága miatt segítségre van szüksége az öltözködésben).
• Rendelkezzenek speciális eszközökkel a fogyatékkal élőkkel való kommunikációhoz (például egy speciális telefonnal a süketekkel vagy hallássérültekkel való beszélgetéshez).
• A közlekedés akadálymentesítése a fogyatékkal élők számára (például a közlekedési szolgáltatásokat nyújtó magáncégeknek legalább néhány akadálymentes járművel kell rendelkezniük, például kerekesszékes furgonokkal vagy olyan buszokkal, amelyek közelebb tudnak menni a talajhoz, hogy a kerekesszékesek lépcsőmászás nélkül fel tudjanak szállni).

A magánvállalkozásoknak, amelyek tanórákat tartanak vagy vizsgákat tesznek, ésszerű alkalmazkodást kell tenniük annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek részt vehessenek az órákon vagy a vizsgákon. Néhány példa az ésszerű alkalmazkodásra:

• A tanulási nehézséggel küzdő személynek több időt kell adni a tesztek letételére
• A fogyatékossággal élő személy számára az óra vagy a vizsga megtartásának módjának megváltoztatása (például jelnyelvi tolmács biztosítása egy siket személy számára, vagy hogy valaki felolvassa a könyveket az órán egy vak személynek).
• Annak biztosítása, hogy az óra vagy a vizsga akadálymentesített épületben legyen.

Panaszok

Ha egy fogyatékossággal élő személy úgy gondolja, hogy egy közintézményben hátrányos megkülönböztetés érte, panaszt tehet az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumánál. Írhatnak levelet, faxolhatnak levelet, vagy használhatják az online űrlapot a http://www.ada.gov/filing_complaint.htm oldalon. A panasz benyújtása után néhány különböző dolog történhet:

• A panaszt el lehet küldeni egy közvetítői programhoz. A fogyatékossággal élő személy, valaki a szálláshelyről és egy közvetítő találkozik egymással. A közvetítő feladata, hogy segítsen mindenkinek olyan megoldást találni, amellyel mindenki egyet tud érteni.
• Az Igazságügyi Minisztérium pert indíthat a szálláshely ellen.

Ha valaki fogyatékossága miatt nem tud panaszt írni, faxolni vagy gépelni, az Igazságügyi Minisztérium ésszerű segítséget nyújt. Az érintett személy felhívhatja az Igazságügyi Minisztérium ADA információs vonalát. Az információs vonalat ADA-specialisták veszik igénybe. A fogyatékossággal élő személy elmondhatja panaszát, és a szakember leírja azt számára. Ha a személy siket és amerikai jelnyelvet használ, a szakember videotelefonon keresztül is felveheti a panaszát (így látják egymást, és oda-vissza tudnak jelelni egymásnak).

A személy saját maga is indíthat pert a közintézmény ellen, anélkül, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak ki kellene mondania, hogy "joga van perelni".

IV. cím: Távközlés

Kire vonatkozik az IV. cím?

Az ADA IV. címe védelmet nyújt az Egyesült Államokban működő távközlési vállalatok (például a telefontársaságok) által alkalmazott megkülönböztetés ellen.

A IV. cím minden fogyatékossággal élő személyt véd, de a beszéd- és hallássérültekre összpontosít, mivel nekik van a legtöbb gondjuk a telefonos beszélgetéssel.

Mit kell tenniük a távközlési vállalatoknak?

A IV. cím kimondja, hogy az Egyesült Államokban minden távközlési vállalatnak gondoskodnia kell arról, hogy a fogyatékkal élők számára egyenlő hozzáférést biztosítson a távközléshez. Ez azt jelenti, hogy olyan távközlési szolgáltatásokat kell nyújtaniuk, amelyek ugyanolyan jók, mint amilyeneket a fogyatékkal élők kapnak. Például:

• Relay szolgáltatások létrehozása. A relé-szolgáltatás egy olyan lehetőség, amelynek segítségével a telefonközpontosok segítenek egy beszéd- vagy hallássérült személynek egy hagyományos telefon hívásában. Ehhez a fogyatékossággal élő személy billentyűzetet vagy más speciális eszközt használ.
• tegyék elérhetővé relé-szolgáltatásukat a nap 24 órájában, a hét minden napján.
• Ne számítsanak fel több díjat a fogyatékkal élőknek, mint a nem fogyatékkal élőknek.

A relé-szolgáltatások sokat változtak 1990 óta. Kezdetben a legelterjedtebb relé-szolgáltatások a távírógépes (TTY) és a siketeknek szóló távközlési (TDD) eszközök voltak. Ezek olyanok voltak, mint a telefonok írógépekkel. Két TDD-vel rendelkező személy oda-vissza tudott gépelni egymásnak. Vagy ha egy fogyatékkal élő személy egy hagyományos telefont (például egy pizzázót) akart hívni, akkor beírhatta a telefonba, egy operátor hangosan felolvasta az üzenetet a pizzázónak, meghallgatta az étterem válaszát, és visszagépelte azt a fogyatékkal élő személynek.

A IV. cím arra is vezetett, hogy az Egyesült Államok minden államában létrehozták a távközlési közvetítő szolgálatokat (TRS), például az STS relayt. Az STS a Speech-to-Speech rövidítése. Olyan emberek számára hozták létre, akiknek beszédproblémáik vannak. Az STS relé operátorok meghallgatják, amit az illető mond, és tiszta hangon megismétlik, hogy a másik személy könnyebben megértse. Manapság sok TRS-t használó hívást az interneten keresztül bonyolítanak le a szélessávú kapcsolatot használó fogyasztók. Egyesek a Video Relay Service (VRS) hívások, míg mások szöveges hívások. A kommunikációs asszisztensek mindkét esetben fordítanak a fogyasztó aláírt vagy begépelt szavai és mások beszélt szavai között. A Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) adatai szerint 2006-ban a VRS-hívások száma havonta átlagosan kétmillió perc volt.

Panaszok

A IV. cím szerinti megkülönböztetéssel kapcsolatos panaszok a Szövetségi Hírközlési Bizottsághoz (FCC) érkeznek.

V. cím: Egyéb

Az V. cím számos egyéb extra szabályt tartalmaz. Például azt mondja:

• Az ADA semmiben sem változtatja meg vagy törli el a rehabilitációs törvény 504. szakaszában foglaltakat. Az 504. szakasz volt az első olyan törvény, amely polgári jogokat biztosított a fogyatékkal élőknek.
• Senkit sem lehet büntetni azért, mert él az ADA-jogokkal, vagy segít valaki másnak élni az ADA-jogokkal. (Az emiatt történő büntetést megtorlásnak nevezik.)

A II. cím kimondja, hogy a fogyatékossággal élő embereknek, mint például ennek a hatéves Down-szindrómásnak, lehetővé kell tenni, hogy állami iskolába járhassanak. Ez a fiú készen áll az első iskolai napjára.


Egy akadálymentesített, kerekesszékes felvonóval ellátott busz Oregonban


Az ADA szabványokat állapít meg az akadálymentesített közintézmények építésére vonatkozóan. A képen a washingtoni Drano-tónál található, akadálymentesített horgászplatformot jelző tábla látható.


A III. cím kimondja, hogy a nyilvános helyeknek és vállalkozásoknak hozzáférhetőnek kell lenniük - például az ilyen kerekesszékes rámpák révén.


Példa egy akadálymentesített zuhanyfülke kialakítására egy virginiai állami parkban


Egy siket személy a munkahelyén kommunikál egy halló személlyel a Video Relay Service segítségével. Jelnyelvet használ, amelyet a szolgáltató hangosan lefordít a halló személynek.