Látvány

Process

A fény belép az állat szemébe, és a szem egy része, a lencse a fényből származó információkat a szem hátsó, retinának nevezett részébe küldi. A retina fényérzékeny sejtekből áll, amelyek jelet küldenek a látóidegbe, amikor a fény a sejtet éri. A látóideg a retina minden részéből származó idegrostok kötege.

Amikor a fényből származó információ elhagyja a retinát, az agyba jut. A látóideg mentén halad végig, amíg el nem éri az agy hátsó részén található látókérget. Ezután az információ feldolgozásra kerül, hogy megállapítsa a tárgyak formáját és színét. Ebből és az emlékezetből tudja megmondani, hogy milyen tárgyról van szó. Például valahogyan meg tudja különböztetni a fát a háztól. Azt az utat, amelyen ez a fajta információ áramlik, ventrális áramlásnak nevezzük.

Az agy azt is meg tudja mondani, hogy hol vannak a tárgyak. Például meg tudja állapítani, milyen messze van egy tárgy (ezt nevezik kéz-szem koordinációnak). Erre akkor van szükség, amikor elkapunk egy labdát. Azt az utat, amelyen ez a fajta információ áramlik, dorzális áramlásnak nevezzük.

Mi a látvány?

A vizuális észlelés fő problémája az, hogy amit az emberek látnak, az nem egyszerűen a retinán megjelenő kép lefordítása. Először is, a világot jobb oldalt látjuk, még akkor is, ha a retinán lévő kép fejjel lefelé van (mert áthaladt a lencsén). Ezért nehéz megmagyarázni, hogy mi történik, hogy létrejöjjön az, amit valójában látunk. A kulcs, amelynek felismerése évszázadokba telt, az, hogy az agy a szemekből származó adatokon dolgozik, és ezeket villámgyorsan összekapcsolja az emlékekkel és a találgatásokkal. Az eredmény a világ olyan megtapasztalása, amely minden ember számára úgy tűnik, mintha egyszerű valóság lenne. Azonban, bár a valóságon alapul, valójában egy mentális konstrukció, amelyet az agy épít fel.

Történelem

Az ókori világ számos alakjának voltak elképzelései a látásról. Platónnak, Arisztotelésznek, Eukleidésznek, Ptolemaiosznak és Galénosznak is megvoltak az elképzelései, de ezek az elképzelések többsége spekuláció volt. Nem alapultak semmilyen tudományos módszerre.

Alhazen (965-1040) a vizuális érzékeléssel kapcsolatos vizsgálatokat és kísérleteket végzett. Kibővítette Ptolemaiosz munkáját a binokuláris látásról, és kommentálta Galénosz anatómiai munkáit.

Leonardo da Vinci (1452-1519) feltehetően elsőként ismerte fel a szem különleges optikai tulajdonságait. Ő írta: "Az emberi szem működését ... számos szerző írta le egy bizonyos módon. Én azonban teljesen másnak találtam". Legfontosabb kísérleti megállapítása az volt, hogy csak a látóhatáron, a foveában végződő optikai vonalon van határozott és tiszta látás. Bár nem szó szerint használta ezeket a szavakat, valójában ő az atyja a foveális és perifériás látás közötti modern megkülönböztetésnek.

Hermann von Helmholtz megvizsgálta az emberi szemet, és arra a következtetésre jutott, hogy optikailag meglehetősen szegényes. A szem által gyűjtött rossz minőségű információ szerinte lehetetlenné teszi a látást. Ezért úgy gondolta, hogy a látás csak valamiféle tudattalan következtetések eredménye lehet. A szemtől származó információk mellett az agy a korábbi tapasztalatokból származó információkat is felhasználta. A megtapasztalt világot a hiányos adatokból származó feltételezésekből és következtetésekből építi fel, felhasználva a világról szerzett korábbi tapasztalatokat.

A vizuális tapasztalatokon alapuló, jól ismert feltételezések példái a következők:

• a fény felülről jön
• a tárgyakat általában nem alulról nézik
• az arcokat függőlegesen látják (és ismerik fel).
• a közelebbi objektumok eltakarhatják a távolabbi objektumok kilátását, de fordítva nem.
• az ábrák (azaz az előtérben lévő objektumok) általában domború határokkal rendelkeznek.

A vizuális illúziók tanulmányozása (olyan esetek, amikor a következtetési folyamat tévesen működik) sok felismerést hozott arról, hogy a vizuális rendszer milyen feltételezéseket tesz.

Kapcsolódó oldalak

• Idegtudomány
• Szemészet
• Színvakság
• Achromatopsia