Poszttraumás stressz-zavar (PTSD) — meghatározás, tünetek, okok
PTSD: tünetek, okok és kezelési lehetőségek egy helyen — ismerje fel a poszttraumás stressz-zavart, és találjon hatékony segítséget a felépüléshez.
A poszttraumás stressz zavar (néha poszttraumás stressz zavarnak is írják, gyakran PTSD-re rövidítve) egy szorongásos zavar. Akkor alakulhat ki, ha az embereket súlyosan bántják, vagy valami rendkívül felkavaró dolgot élnek át.
A PTSD különbözik a traumatikus stressztől, amely kevésbé intenzív és rövidebb ideig tart, valamint a harci stresszreakciótól, amely háborús helyzetekben fordul elő a katonákkal, és általában elmúlik. A PTSD-t a múltban különböző elnevezésekkel ismerték, mint például kagylósokk, traumás háborús neurózis vagy poszttraumás stressz szindróma (PTSS).
A történelem során számos olyan emberről számoltak be, aki a ma PTSD-nek nevezett tüneteket tapasztalta. Az egyik ilyen beszámoló Samuel Pepysről szól, aki szemtanúja volt az 1666-os londoni nagy tűzvésznek. "Hat hónappal az esemény után azt írta a naplójába, hogy képtelen volt aludni éjszaka, mert nagy félelem kerítette hatalmába a tűztől; egy éjszaka képtelen volt elaludni hajnali kettő előtt, mert ez a félelem elvette."
Tünetek
A PTSD tünetei változatosak, és általában négy fő csoportba sorolhatók:
- Újraélés (intruzív tünetek): visszatérő, erős emlékek, képek vagy flashbackek a traumáról; pánik- vagy intenzív érzelmi reakció a traumára emlékeztető ingerek láttán, illatok, hangok miatt bekövetkező megterhelő érzelmi állapot.
- Kerülés: a traumára emlékeztető helyek, személyek, beszélgetések vagy gondolatok szándékos kerülése; a traumával kapcsolatos emlékek kiürítése.
- Negatív változások a gondolkodásban és hangulatban: tartósan negatív gondolatok magunkról vagy a világról, reménytelenség érzése, emlékezetkiesés a traumával kapcsolatban, elhidegülés másoktól, örömképesség csökkenése.
- Fokozott éberség és ingerlékenység: alvászavar, koncentrációs nehézség, túlzott riadékonyság, dühkitörések, önveszélyes viselkedés.
A diagnózis felállításához a tüneteknek általában legalább egy hónapja fenn kell állniuk, és jelentősen rontaniuk kell az egyén mindennapi működését (munka, tanulás, kapcsolatok).
Okok és kiváltó események
A PTSD általában olyan eseményeket követően alakul ki, amelyek súlyos fizikai sérülést, halálos veszélyt vagy szexuális erőszakot érintenek. Tipikus kiváltó okok lehetnek:
- természeti katasztrófák (pl. földrengés, árviz)
- súlyos balesetek (közlekedési, munkahelyi)
- erőszakos cselekmények, támadás, nemi erőszak
- háborús élmények, katonai szolgálat
- hosszabb távú bántalmazás vagy elhanyagolás
- szemtanúja lenni súlyos sérülésnek vagy halálnak
Nem mindenki reagál ugyanúgy ugyanarra az eseményre: a PTSD kialakulásának esélyét növelik a korábbi traumák, pszichiátriai betegségek, gyenge társas támogatás, súlyos vagy ismétlődő trauma, illetve peritraumás dissociáció (az esemény alatti „elválás” a valóságtól).
Diagnózis és megítélés
A PTSD diagnózisát általában képzett szakember (pszichiáter, klinikai pszichológus) állítja fel a beteg elmondása és a klinikai vizsgálat alapján. A diagnosztikai rendszerek — mint a DSM-5 és az ICD-11 — részletes kritériumokat adnak meg. Röviden:
- kell egy traumatikus eseménynek való kitettség;
- 1 hónap) és jelentős szenvedést vagy működésromlást okoznak.
Kapcsolódó problémák (komorbiditás)
Gyakran előfordul, hogy PTSD mellett más mentális betegségek is fennállnak, például depresszió, általános szorongás, pánikbetegség vagy szerhasználati zavarok. Ezek kezelése szintén fontos része a gyógyulásnak.
Kezelési lehetőségek
A PTSD kezelése többféle módszer kombinációját foglalhatja magába. A leghatékonyabb kezelések közé tartoznak:
- Trauma-fókuszú pszichoterápia: például kognitív viselkedésterápia (CBT) speciális változatai, mint a prolonged exposure (kitető terápia) és a kognitív feldolgozó terápia (CPT). Ezek segítenek a traumatikus emlékek és a hozzájuk kapcsolódó torz gondolatok feldolgozásában.
- EMDR (szemmozgásos deszenzitizáció és reprocesszálás): bizonyítékok szerint hatékony módszer a traumás emlékek feldolgozására.
- Gyógyszeres kezelés: bizonyos antidepresszánsok (elsősorban szelektív szerotonin-visszavétel gátlók — SSRI-k, pl. sertralin, paroxetin) javíthatják a tüneteket. Egyes esetekben altatók, szorongáscsökkentők vagy egyéb gyógyszerek rövid távon segíthetnek, de ezek alkalmazását szakember határozza meg.
- Kiegészítők és önsegítő módszerek: szupportív terápia, csoportterápia, családterápia, relaxációs technikák, alvás- és stresszkezelési stratégiák, testi mozgás és rendszeres napi rutin.
Az egyénre szabott kezelés kiválasztása a tünetek súlyosságától, az egyéni igényektől és az elérhető erőforrásoktól függ. Korai, célzott kezelés jobb esélyt ad a javulásra és a krónikus tünetek megelőzésére.
Prognózis és megelőzés
Sok embernél a tünetek idővel csökkennek, különösen ha időben kap segítséget. Másoknál a PTSD tartósabb lehet, és hosszú távú terápiát igényel. A megelőzés legfontosabb elemei közé tartozik a gyors támogatás a trauma után (pszichológiai elsősegély), a társas támogatás erősítése, valamint a kockázati tényezők korai felismerése és kezelése.
Mikor forduljon szakemberhez?
- ha a traumát követő hetekben erőteljes visszaemlékezések, alvás- vagy koncentrációs zavarok, ingerlékenység, elkerülés vagy elhidegülés jelentkezik;
- ha a tünetek továbbra is fennállnak több mint egy hónapja;
- ha a tünetek jelentősen rontják a munkavégzést, tanulást vagy kapcsolatokat;
- ha öngyilkossági gondolatok vagy súlyos önveszélyes viselkedés jelenik meg.
Fontos megjegyzés
A PTSD nem a személy „gyengeségének” jele — bárki megtapasztalhatja súlyos trauma után. A korai felismerés és kezelés jelentősen növeli a gyógyulás esélyét. Ha bizonytalan, keressen fel háziorvost, mentálhigiénés szakembert vagy a helyi krízisellátó szolgálatot.
Samuel Pepys az 1666-os londoni nagy tűzvész után poszttraumás stressz-szindrómában szenvedhetett.
Prevalencia
Az Egyesült Államokban az emberek 50-90%-a legalább egyszer életében átél egy traumát. Azonban nem mindenkinél alakul ki PTSD, aki traumát él át. Az Egyesült Államokban a PTSD prevalenciája - az emberek százalékos aránya, akiknél ez az állapot fennáll - körülbelül 8%.
A PTSD gyakoribb az emberek bizonyos csoportjai körében, akik nagyobb valószínűséggel éltek át traumát. Ezek közé a csoportok közé tartoznak az orvosok, a tűzoltók, a katonák és a sürgősségi orvosi szolgálatban dolgozók. Ezen emberek körében a PTSD előfordulási gyakorisága sokkal magasabb, meghaladja az 50%-ot.
Diagnózis
Ahhoz, hogy a PTSD-t hivatalosan diagnosztizálják, a személynek meghatározott kritériumoknak vagy követelményeknek kell megfelelnie, és meghatározott tüneteket kell mutatnia. Ezeket a követelményeket a Diagnostic and Statistical Manual-IV-TR (általában DSM-IV-TR) tartalmazza. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) által írt DSM-IV-TR (DSM, 4. kiadás, szöveges felülvizsgálat) felsorolja az APA által elismert összes mentális egészségügyi állapotot, és meghatározza azokat a hivatalos követelményeket, amelyeknek az egyes állapotok diagnosztizálásához teljesülniük kell.
A DSM-IV-TR szerint a PTSD diagnosztizálásához a következő követelményeknek kell megfelelni:
(A) Traumatikus expozíció: A személy traumatikus eseményt élt át. (Gyakori traumatikus események közé tartozik a megerőszakolás vagy szexuális bántalmazás; megtámadás vagy súlyos sérülés; egy szerettünk halála vagy sérülése; bűncselekmény áldozatává válás; háború vagy terrorizmus átélése.) A traumatikus esemény a személyt fizikailag bántalmazta vagy megsértette, vagy a személyt vagy a környezetében lévő másokat a bántalmazás vagy halál veszélyének tette ki. A traumatikus esemény során a személy nagyon megijedt, elborzadt vagy tehetetlennek érezte magát.
(B) Újbóli megtapasztalás: Még a trauma megszűnése után is, a személy valamilyen módon továbbra is újra átéli a traumát. A személynek például rémálmai vagy flashbackjei lehetnek (a trauma erős emlékei, amelyek olyan élénkek és intenzívek, hogy a személy úgy érzi, mintha újra átélné a traumát). A személynek erős fizikai vagy érzelmi reakciója is lehet, ha valami olyan történik, ami a traumára emlékezteti.
(C) Elkerülés/elaltatás: A személy folyamatosan próbálja elkerülni azokat a dolgokat, amelyek a traumára emlékeztetik, vagy azokat a dolgokat, amelyek a történtekkel kapcsolatos nyugtalanító érzéseket idéznek elő. Az is előfordulhat, hogy elfelejti a vele történtek egyes részeit, vagy érzelmileg zsibbadtnak érzi magát (nehezen érez olyan erősen érzelmeket, mint máskor).
(D) Fokozott izgalom: A személy teste a fokozott készültség jeleit mutatja, mintha állandóan támadás alatt állna. Lehet, hogy ideges, vagy alvási, koncentrációs vagy dühérzékenységi problémái vannak.
(E) A személy tünetei legalább egy hónapja tartanak. (Ha a személy tünetei egy hónapnál rövidebb ideje tartanak, a PTSD helyett általában akut stressz-zavart diagnosztizálnak).
(F) A személy tünetei miatt nehézségei vannak a munkahelyén, kapcsolataiban vagy az életének más fontos területén.
A baloldali katona tekintete a Kétezer méteres tekintet nevet viseli. Ez a tekintet a PTSD előjele vagy tünete lehet.
Egyéb állapotok, mint a PTSD
Egyes szakértők azt írták, hogy a mesterséges poszttraumás stressz zavarra akkor kell gondolni, ha a beteg tünetei gyanúsak vagy szokatlanok. Ezek a szakértők (konkrétan az "American Psychiatric Association" DSM IV kézikönyve; szakértői tanúk, mint például Dr. Eli S. Chesen; és a Freedman & Kaplan "Comprehensive Textbook of Psychiatry" című tankönyve) azt javasolták, hogy "vörös zászlót" kell felhúzni, ha egy beteg azt állítja, hogy ugyanazon baleset következtében PTSD-ben és traumás agysérülésben (TBI) is szenved. Azt sugallják, hogy a TBI - az agy fizikai sérülése - amnéziát, azaz emlékezetkiesést okoz az agysérülést okozó eseményre vonatkozóan. Érvelésük szerint a traumatikus eseményre való emlékezés nélkül a páciens valószínűleg nem tapasztalhatja a PTSD bizonyos tüneteit, például rémálmokat vagy flashbackeket az eseményről, mert nem emlékszik a történtekre. Arra a következtetésre jutottak, hogy tipikus esetekben a traumás agysérülés "felülírja" a PTSD diagnózisát.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a poszttraumás stressz zavar (PTSD)?
V: A PTSD egy szorongásos zavar, amely akkor alakulhat ki, ha az emberek valami rendkívül felkavaró dolgot élnek át, vagy súlyos sérüléseket szenvednek.
K: Miben különbözik a PTSD a traumatikus stressztől és a harci stresszreakciótól?
V: A PTSD különbözik a traumatikus stressztől, amely kevésbé intenzív és rövidebb ideig tart, és a harci stresszreakciótól, amely háborús helyzetekben fordul elő a katonákkal, és általában elmúlik.
K: Milyen más elnevezésekkel ismerték el a PTSD-t a múltban?
V: A PTSD-t a múltban különböző elnevezésekkel ismerték fel, mint például a kagylósokk, a traumatikus háborús neurózis vagy a poszttraumás stressz szindróma (PTSS).
K: Mikor használták leginkább a gránátsokk kifejezést?
V: Manapság a héjsokk kifejezést leginkább az I. világháborúval kapcsolatban használják az ilyen állapotokra.
K: A PTSD modern jelenség?
V: Nem, a PTSD nem modern jelenség. A történelem során számos olyan emberről számoltak be, aki a ma PTSD-nek nevezett tüneteket tapasztalta.
K: Tudna példát mondani valakire, aki a modern kor előtt tapasztalta a PTSD tüneteit?
V: Igen, Samuel Pepys egy példa arra, hogy valaki a modern kor előtt tapasztalta a PTSD tüneteit. Szemtanúja volt az 1666-os londoni nagy tűzvésznek, és utána hónapokig nagy félelmet érzett a tűztől.
K: Gyakori, hogy traumatikus eseményt átélt embereknél PTSD alakul ki?
V: Nem, nem mindenkinél alakul ki PTSD, aki traumatikus eseményt él át, de fontos, hogy azok, akiknél ez előfordul, segítséget és támogatást kérjenek.
Keres