A poszttraumás stressz zavar (néha poszttraumás stressz zavarnak is írják, gyakran PTSD-re rövidítve) egy szorongásos zavar. Akkor alakulhat ki, ha az embereket súlyosan bántják, vagy valami rendkívül felkavaró dolgot élnek át.

A PTSD különbözik a traumatikus stressztől, amely kevésbé intenzív és rövidebb ideig tart, valamint a harci stresszreakciótól, amely háborús helyzetekben fordul elő a katonákkal, és általában elmúlik. A PTSD-t a múltban különböző elnevezésekkel ismerték, mint például kagylósokk, traumás háborús neurózis vagy poszttraumás stressz szindróma (PTSS).

A történelem során számos olyan emberről számoltak be, aki a ma PTSD-nek nevezett tüneteket tapasztalta. Az egyik ilyen beszámoló Samuel Pepysről szól, aki szemtanúja volt az 1666-os londoni nagy tűzvésznek. "Hat hónappal az esemény után azt írta a naplójába, hogy képtelen volt aludni éjszaka, mert nagy félelem kerítette hatalmába a tűztől; egy éjszaka képtelen volt elaludni hajnali kettő előtt, mert ez a félelem elvette."

Tünetek

A PTSD tünetei változatosak, és általában négy fő csoportba sorolhatók:

  • Újraélés (intruzív tünetek): visszatérő, erős emlékek, képek vagy flashbackek a traumáról; pánik- vagy intenzív érzelmi reakció a traumára emlékeztető ingerek láttán, illatok, hangok miatt bekövetkező megterhelő érzelmi állapot.
  • Kerülés: a traumára emlékeztető helyek, személyek, beszélgetések vagy gondolatok szándékos kerülése; a traumával kapcsolatos emlékek kiürítése.
  • Negatív változások a gondolkodásban és hangulatban: tartósan negatív gondolatok magunkról vagy a világról, reménytelenség érzése, emlékezetkiesés a traumával kapcsolatban, elhidegülés másoktól, örömképesség csökkenése.
  • Fokozott éberség és ingerlékenység: alvászavar, koncentrációs nehézség, túlzott riadékonyság, dühkitörések, önveszélyes viselkedés.

A diagnózis felállításához a tüneteknek általában legalább egy hónapja fenn kell állniuk, és jelentősen rontaniuk kell az egyén mindennapi működését (munka, tanulás, kapcsolatok).

Okok és kiváltó események

A PTSD általában olyan eseményeket követően alakul ki, amelyek súlyos fizikai sérülést, halálos veszélyt vagy szexuális erőszakot érintenek. Tipikus kiváltó okok lehetnek:

  • természeti katasztrófák (pl. földrengés, árviz)
  • súlyos balesetek (közlekedési, munkahelyi)
  • erőszakos cselekmények, támadás, nemi erőszak
  • háborús élmények, katonai szolgálat
  • hosszabb távú bántalmazás vagy elhanyagolás
  • szemtanúja lenni súlyos sérülésnek vagy halálnak

Nem mindenki reagál ugyanúgy ugyanarra az eseményre: a PTSD kialakulásának esélyét növelik a korábbi traumák, pszichiátriai betegségek, gyenge társas támogatás, súlyos vagy ismétlődő trauma, illetve peritraumás dissociáció (az esemény alatti „elválás” a valóságtól).

Diagnózis és megítélés

A PTSD diagnózisát általában képzett szakember (pszichiáter, klinikai pszichológus) állítja fel a beteg elmondása és a klinikai vizsgálat alapján. A diagnosztikai rendszerek — mint a DSM-5 és az ICD-11 — részletes kritériumokat adnak meg. Röviden:

  • kell egy traumatikus eseménynek való kitettség;
  • 1 hónap) és jelentős szenvedést vagy működésromlást okoznak.

Kapcsolódó problémák (komorbiditás)

Gyakran előfordul, hogy PTSD mellett más mentális betegségek is fennállnak, például depresszió, általános szorongás, pánikbetegség vagy szerhasználati zavarok. Ezek kezelése szintén fontos része a gyógyulásnak.

Kezelési lehetőségek

A PTSD kezelése többféle módszer kombinációját foglalhatja magába. A leghatékonyabb kezelések közé tartoznak:

  • Trauma-fókuszú pszichoterápia: például kognitív viselkedésterápia (CBT) speciális változatai, mint a prolonged exposure (kitető terápia) és a kognitív feldolgozó terápia (CPT). Ezek segítenek a traumatikus emlékek és a hozzájuk kapcsolódó torz gondolatok feldolgozásában.
  • EMDR (szemmozgásos deszenzitizáció és reprocesszálás): bizonyítékok szerint hatékony módszer a traumás emlékek feldolgozására.
  • Gyógyszeres kezelés: bizonyos antidepresszánsok (elsősorban szelektív szerotonin-visszavétel gátlók — SSRI-k, pl. sertralin, paroxetin) javíthatják a tüneteket. Egyes esetekben altatók, szorongáscsökkentők vagy egyéb gyógyszerek rövid távon segíthetnek, de ezek alkalmazását szakember határozza meg.
  • Kiegészítők és önsegítő módszerek: szupportív terápia, csoportterápia, családterápia, relaxációs technikák, alvás- és stresszkezelési stratégiák, testi mozgás és rendszeres napi rutin.

Az egyénre szabott kezelés kiválasztása a tünetek súlyosságától, az egyéni igényektől és az elérhető erőforrásoktól függ. Korai, célzott kezelés jobb esélyt ad a javulásra és a krónikus tünetek megelőzésére.

Prognózis és megelőzés

Sok embernél a tünetek idővel csökkennek, különösen ha időben kap segítséget. Másoknál a PTSD tartósabb lehet, és hosszú távú terápiát igényel. A megelőzés legfontosabb elemei közé tartozik a gyors támogatás a trauma után (pszichológiai elsősegély), a társas támogatás erősítése, valamint a kockázati tényezők korai felismerése és kezelése.

Mikor forduljon szakemberhez?

  • ha a traumát követő hetekben erőteljes visszaemlékezések, alvás- vagy koncentrációs zavarok, ingerlékenység, elkerülés vagy elhidegülés jelentkezik;
  • ha a tünetek továbbra is fennállnak több mint egy hónapja;
  • ha a tünetek jelentősen rontják a munkavégzést, tanulást vagy kapcsolatokat;
  • ha öngyilkossági gondolatok vagy súlyos önveszélyes viselkedés jelenik meg.

Fontos megjegyzés

A PTSD nem a személy „gyengeségének” jele — bárki megtapasztalhatja súlyos trauma után. A korai felismerés és kezelés jelentősen növeli a gyógyulás esélyét. Ha bizonytalan, keressen fel háziorvost, mentálhigiénés szakembert vagy a helyi krízisellátó szolgálatot.