Tüskésbőrűek

A tüskésbőrűek a tengeri állatok sikeres törzse. Ide tartoznak a tengeri csillagok, a törékeny csillagok, a tengeri sünök, a tengeri uborkák és rokonaik.

A tüskésbőrűek rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal:

A lemezek csontváza. Ezek kalcitból, egy kalcium-karbonátból álló ásványból képződnek. A lemezek rendszerint tüskések, és a csontvázat kívül-belül bőrréteg borítja.
Ötsugaras (pentamerális) szimmetria.
Víz-érrendszer. Ez egy belső, vízzel töltött csövekből és hólyagokból álló rendszer.
Cső lábak. Ezek a víz-érrendszer meghosszabbításai. A csőlábak kiállnak a csontvázból, és a járás, a légzés és a táplálkozás során használatosak. Az állat a csöves lábak segítségével mozog a külvilágban.
Stenohalin. Nem tudják kezelni a víz sótartalmának nagy változásait. Kétségtelenül ezért vannak:
Teljesen tengeri.

A tüskésbőrűek az óceán minden részén élnek, de leginkább a tengerfenéken. Némelyikük szűrőtáplálék, mások (a tengeri csillagok) pedig a puhatestűek és más kagylóhalak fontos ragadozói. Rendkívül gyakoriak a partok közelében és a zátonyokon.

Hosszú és bőséges fosszilis feljegyzésekkel rendelkeznek. Ez a törzs a korai kambriumban jelent meg; körülbelül 7000 élő és 13000 kihalt fajt tartalmaz. A négy vagy öt fő csoportot egyes hatóságok alfajainak, mások pedig osztályainak nevezik.

Az Echinodermata a legnagyobb állati törzs, amely teljes egészében tengeri: e csoportba tartozó állatok nem élnek sem szárazföldön, sem édes- vagy brakkvízben.

Fosszilis crinoida koronák.

Taxonómia

Modern osztályozás

Asterozoa: mintegy 1500 faj, amelyek zsákmányt ejtenek el táplálékul.

Asteroidea: a tengeri csillagok.

Tengeri százszorszépek, amelyek szokatlan vízi érrendszerükről nevezetesek. Csak két faj, amelyek mostanra az Asteroideába olvadtak.

Ophiuroidea (törékeny csillagok és kosárcsillagok), a legnagyobb tüskésbőrűek; mintegy 1500 faj.

Crinozoa (crinoidák: a tollcsillagok vagy tengeri liliomok): mintegy 600 faj, amelyek szuszpenziós táplálkozásúak. Eredetileg hosszú karú, inkább növényszerű, száras tüskésbőrűek voltak. Ebben a formában "tengeri liliomoknak" nevezik őket. A P/Tr kihalási esemény majdnem teljesen kipusztította őket. Ma már csak néhány mélytengeri faj létezik. A sekély vízben szabadon élő "tollcsillagok" ma már igen sikeresek.
Blastozoa: a cisztoidák, egy kihalt csoport. Többnyire lábatlanok voltak, és sekély vizekben éltek. Néha a crinoidákkal együtt a Pelmatozoa altörzsbe sorolják.
Echinozoa: echinoidák és tengeri uborkák.

Echinoidea: tengeri sünök és homokdollárok, amelyek mozgó tüskéikről nevezetesek. Körülbelül 1000 faj létezik.
Holothuroidea (tengeri uborkák). Viszonylag puha testű, csőszerű alakú állatok; mintegy 1500 faj. A bőrben a szokásos meszes elemek sokkal kevesebbek, de a bőr elég kemény, és nyálkával borított. Jól védekeznek a ragadozókkal szemben.

Homalozoa: a különös korai tüskésbőrűek kihalt csoportja. Egyesek a Chordata törzsbe sorolják őket, és kalcichordatáknak nevezik őket.

Egyszerűsített osztályozás

Számos célra jobb a következő osztályozást használni. Könnyebb megtanulni és megérteni, és inkább az élő formákon alapul. ^p19

Asteroidea: a tengeri csillagok.
Ophiuroidea: a törékeny csillagok
Echinoidea: a tengeri sünök
Holothuroidea: a tengeri uborkák
Crinoidea: a tengeri liliomok és a tollcsillagok.

Csak a crinoidák esetében kell foglalkozni a fosszilis formákkal, mivel a kocsányos crinoidák olyan fontosak voltak a paleozoikum tengerfenéken.

Általános számla

Minden tüskésbőrűnek az élet valamelyik szakaszában ötszörös sugárirányú szimmetriája van. A holothuriaiak felnőttként kétoldali szimmetriával rendelkeznek, és nem rendelkeznek olyan nagy csontvázzal, mint más csoportok.

A tüskésbőrűek hidraulikus vízi érrendszerrel rendelkeznek. Ez a folyadékkal teli csatornák hálózata mozgatja és táplálja az állatot, és lehetővé teszi a gázcserét. Van egy teljes emésztőcső is. Egyszerű sugárirányú idegrendszerük van, amely egy módosított ideghálózatból áll. A száj körül sugárzó ideggyűrűk vannak, amelyek a karokba nyúlnak. Ezen idegek ágai koordinálják az állat mozgását. A tüskésbőrűeknek nincs agyuk, bár némelyiknek vannak ganglionjai. Általában csöves lábaikkal mozognak, de a törékeny csillagok a karjaikat arra használják, hogy a sziklákhoz húzódjanak. Néhány tollcsillag és tengeri uborka tud úszni.

A nemek általában elkülönülnek. Az ivaros szaporodás jellemzően a petesejtek és a spermiumok vízbe bocsátásából áll, a megtermékenyítés pedig külsőleg történik. Lárváik planktonikusak.

Sok tüskésbőrű figyelemre méltó regenerációs képességgel rendelkezik. Egy levágott tengeri csillag karja regenerálódik. Egy olyan kicsi rész, mint egyetlen kar, némi központi lemezzel és idegszövettel, képes regenerálni az egész szervezetet.

Echinoderma lárvák

A felnőttek többsége sugárirányú szimmetriával rendelkezik. Ha nem szesszilisek vagy rögzítettek, akkor legalábbis benthikusak (fenéklakók). Ezzel szemben a tüskésbőrűek lárvái planktonikusak, és kétoldaliszimmetriával rendelkeznek. ^{p119 A} tüskésbőrűek lárvái csillós, szabadon úszó élőlények, amelyek inkább az embrionális szimmetriához hasonlóan kétoldali szimmetriával rendelkeznek. A crinoidák kivételével minden csoportban az első stádium a dipleurula, amelynek teste körül egy sor csillószőr tekeredik. Minden csoportnak van második és harmadik stádiumú lárvája. A lárvák megnőnek, és elszállnak a szüleiktől.

Később a kifejlett test sugár alakúvá nő, a test öt részre rendeződik egy központi tengely körül. Ez azt jelenti, hogy gyakran csillag alakúak.

Az Echinocardium cordatum korai pluteus lárvája

Evolúció

A tüskésbőrűek eredetére vonatkozóan nincsenek geológiai bizonyítékok. Az első kétségtelenül ismert fosszíliák az alsó kambriumban már jól fejlettek, és öt-hat különböző csoportba sorolhatók. Az ediakárból származó Arkarua-t tüskésbőrűnek tartják. A Tribrachidium egy másik lehetséges, ugyanebből az időszakból. Általános biológiai alapon úgy tűnik, hogy a tüskésbőrűek és néhány rokon filozófia féregszerű ősöktől származhatnak. ^p311

A gerinctelenek közül a tüskésbőrűek állnak a legközelebb a chordata, azaz a gerincvelővel rendelkező állatok, például a gerincesek rokonaihoz. A tüskésbőrűek a gerincesekkel és a félgerincesekkel együtt a deuterosztómákhoz tartoznak, az állatvilág két fő osztályának egyikéhez.

Kérdések és válaszok

K: Mik azok a tüskésbőrűek?

V: A tüskésbőrűek a tengeri állatok sikeres törzse, amelybe a tengeri csillagok, a törékeny csillagok, a tengeri sünök, a tengeri uborkák és rokonaik tartoznak.

K: Milyen tulajdonságokkal rendelkeznek a tüskésbőrűek?

V: A tüskésbőrűek csontváza kalcitból (kalcium-karbonátból álló ásvány) álló lemezekből áll, ötágú (ötágú) szimmetriával, víz-érrendszerrel (vízzel töltött csövek és hólyagok belső rendszere), csőlábakkal (a víz-érrendszer járásra, légzésre és táplálkozásra használt nyúlványai) és sztenohalin tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek megakadályozzák, hogy a sótartalom nagy változásait kezeljék.

K: Hol élnek a tüskésbőrűek?

V: A tüskésbőrűek teljesen tengeri állatok, és az óceán minden részén élnek, többnyire a tengerfenéken. Némelyikük szűrőtáplálékkal táplálkozik, míg mások (a tengeri csillagok) a puhatestűek és más kagylóhalak fontos ragadozói. Megtalálhatók a part közelében vagy zátonyokon.

K: Mióta létezik ez a törzs?

V: Ez a törzs a korai kambriumban jelent meg, és körülbelül 7000 élő, valamint 13000 kihalt fajt tartalmaz.

K: Vannak-e alcsoportok ezen a törzsön belül?

V: Igen - egyes hatóságok négy vagy öt fő csoportot neveznek alcsoportoknak, míg mások osztályoknak.

K: Ez a csoport kizárólag tengeri?

V: Igen - e csoportba tartozó állatok nem élnek sem szárazföldön, sem édes- vagy brakkvízben; ezek kizárólag tengeri élőlények.