Tüskésbőrűek (Echinodermata): meghatározás, jellemzők és fő csoportok

Fedezze fel a tüskésbőrűek (Echinodermata) világát: meghatározás, jellegzetes pentameria, vízér-rendszer, csőlábak és fő csoportok — tengeri csillagok, sünök, uborkák.

A tüskésbőrűek a tengeri állatok sikeres törzse. Ide tartoznak a tengeri csillagok, a törékeny csillagok, a tengeri sünök, a tengeri uborkák és rokonaik. A törzs tagjai morfológiailag és ökológiailag változatosak, méretük a néhány millimétertől a több tíz centiméteresre, esetenként 1–2 méteres kiterjedésig terjedhet.

Jellemzők és testfelépítés

A tüskésbőrűek közös, jellegzetes vonásai a következők:

1. Lemezes csontváz: testüket belső, összekapcsolódó mészlemez-rendszer (osszifikált lemezek) alkotja. Ezek a lemezek kalcitból, vagyis kalcium-karbonátból képződő ásvány részek, és gyakran tüskékkel vagy tüskéhez hasonló képződményekkel borítottak. A csontvázat kívülről és bizonyos helyeken belülről bőr-izomréteg fedi.
2. Ötsugaras (pentamerális) szimmetria: a legtöbb felnőtt tüskésbőrűnél öt sugár mentén rendeződik a testfelépítés; ugyanakkor a fejlődés korai stádiumában gyakran kétoldali (bilaterális) szerveződés is megfigyelhető.
3. Víz-érrendszer: egy belső, vízzel telt csőrendszer (víz-ér) szolgál az apró csőrendszeri izomzat és cső lábak működtetésére, valamint részt vesz a gázcserében és a táplálékszerzésben.
4. Cső lábak (tube feet): a víz-érrendszer kinyúlásai, amelyek a mozgást, tapadást, táplálkozást és részben a légzést is segítik. A csőlábak a csontváz pórusain át nyúlnak ki.
5. Stenohalin jelleg: általában érzékenyek a sótartalom változásaira, ezért elsősorban teljesen tengeri környezetben élnek és ritkán fordulnak elő brakkvízben vagy édesvízben.

Élőhely és ökológiai szerep

A tüskésbőrűek az óceán minden részén előfordulnak: a part menti zónáktól a mélytengeri medencékig. Sok faj a tengerfenéken, kövekhez vagy zátonyokhoz kötődve él; különösen gyakoriak a partok közelében és a zátonyokon. Táplálkozásuk igen változatos: egyesek szűrő- vagy ülepedékevők, mások pl. a tengeri csillagok ragadozók, amelyek gyakran fogyasztanak puhatestűeket és más kagylókat; néhány tengeri sün faj algákkal és korallokkal táplálkozva fontos szerepet játszik a zátonyok eróziójában és algaszabályozásában.

Élettani különlegességek

• Szaporodás: a legtöbb tüskésbőrű szaporodik ivarosan, külső megtermékenyítéssel (a petesejtek és spermiumok a vízbe kerülnek), de előfordulnak partenogenetikus és ivartalan osztódásos formák is.
• Fejlődés: sok csoportnál van pelagikus (úszó) lárvaforma, amely kétoldali szimmetriát mutat; a lárvák később átépülnek az ötsugaras felnőtt formára.
• Regeneráció: számos faj képes végtagok vagy testtájak részleges regenerálására — a tengeri csillagoknál gyakori, hogy egy levált karból új egyed fejlődhet ki.
• Érzékelés és mozgás: a cső lábak mellett egyszerű szemfoltok, kémiai érzékelők és mechanoreceptorok segítik a környezet felismerését és a tájékozódást.

Rendszertan és fosszilis adatok

A tüskésbőrűek hosszú és gazdag fosszilis feltárással rendelkeznek: a csoport a korai kambriumban jelent meg, és azóta jelentős morfológiai diverzitást ért el. Ma körülbelül 7000 élő és hozzávetőlegesen 13000 kihalt fajt tartanak nyilván. A főbb csoportok (egyes rendszerekben osztályok, más rendszerezésekben alfajokként kezelt csoportok) általában a következők:

• Asteroidea — tengeri csillagok (ragadozók, dögevők)
• Ophiuroidea — törékeny csillagok (gyorsan mozgó, karokat használó ragadozók/gyűjtögetők)
• Echinoidea — tengeri sünök (alakjuk gömb- vagy lemezes, sok faj legeli az algákat vagy szűr)
• Holothuroidea — tengeri uborkák (hosszúkás, talajközeli talajszűrők vagy lebontók)
• Crinoidea — tollas csillagok / tengeri liliomok (rögzült vagy csápos, szűrő táplálkozású alakok)

Jelentőség és veszélyek

A tüskésbőrűek fontos szerepet játszanak a tengeri ökoszisztémákban: részt vesznek az anyagok újraciklusozásában, a populációszabályozásban (ragadozás) és a zátonyok dinamikájában. Egyes fajok gazdasági jelentőségűek — például bizonyos tengeri uborka fajokat gyűjtenek és exportálnak élelmiszerként. Ugyanakkor érzékenyek a környezeti változásokra: a tengeri savasodás, a hőmérséklet-emelkedés és a helyi élőhelyrombolás (pl. halászat, part menti fejlesztések) mind kockázatot jelentenek, különösen azért, mert csontvázuk kalcium-karbonátból épül fel és így érzékeny az alacsonyabb pH-ra.

Összefoglalás

A tüskésbőrűek (Echinodermata) sokszínű, kizárólag tengeri élőhelyekre specializálódott állatcsoport, amely különleges anatómiával (víz-érrendszer, cső lábak, belső mészváz) és ökológiai szerepekkel rendelkezik. Bár sok faj él a partközeli zónákban, akadnak mélytengeri endemikusok is; paleontológiai leleteik révén kulcsfontosságú információkat adnak az ősmaradványok és az evolúció tanulmányozásához. Fontos figyelmet fordítani megőrzésükre a klímaváltozás és az emberi hatások miatt.

Általános számla

Minden tüskésbőrűnek az élet valamelyik szakaszában ötszörös sugárirányú szimmetriája van. A holothuriaiak felnőttként kétoldali szimmetriával rendelkeznek, és nem rendelkeznek olyan nagy csontvázzal, mint más csoportok.

A tüskésbőrűek hidraulikus vízi érrendszerrel rendelkeznek. Ez a folyadékkal teli csatornák hálózata mozgatja és táplálja az állatot, és lehetővé teszi a gázcserét. Van egy teljes emésztőcső is. Egyszerű sugárirányú idegrendszerük van, amely egy módosított ideghálózatból áll. A száj körül sugárzó ideggyűrűk vannak, amelyek a karokba nyúlnak. Ezen idegek ágai koordinálják az állat mozgását. A tüskésbőrűeknek nincs agyuk, bár némelyiknek vannak ganglionjai. Általában csöves lábaikkal mozognak, de a törékeny csillagok a karjaikat arra használják, hogy a sziklákhoz húzódjanak. Néhány tollcsillag és tengeri uborka tud úszni.

A nemek általában elkülönülnek. Az ivaros szaporodás jellemzően a petesejtek és a spermiumok vízbe bocsátásából áll, a megtermékenyítés pedig külsőleg történik. Lárváik planktonikusak.

Sok tüskésbőrű figyelemre méltó regenerációs képességgel rendelkezik. Egy levágott tengeri csillag karja regenerálódik. Egy olyan kicsi rész, mint egyetlen kar, némi központi lemezzel és idegszövettel, képes regenerálni az egész szervezetet.

Echinoderma lárvák

A felnőttek többsége sugárirányú szimmetriával rendelkezik. Ha nem szesszilisek vagy rögzítettek, akkor legalábbis benthikusak (fenéklakók). Ezzel szemben a tüskésbőrűek lárvái planktonikusak, és kétoldaliszimmetriával rendelkeznek. ^{p119 A} tüskésbőrűek lárvái csillós, szabadon úszó élőlények, amelyek inkább az embrionális szimmetriához hasonlóan kétoldali szimmetriával rendelkeznek. A crinoidák kivételével minden csoportban az első stádium a dipleurula, amelynek teste körül egy sor csillószőr tekeredik. Minden csoportnak van második és harmadik stádiumú lárvája. A lárvák megnőnek, és elszállnak a szüleiktől.

Később a kifejlett test sugár alakúvá nő, a test öt részre rendeződik egy központi tengely körül. Ez azt jelenti, hogy gyakran csillag alakúak.

Az Echinocardium cordatum korai pluteus lárvája

Kérdések és válaszok

K: Mik azok a tüskésbőrűek?

K: Milyen tulajdonságokkal rendelkeznek a tüskésbőrűek?

K: Hol élnek a tüskésbőrűek?

K: Mióta létezik ez a törzs?

K: Vannak-e alcsoportok ezen a törzsön belül?

K: Ez a csoport kizárólag tengeri?

Keresés betűvel