Homokdollárok (Clypeasteroida) – a lapított, ásó tengeri sünök rendje

Fedezd fel a homokdollárok (Clypeasteroida) lapított, ásó tengeri sünjeit: életmód, felépítés, elterjedés és a jellegzetes fehér „teszt” titkai.

A homokdollárok a Clypeasteroida rendbe tartozó lapított, ásó tengeri sünök fajai. Az Echinarachnius parma, a közönséges homokdollár, az északi féltekén széles körben elterjedt, a dagályközi zónától a jelentős mélységekig. A homokdollár a mérsékelt és a trópusi övezetekben is megtalálható, de Nagy-Britanniában nem. ^p76

Minden homokdollárnak merev váza van, amelyet tesztnek neveznek. Ez a tipikus fehér korong, amelyet a tengerpartokon találunk. Az élő állatok bőre mozgatható tüskékből áll. A mozgás a tüskék mozgása révén történik. A többi tengeri sünhöz hasonlóan a homokdollároknak is öt páros pórussoruk van. A pórusok sziromszerű mintázatban helyezkednek el. Ezek a pórusok az endoszkeleton perforációi, amelyeken keresztül a gázcseréhez használt csőlábak kilógnak a testből.

Testfelépítés és alkalmazkodás a begöngyölődéshez

A homokdollárok testét mészvázból felépülő, részben összenőtt lemezek alkotják; ez a teszt adja a korong formát. Az aboriális (háti) oldalon gyakran jól látható a virágszerű, petaloid mintázatot adó ambulakrális terület, amely a gázcserében és a csőlábak rendeződésében fontos. Sok faj teljesen lapított, így a homokban való behatolásra és a felszínhez közeli életmódhoz alkalmazkodott.

A felületet finom, mozgatható tüskék borítják, amelyek nemcsak a mozgásban játszanak szerepet, hanem a homok eltávolításában, táplálék összegyűjtésében és a test védelmében is. Egyes homokdollárfajok tüskéinek mozgása segítségével „úsznak” a homok fölött, vagy a homokrétegben ássák magukat.

Életmód és táplálkozás

A homokdollárok általában infaunális vagy epifaunális életmódot folytatnak finom homokos vagy iszapos üledékeken. Táplálékuk közé tartozik a szerves törmelék, mikroalgák és a lebegő partikulák. A táplálékot ciliaris áramlattal, csőrendszerekkel és speciális ételáramokkal juttatják a szájszervekhez. A szájnál található szerkezetek — az egyéb tengeri sünökre jellemző, ún. Aristotle‑lámpás — a homokdollárokban többnyire módosult vagy visszafejlődött, mivel táplálékuk kevésbé igényel erős rágóapparátust.

Szaporodás és fejlődés

A legtöbb homokdollár ivaruk szerint elkülönült (hím és nőstény). A szaporodás külső megtermékenyítéssel történik: a petéket és spermiumot a vízbe bocsátják, ahol megtörténik a megtermékenyítés. A fejlődés általában planktonikus lárvastádiumon (pluteus) keresztül zajlik, amely később metamorfózissal alakul át a lapított, fenéki életmódra specializált kifejlett állattá.

Elterjedés, élőhely és ökológiai szerep

A homokdollárok sokféle tengerparti és kontinentális talapzati élőhelyen előfordulnak: a dagályközi zónától a sekély tengerparti öveken át egészen a mélyebb vizekig. Számos faj jelentős szerepet játszik az üledék átforgatásában és a bentosz anyagforgalmában; tevékenységükkel befolyásolják a tengerparti és kontinentális ökoszisztémák működését.

Rendszertan és fosszilis jelentőség

A Clypeasteroida rend több családot és sok fajt foglal magában; ismertek például az olyan csoportok, mint a homokdollár‑szerű Mellitidae vagy a laposabb, de hasonló megjelenésű Clypeasteridae (sea biscuits). A homokdollárok fosszíliái gyakoriak a földtörténeti rétegekben, ezért fontosak a paleontológiai és paleoökológiai rekonstrukciókban — segítenek a tengerparti üledékek korának és környezetének megértésében.

Predátorok, veszélyek és emberi kapcsolatok

• Természetes ellenségek: egyes halak, kagylók, tengeri csillagok és rákok fogyasztják őket.
• Veszélyek: élőhely-vesztés, szennyezés és az üledékszennyezés hatással lehet populációikra.
• Emberi kapcsolat: a lepusztult, fehér tesztek népszerűek dísztárgyként és gyűjteményekben; élő egyedek gyűjtése helyenként helyi populációkat érinthet.

Összefoglalva: a homokdollárok lapított, finom homokban élő tengeri sünök, melyek sajátos morfológiájuk és életmódjuk révén fontos szereplői a parti és kontinentális talapzati közösségeknek. Merev, mintás tesztjük és mozgatható tüskéi teszik őket könnyen felismerhetővé a part menti üledékekben.

Leírás

Az élő homokdollárok egész testét apró tüskék borítják. Ezek puhábbak és sokkal rövidebbek, mint a tengeri süné. Mint minden tüskésbőrűnek, a homokdollárnak is csöves lába van. Ezeket nem a mozgásra, hanem egyszerűen a légzésre használják. A homokdollár csőlábai valójában a homokdollár tetejéből állnak ki. A homokdollár-teszten általában egy virágsziromra emlékeztető mintázat található. Ez a minta sok apró lyukból áll, és ezeken a lyukakon keresztül jöttek ki a homokdollár csőlábai, amikor még élt.

A homokdollár apró tüskéit használja a mozgáshoz és a homokba való beásáshoz. Ezt gyakran azért teszi, hogy betemesse magát a homokba. Néha a homokdollár csak részben ássa be magát a homokba, és végül az oldalán állva bukkan ki a homokból.

A homokdollár alján egy csillag mintázata van, amely a középpontból indul ki, ahol a száj található. Ezt a csillagmintát barázdák alkotják, amelyeket táplálékbarázdáknak neveznek. A homokdollárok homokot és vizet szűrnek, planktonokat és más dolgokat fogva meg a tüskéikkel. Ezután a tüskék a csillók segítségével a táplálékot egy táplálékbarázdába mozgatják, és a táplálék a táplálékbarázdán keresztül a száj felé halad. Tápláléka ráklárvákból, apró máslábúakból, diatómákból, algákból és törmelékből áll.

A virág alakja ezen a homokdollár-teszten azt mutatja, hogy a cső lába hol állt ki.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a homokdollár?

K: Mi a közönséges homokdollár tudományos neve?

K: Hol található meg a homokdollár?

K: Mi a teszt a Sand Dollarsban?

K: Milyen a Sand Dollars bőre?

K: Hány páros pórussorral rendelkeznek a homokbabák?

K: Mi a funkciója a pórusoknak a Sand Dollarsban?

Keresés betűvel