Perm–triász tömeges kihalás (P/Tr): a Föld legnagyobb kihalási eseménye

Perm–triász (P/Tr) tömeges kihalás: a Föld legnagyobb eseménye — 96% tengeri és 70% szárazföldi gerinces kihalt; okai: Szibériaicsapdák, vulkanizmus, klímaválság.

Perm–triász (P/Tr) tömeges kihalás volt a kihalási esemény a fanerozoikum során, amely a földi élet történetének legnagyobb veszteségét okozta. Becslések szerint a tengeri fajok mintegy 96%-a és a szárazföldi gerincesek körülbelül 70%-a kihalt. Ez az esemény kitüntetett helyet foglal el a Föld múltjában: véget vetett a paleozoikum korszakának, és megnyitotta az utat a mezozoikum számára. Néhány tanulmány szerint ez az egyetlen ismert tömeges kihalási esemény, amely jelentős hatást gyakorolt a rovarok egyes csoportjaira is.

Időpont és jellemzők

Az esemény a permi és a triász korszak közötti határon történt, nagyjából 252 millió évvel ezelőtt. Mivel a biológiai sokféleség ekkora arányú veszteséget szenvedett el, a földi élet helyreállása sokkal tovább tartott, mint a későbbi nagy kihalások után; a teljes ökológiai felépülés időskálája többmillió évre nyúlik vissza. Az eseményt gyakran a "minden tömeges kihalások anyjaként" említik. A kihalás lefolyása és időbeli mintázata még vitatott: egyes kutatások egyetlen gyors impulzust, mások többlépcsős (egy-három impulzus) eseményt valószínűsítenek.

Lehetséges okok

Számos, részben egymással összefüggő mechanizmust javasoltak a kihalás magyarázatára. A legfontosabbak:

• Nagy vagy többszörös meteoritbecsapódás – bár valamennyi bizonyíték vitatott, egyes kutatók ütközéseket említenek, amelyek hozzájárulhattak a környezeti stresszhez.
• Fokozott vulkanizmus – a kortárs árvízi bazaltkitörések (különösen a Szibériaicsapdák) hatalmas mennyiségű gázt és poranyagot juttattak a légkörbe 251–250 millió évvel ezelőtt. Ez jelentősen megváltoztatta az éghajlatot és a kémiai környezetet.
• Metánhidrátok/klatrátok felszabadulása – a tengerfenékről hirtelen felszabaduló metán gyors és erős üvegházhatású felmelegedést okozhatott.
• Óceáni anoxia és tengerszint-változás – a tengerszint csökkenése, a lassuló óceáni cirkuláció és az oxigénmentes zónák kiterjedése súlyosan érintette a tengeri életet.
• Óceánok savasodása és hőmérséklet-emelkedés – a vulkanikus CO2 és más gázok hatására az óceánok savasodtak, ami különösen káros volt a mészvázú szervezetekre és a korallépítőkre.
• Klíma- és csapadékmintázatok változása – növekvő szárazság egyes szárazföldi területeken, valamint szélsőséges időjárási viszonyok.

Miért tartják a Szibériaicsapdákat kulcsfontosságúnak?

A P/Tr határán lezajlott hatalmas árvízi bazaltkitörések a mai Szibéria területén hozták létre a Szibériaicsapdákat. Ezek a kitörések óriási mennyiségű szén-dioxidot, kén- és más gázokat bocsátottak ki, valamint az erózió és a kőzetek termikus átalakulása további üvegházhatású gázok (például metán) felszabadulását indukálhatta. A vulkanizmus kombinációja a tengerfenéki metánhidrátok felszabadulásával és az óceáni anoxiával erőteljes, többirányú ökológiai stresszt eredményezett, ezért ma sok kutató ezt tartja a legvalószínűbb fő oknak.

Következmények és helyreállás

• A tengeri élőlények közül különösen a bentikus (tengerfenéki) közösségek és a korallépítők szenvedték el a legnagyobb veszteséget; a zátonyok összeomlottak, és a korallzátonyok helyreállása csak a triász közepére kezdődött meg.
• Sok nagy csoport – például a trilobiták – eltűntek; az ammonoidok és más csoportok súlyosan megfogyatkoztak, de egyesek később újra diverzifikálódtak.
• A szárazföldi ökoszisztémák is jelentősen megváltoztak: növény- és gerincesfajok sokasága tűnt el, ami új evolúciós lehetőségeket teremtett a triász során feltűnő csoportok, köztük a korai dinoszauruszok és más archoszauromorfok számára.
• A földi biodiverzitás helyreállása többmillió évig tartott; a teljes környezeti és ökológiai visszarendeződés időskálája tízmillió évekre tehető, ezért a P/Tr eseményt különösen pusztítónak értékelik.

Bizonyítékok

A kihalás és annak lehetséges okai többféle geológiai és kémiai bizonyítékon alapulnak:

• Karbonizotóp (δ13C) eltolódások, amelyek a szénkörforgás nagy mértékű megzavarására utalnak.
• Óceáni anoxia és vörös/üledékes rétegsorok, amelyek oxigénhiányos körülményeket jeleznek.
• Helyenként magas raktárakban található higany (Hg) anomalitások, amelyek erős vulkanikus aktivitást jeleznek.
• Fosszíliák és ökológiai mintázatok, amelyek a tömeges fajveszteséget és a későbbi lassú helyreállást dokumentálják.

Nyitott kérdések

Noha a vulkanizmus szerepe központinak tűnik, a kihalás pontos menete és az egyes mechanizmusok relatív hozzájárulása továbbra is vita tárgya. A kutatás ma is zajlik: a részletes időbeli felbontás, a helyi és globális szintű összehasonlítások, valamint a geokémiai mérőszámok pontosítása segíthet megérteni, hogy egyetlen esemény vagy több, egymást követő impulzus vezetett-e a Föld történetének legnagyobb tömeges kihalásához.

Összefoglalva: a perm–triász kihalási esemény egy komplex, több tényező együttes hatásából eredő, világszintű ökológiai katasztrófa volt, amely alapvetően átalakította a Föld élővilágát, és megalapozta a mezozoikum élővilágának további fejlődését.

Kérdések és válaszok

K: Mi a perm/triász kihalási esemény?

K: Mennyi biológiai sokféleség veszett el az esemény során?

K: Mi okozta ezt a nagy kihalást?

K: Mennyi időbe telt, amíg az élet a Földön helyreállt az esemény után?

K: Van-e valamilyen minta arra vonatkozóan, hogy a fajokat hogyan érintette ez az esemény?

K: Mikor létezett a Pangea?

Keresés betűvel