Szocialista Egységpárt (SED) — Kelet-Németország kormánypártja (1949–1990)
SED – Kelet-Németország kormánypártja (1949–1990): részletes történet, átalakulás és politikai örökség, hatás a kelet-német rendszerváltásra.
A Német Szocialista Egységpárt (németül: Sozialistische Einheitspartei Deutschlands, röviden: SED) a Kelet-Németország vezető pártja és tényleges kormánypártja volt 1949-től az 1990-es szabad választásokig. Tagjaival és szervezetével gyakorlatilag monopóliumot tartott fenn az állami és társadalmi intézmények felett, és meghatározta a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) politikai, gazdasági és kulturális irányvonalát.
Története és alapítás
A SED 1946 áprilisában jött létre a Berliner Admiralspalastban, amikor a Szovjetunió a szovjetek által megszállt Németország és Berlin szovjet megszállás alatt álló részein élő Német Szociáldemokrata Párt (SPD) és a Német Kommunista Párt (KPD) tagjait egyesítették. A "fúzió" a gyakorlatban sok helyen kényszer hatására és a szovjet adminisztráció támogatásával történt, így a SED hamarosan a keleti övezet irányító erejévé vált. 1949-ben, az NDK megalakulásával a párt államhatalmi adottságokkal rendelkező vezető erővé emelkedett.
Ideológia, szervezet és uralom
A SED marxista–leninista ideológiát vallott, és a demokratikus centralizmus elvét alkalmazta: a döntések központosítottak, a párton belüli egység és fegyelem erős hangsúlyt kapott. A párt vezető szerepét a népképviseleti intézményekben és a szakszervezetekben is rögzítették, így a politikai hatalom egy párt irányítása alatt összpontosult.
A párt vezető személyiségei közé tartozott Walter Ulbricht, aki hosszú időn át meghatározó volt az NDK politikájában, és később Erich Honecker, aki a 1970-es és 1980-as években dominált. A belső ellenőrzést és a politikai elnyomást a Stasi (állambiztonsági szervezet) rendszere biztosította, amely kiterjedt megfigyelő- és besúgóhálózatot tartott fent.
Gazdaságpolitika és társadalom
A SED a tervgazdálkodás elvei szerint irányította az állami gazdaságot: a mezőgazdaság kollektivizálása, az iparosítás és a nehézipar előtérbe helyezése voltak a fő célok. A gazdasági eredmények kezdetben vegyesek voltak; a 1950-es években megtörtént a nagyarányú átszervezés és kényszerű kollektivizálás, a lakosság életminősége azonban hosszú távon gyakran elmaradt a nyugatnémetéhez képest. Az 1960-as évektől kezdve bizonyos reformkísérletek történtek, de ezek soha nem vezettek teljes körű piacorientációhoz.
Kultúra, propaganda és irányítás
A párt jelentős hangsúlyt helyezett az ideológiai nevelésre, ifjúsági szervezete a Szabad Német Ifjúság (FDJ) volt, amely a fiatalok fölötti befolyást erősítette. A politikai propaganda és a kultúraközvetítés eszközeivel fenntartották a párt legitimációját; ismert például az a SED-plakát, amelyen ez állt: Sztálintól tanulni azt jelenti, hogy megtanulni győzni. Később a Sztálin szót a Szovjetunióra cserélték.
Nemzetközi kapcsolatok
A SED szoros kapcsolatokat ápolt a Szovjetunióval és a keleti blokk többi kommunista pártjával, amely a politikai, gazdasági és katonai háttért biztosította. A párt külpolitikai irányvonala a szocialista táboron belüli lojalitáson alapult.
A reformok, a bukás és utóélet
A 1980-as évek végén a Szovjetunióban Mikhail Gorbacsov vezetése alatt megindult peresztrojka és glasznoszty-politika felvetette a változtatás szükségességét Kelet-Németországban is. A SED vezetése azonban eredetileg elutasította a peresztrojkát: a párt szerint nem volt mit tanulni a peresztrojkáról szóló elképzeléseiből. 1989-ben a tömeges tüntetések, a gazdasági problémák és a kelet-európai rendszerváltások láncreakciója eredményeként a SED hatalma megingott; Erich Honeckert leváltották, majd sorra alakultak új politikai tömörülések és pártok.
1990-ben — az NDK utolsó, szabad választásain — a SED radikálisan visszaesett támogatottságában. A párt politikai átalakuláson ment keresztül: 1990 után Demokratikus Szocializmus Pártja (később 2005-ben Baloldali Párt.PDS) néven alakult át. A PDS elsősorban az egykori keletnémet területen maradt népszerű, és rendszeresen mandátumokat szerzett tartományi és helyi választásokon.
2005. szeptemberében a PDS koalíciót kötött az SPD-ből kilépett Oskar Lafontaine által alapított WASG-vel (Választási alternatíva a munkáért és a társadalmi igazságosságért) — a két szervezet 2007-ben egyesült, ebből alakult később a Die Linke (Baloldal) párt, amely a jelenlegi német pártrendszerben is szerepet játszik.
A nyugat-berlini fiók és a SEW
A SED-nek eleinte volt egy nyugat-berlini fiókja, de 1962-ben ezt leválasztották, és a Nyugat-Berlini Szocialista Egységpárt (Sozialistische Einheitspartei Westberlins - SEW) néven külön párttá alakult. A SEW elméletben az anyapárttal azonos eszméket vallotta, de de facto elkülönült a nyugat-berlini politikai környezettől.
Megítélés és örökség
A SED-re vonatkozó történelmi megítélés kettős: egyrészt sokan emlékeznek a társadalmi biztonság bizonyos elemeire, az állami foglalkoztatásra és a javakhoz való hozzáférésre, másrészt súlyos kritikák övezik a pártot: politikai pluralizmus hiánya, emberi jogi visszaélések, széleskörű állami megfigyelés és elnyomás, valamint a gazdasági elmaradottság. A kulturális és politikai emlékezetben a SED-éra mint a hidegháborús keletnémet diktatúra fenntartójára tekintenek.
Összegzés
A SED meghatározó szerepet játszott az NDK történetében: alapítóként, vezető politikai erőként és a szocialista államirányítás megtestesítőjeként. Bukása és átalakulása tükrözi a kelet-európai kommunista rendszerek végső összeomlását a 20. század végén, valamint a politikai és társadalmi kihívásokat, amelyekkel a volt keletnémet társadalom azóta is szembesül.
Az utolsó napok
Az 1989 novemberi berlini fal leomlása és az 1990 márciusi választások között a régi Szociáldemokrata Párt önálló pártként alakult újra, míg a SED többi része sok tagot vesztett, és 1989 decemberében egy rendkívüli pártértekezleten átnevezte magát Demokratikus Szocializmus Pártjává (PDS). A PDS-vé válással a párt túlélte Kelet-Németország és Nyugat-Németország újraegyesítését, és végül újra növekedésnek indult, és sikerült képviselőket juttatnia a Bundestagba.
1989. december 1-jén a SED kénytelen volt feladni 40 éves hatalmi monopóliumát, amikor az Államtanács (Volksammer) visszavonta az NDK alkotmányának azt a záradékát, amely garantálta, hogy a SED az egyetlen legális párt Kelet-Németországban. A párt vezetője és a teljes politikai iroda három nappal később lemondott, és a pártot 1989. december 16-án végleg feloszlatták.
A SED Központi Bizottságának főtitkárai
(1953-tól 1976-ig "első titkár" néven ismert)
- Walter Ulbricht (1950. július - 1971. május 3.)
- Erich Honecker (1971. május 3. - 1989. október 18.)
- Egon Krenz (1989. október 18. - 1989. december 3.)
Ez a három pártvezető más országokban a miniszterelnök vagy az elnök megfelelője volt; ők vezették a kormányt és a fő, jogi hatalommal rendelkező pártot is, ami más kommunista országokban nem gyakran fordult elő.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a kormánypárt neve Kelet-Németországban?
V: Németország Szocialista Egységpártja (SED).
K: Mikor alakult meg?
V: 1946 áprilisában alakult, egy évvel a második világháború befejezése után.
K: Hogyan jött létre?
V: Akkor jött létre, amikor a Szovjetunió egyesülésre kényszerítette a Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD) és a Németországi Kommunista Párt (KPD) tagjait, akik Németország és Berlin szovjet megszállt részein éltek.
K: Mi történt a SED-del 1990 után?
V: 1990 után a párt megreformálta magát Demokratikus Szocializmus Pártja néven (később, 2005-ben A Baloldal Pártja (PDS) néven).
K: Hol népszerű még ma is?
V: A volt keletnémet területek egy részén még mindig népszerű, és gyakran nyer mandátumokat a tartományi és helyi választásokon.
K: Mit mondott egy híres SED-plakát?
V: Egy híres SED-plakáton ez állt: "Sztálintól tanulni azt jelenti, hogy megtanulni győzni". Később a Sztálin szót a Szovjetunióra cserélték.
K: Mi történt, amikor Gorbacsov lett a Szovjetunió elnöke ? V: Amikor Gorbacsov lett a Szovjetunió elnöke, a híres szlogent elhagyták, mivel a SED nem hitte, hogy van mit tanulni a peresztrojkáról szóló elképzeléseiből.
Keres