A Wende („a fordulat”) a Német Demokratikus Köztársaságban (NDK) 1989 és 1990 között, Mihail Gorbacsov szovjet reformjai után lezajlott történelmi folyamatra utal. A kommunista Német Szocialista Egységpárt (Sozialistische Einheitspartei Deutschlands, röviden SED) elvesztette hatalmát, és demokratikus kormány alakult. Az új kormány politikája végül 1990 októberében a német újraegyesítéshez vezetett. A Wende nemcsak politikai hatalomváltást jelentett: gyors társadalmi, gazdasági és jogi átalakulások sorozata követte, amelyek alapjaiban változtatták meg Kelet-Németország mindennapjait és a német nemzet sorsát.

A Wende nagyon békésnek volt ismert. A SED és a kommunizmus ellenzői nem akartak erőszakot alkalmazni, ezért ezeket az eseményeket békés forradalomnak (németül: Friedliche Revolution) is nevezik. A változások mögött belső társadalmi nyomás, a keletnémet gazdaság elmaradottsága, tömeges kivándorlási kísérletek és a szovjet vezetés új, nem beavatkozó politikája állt.

Előzmények és nemzetközi környezet

A 1980-as évek végén a kelet-európai kommunista rendszerek válság jeleit mutatták. Mihail Gorbacsov reformjai (peresztrojka, glasznoszty) és az a gyakorlat, hogy a Szovjetunió nem kívánta katonailag fenntartani a bukásukat, teret adtak a változásoknak. Az NDK gazdasági nehézségei, a szabadságkorlátozások és az emberek növekvő elégedetlensége mellett fontos szerepet játszott, hogy 1989 nyarán és őszén több keletnémet polgár sikeresen eljutott Nyugatra az akkori határnyitások (például Magyarország részleges határnyitása és a Pan-Európai Piknik miatt), illetve a nyugatnémet nagykövetségek menedéket nyújtó akciói révén.

A békés forradalom folyamata

A társadalmi tiltakozások szervezésében jelentős szerepet vállaltak a független civilek és csoportok (például a Neues Forum, a Demokratie Jetzt és a különböző egyházi kezdeményezések). A legismertebb tüntetéssorozat a heti „hétfői demonstrációk” voltak Lipcsében és más városokban; ezek a tömeges, békés utcai megmozdulások gyorsan növelték a rezsimellenes nyomást — Lipcsében például 1989 októberében több tízezres tömeg tiltakozott.

Az NDK vezetésében belső válság alakult ki: Erich Honecker pártvezetőt leváltották, majd rövid ideig Egon Krenz állt a SED élén. A politikai bizonytalanság és a tüntetések hatására a SED elvesztette monopóliumát; a párt később megpróbált átalakulni (például PDS néven), de a társadalmi bizalom összeomlott.

Talán a legismertebb esemény a berlini fal lebontásának kezdetéhez kapcsolódik: 1989. november 9-én a keletnémet hatóságok félreérthető utasításai és a tömegek nyomása következtében megnyitották a határátkelőket, s ez tele volt örömteli, spontán pillanatokkal — emberek ezrei mentek át a falon, hogy találkozzanak a nyugatiakkal, és elkezdődött a fal fizikai lebontása is.

Átmeneti kormányok, választások és egyesülés

A rendszer bukása után átmeneti kormányok vezették az NDK-t: több politikai szereplő és kormányfőváltás követte egymást, míg végül 1990 márciusában szabad választásokat tartottak, amelyekkel az NDK parlamentje (a Volkskammer) demokratikusan alakult át. A választásokat követően Lothar de Maizière vezetésével kormány alakult, és megkezdődtek a tárgyalások a német újraegyesítés részleteiről.

A gazdasági integráció előkészítése gyors és fájdalmas volt: 1990. július 1-jén bevezették a német márkát az NDK területén (valutacsere), ami rövid távon éles versenyt és sok vállalkozás összeomlását eredményezte, hosszabb távon viszont az infrastruktúra és a jogrend harmonizálásának első lépése volt. A nemzetközi jogi rendezésben döntő szerepet játszott a „két plusz négy” egyezmény (a Németország egységének végleges rendezéséről szóló szerződés) a két német állam és a négy megszálló hatalom között, amelyet 1990 szeptemberében írtak alá. Végül a formális egyesülés 1990. október 3-án lépett hatályba, ekkor csatlakozott az NDK területe a Szövetségi Köztársasághoz.

Következmények és örökség

A Wende rövidtávon szabadságot és politikai részvételt hozott a keletnémeteknek, hosszabb távon azonban komoly társadalmi és gazdasági kihívásokat okozott: munkanélküliség, ipari struktúra összeomlása, népességfogyás egyes keleti térségekben, valamint a két rész között ma is érezhető életminőségi és jövedelmi különbségek. Ugyanakkor az egyesülés lehetővé tette a demokratikus intézmények és a piacgazdaság kiépülését, valamint a nemzetközi elismerést és biztonsági rendezést.

A Wende emléke a mai napig élő téma Németországban: a „fordulat” egyrészt a szabadság és békés ellenállás jelképe, másrészt az integráció, a történelmi traumák és a társadalmi egyenlőtlenségek feldolgozásának története is. A Stasi irattárak megnyitása, a múlt feldolgozása és a politikai kultúra átalakulása mind a mai napig részei a német közéletnek és emlékezetpolitikának.