Wende: az NDK békés rendszerváltása és a német újraegyesítés (1989–1990)

Wende: az NDK békés rendszerváltása 1989–1990 — a SED bukása, demokratikus átmenet és a német újraegyesítés története, békés forradalom részletei.

A Wende („a fordulat”) a Német Demokratikus Köztársaságban (NDK) 1989 és 1990 között, Mihail Gorbacsov szovjet reformjai után lezajlott történelmi folyamatra utal. A kommunista Német Szocialista Egységpárt (Sozialistische Einheitspartei Deutschlands, röviden SED) elvesztette hatalmát, és demokratikus kormány alakult. Az új kormány politikája végül 1990 októberében a német újraegyesítéshez vezetett. A Wende nemcsak politikai hatalomváltást jelentett: gyors társadalmi, gazdasági és jogi átalakulások sorozata követte, amelyek alapjaiban változtatták meg Kelet-Németország mindennapjait és a német nemzet sorsát.

A Wende nagyon békésnek volt ismert. A SED és a kommunizmus ellenzői nem akartak erőszakot alkalmazni, ezért ezeket az eseményeket békés forradalomnak (németül: Friedliche Revolution) is nevezik. A változások mögött belső társadalmi nyomás, a keletnémet gazdaság elmaradottsága, tömeges kivándorlási kísérletek és a szovjet vezetés új, nem beavatkozó politikája állt.

Előzmények és nemzetközi környezet

A 1980-as évek végén a kelet-európai kommunista rendszerek válság jeleit mutatták. Mihail Gorbacsov reformjai (peresztrojka, glasznoszty) és az a gyakorlat, hogy a Szovjetunió nem kívánta katonailag fenntartani a bukásukat, teret adtak a változásoknak. Az NDK gazdasági nehézségei, a szabadságkorlátozások és az emberek növekvő elégedetlensége mellett fontos szerepet játszott, hogy 1989 nyarán és őszén több keletnémet polgár sikeresen eljutott Nyugatra az akkori határnyitások (például Magyarország részleges határnyitása és a Pan-Európai Piknik miatt), illetve a nyugatnémet nagykövetségek menedéket nyújtó akciói révén.

A békés forradalom folyamata

A társadalmi tiltakozások szervezésében jelentős szerepet vállaltak a független civilek és csoportok (például a Neues Forum, a Demokratie Jetzt és a különböző egyházi kezdeményezések). A legismertebb tüntetéssorozat a heti „hétfői demonstrációk” voltak Lipcsében és más városokban; ezek a tömeges, békés utcai megmozdulások gyorsan növelték a rezsimellenes nyomást — Lipcsében például 1989 októberében több tízezres tömeg tiltakozott.

Az NDK vezetésében belső válság alakult ki: Erich Honecker pártvezetőt leváltották, majd rövid ideig Egon Krenz állt a SED élén. A politikai bizonytalanság és a tüntetések hatására a SED elvesztette monopóliumát; a párt később megpróbált átalakulni (például PDS néven), de a társadalmi bizalom összeomlott.

Talán a legismertebb esemény a berlini fal lebontásának kezdetéhez kapcsolódik: 1989. november 9-én a keletnémet hatóságok félreérthető utasításai és a tömegek nyomása következtében megnyitották a határátkelőket, s ez tele volt örömteli, spontán pillanatokkal — emberek ezrei mentek át a falon, hogy találkozzanak a nyugatiakkal, és elkezdődött a fal fizikai lebontása is.

Átmeneti kormányok, választások és egyesülés

A rendszer bukása után átmeneti kormányok vezették az NDK-t: több politikai szereplő és kormányfőváltás követte egymást, míg végül 1990 márciusában szabad választásokat tartottak, amelyekkel az NDK parlamentje (a Volkskammer) demokratikusan alakult át. A választásokat követően Lothar de Maizière vezetésével kormány alakult, és megkezdődtek a tárgyalások a német újraegyesítés részleteiről.

A gazdasági integráció előkészítése gyors és fájdalmas volt: 1990. július 1-jén bevezették a német márkát az NDK területén (valutacsere), ami rövid távon éles versenyt és sok vállalkozás összeomlását eredményezte, hosszabb távon viszont az infrastruktúra és a jogrend harmonizálásának első lépése volt. A nemzetközi jogi rendezésben döntő szerepet játszott a „két plusz négy” egyezmény (a Németország egységének végleges rendezéséről szóló szerződés) a két német állam és a négy megszálló hatalom között, amelyet 1990 szeptemberében írtak alá. Végül a formális egyesülés 1990. október 3-án lépett hatályba, ekkor csatlakozott az NDK területe a Szövetségi Köztársasághoz.

Következmények és örökség

A Wende rövidtávon szabadságot és politikai részvételt hozott a keletnémeteknek, hosszabb távon azonban komoly társadalmi és gazdasági kihívásokat okozott: munkanélküliség, ipari struktúra összeomlása, népességfogyás egyes keleti térségekben, valamint a két rész között ma is érezhető életminőségi és jövedelmi különbségek. Ugyanakkor az egyesülés lehetővé tette a demokratikus intézmények és a piacgazdaság kiépülését, valamint a nemzetközi elismerést és biztonsági rendezést.

A Wende emléke a mai napig élő téma Németországban: a „fordulat” egyrészt a szabadság és békés ellenállás jelképe, másrészt az integráció, a történelmi traumák és a társadalmi egyenlőtlenségek feldolgozásának története is. A Stasi irattárak megnyitása, a múlt feldolgozása és a politikai kultúra átalakulása mind a mai napig részei a német közéletnek és emlékezetpolitikának.

Hétfői demonstrációk

Magában az NDK-ban is alakult néhány ellenzéki csoport, például a Neues Forum ("Új Fórum"), a Demokratischer Aufbruch ("Demokratikus ébredés") vagy a Demokratie Jetzt ("Demokrácia most").

1989 októbere óta rengeteg tüntetés volt a SED ellen, a demokráciáért és az emberi jogokért. Lipcse városában az emberek minden hétfőn találkoztak egy templomban, amelyet Nikolaikirche-nek hívnak. Imádkoztak a békéért és a szabadságért, és utána kimentek tüntetni. Ezeket a tüntetéseket Montagsdemonstrationen ("Hétfői tüntetések") néven emlegetik.

1989. október 7-én volt az NDK 40. "születésnapja". A SED nagy ünnepségeket és fesztiválokat rendezett Kelet-Berlinben és más városokban. Ugyanakkor rengetegen tüntettek az utcán, és több mint 1000 embert letartóztattak. Plauenben, Kelet-Németország déli részén sokan gyűltek össze egy tüntetésre. Két nappal később, október 9-én Lipcsében volt a következő hétfői tüntetés. Körülbelül 70 000 ember vonult végig békésen a városközponton, és a rendőrség vagy az állambiztonság (Stasi) nem tett semmit, hogy megállítsa őket.

Október 18-án a SED fő vezetői úgy döntöttek, hogy elnöküknek, Erich Honeckernek le kell mondania. Egon Krenz lett a SED új vezetője (Generalsekretär des Zentralkomitees der SED, "a SED Központi Bizottságának főtitkára") és államfője (Staatsratsvorsitzender, "az Államtanács elnöke"). Azt mondta, hogy "Wende"-et akar indítani, de a tüntetők továbbra is azt akarták, hogy a SED adja át a teljes hatalmat.

Tüntetés Plauenben 1989. október 30-án

A fal leomlása

November 4-én nagyon nagy tüntetés volt a kelet-berlini Alexanderplatzon. Több mint 400 000 ember vett részt rajta, és a tüntetést élőben közvetítette a keletnémet televízió.

Az NDK kormánya új törvényt vitatott meg a Nyugat-Németországba és más országokba történő utazásokról. 1989. november 9-én este sajtótájékoztatót tartott a SED Központi Bizottságának sajtótitkára, Günter Schabowski. Közvetlenül a sajtótájékoztató előtt Egon Krenz átadott Schabowskinak egy lapot az új utazási törvényről. A sajtótájékoztató vége előtt egy olasz újságíró kérdést tett fel Schabowskinak az utazási szabadságról. Schabowski felolvasta a papírlapot, amelyen az állt, hogy mindenki elhagyhatja az országot, és akkor térhet vissza, amikor csak akar. Arra a kérdésre, hogy mikor kellene ennek a szabálynak hatályba lépnie, Schabowski azt válaszolta, hogy "azonnal" és "azonnal".

Sokan nézték ezt a sajtótájékoztatót a televízióban, és a nyugatnémet tömegtájékoztatási eszközök arról számoltak be, hogy az NDK "azonnal" meg akarja nyitni a határokat. Így egyre több keletnémet ment a Falhoz, hogy megnézze, igaz-e ez. Amikor látták, hogy a Fal még mindig zárva van, egyre dühösebbek lettek. 23:00 óra után egy határátkelőhelyen, a Bornholmer Straße-nál megnyitották a határt, és hamarosan a többi határátkelőhely is követte. Azon az éjszakán rengeteg ember ment Nyugat-Berlinbe és vissza. A következő napokban és hetekben emberek ezrei látogattak Nyugat-Németországba.

Schabowski 1989. november 9-i sajtótájékoztatója


Keletnémet utazók útban Nyugat-Németország felé, 1989. november 12.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a Wende?

K: Mit jelent a Wende kifejezés?

K: Kik veszítették el a hatalmukat a Wende alatt?

K: Békés volt a Wende?

K: Milyen politikát folytatott a Wende alatt felállított új kormány?

K: Mi egy másik kifejezés, amelyet a Wende idején történt eseményekre használnak?

K: A SED és a kommunizmus ellenzői erőszakot alkalmaztak a Wende alatt?

Keresés betűvel