Wende

Kezdet

A wendei események a kommunizmus bukásának részét képezték Kelet-Európa szerte, például Lengyelországban, Magyarországon vagy Csehszlovákiában. Hamarosan reformok kezdődtek ezekben az országokban. 1989 augusztusában Magyarország megnyitotta határait Ausztria felé, és sok keletnémet turista lépte át a határt, és menekült nyugati országokba.

Szeptemberben a keletnémetek már nem mehettek Magyarországra. Hamarosan egyre több keletnémet ment a nyugatnémet nagykövetségekhez Varsóban és különösen Prágában. Hamarosan több mint 4000 ember volt a prágai követségen. Nyugat-Németország elérhette, hogy Kelet-Németország megengedte az embereinek, hogy elmenjenek. 1989. szeptember 30-án a nyugatnémet külügyminiszter, Hans-Dietrich Genscher Prágába jött, és a követség kertjében azt mondta a keletnémeteknek, hogy elmehetnek. A nyugat-németországi utazást vonatokkal tették meg, amelyek az NDK-n keresztül haladtak. Október első napjaiban még több keletnémet utazott Prágából Nyugat-Németországba.

Hétfői demonstrációk

Magában az NDK-ban is alakult néhány ellenzéki csoport, például a Neues Forum ("Új Fórum"), a Demokratischer Aufbruch ("Demokratikus ébredés") vagy a Demokratie Jetzt ("Demokrácia most").

1989 októbere óta rengeteg tüntetés volt a SED ellen, a demokráciáért és az emberi jogokért. Lipcse városában az emberek minden hétfőn találkoztak egy templomban, amelyet Nikolaikirche-nek hívnak. Imádkoztak a békéért és a szabadságért, és utána kimentek tüntetni. Ezeket a tüntetéseket Montagsdemonstrationen ("Hétfői tüntetések") néven emlegetik.

1989. október 7-én volt az NDK 40. "születésnapja". A SED nagy ünnepségeket és fesztiválokat rendezett Kelet-Berlinben és más városokban. Ugyanakkor rengetegen tüntettek az utcán, és több mint 1000 embert letartóztattak. Plauenben, Kelet-Németország déli részén sokan gyűltek össze egy tüntetésre. Két nappal később, október 9-én Lipcsében volt a következő hétfői tüntetés. Körülbelül 70 000 ember vonult végig békésen a városközponton, és a rendőrség vagy az állambiztonság (Stasi) nem tett semmit, hogy megállítsa őket.

Október 18-án a SED fő vezetői úgy döntöttek, hogy elnöküknek, Erich Honeckernek le kell mondania. Egon Krenz lett a SED új vezetője (Generalsekretär des Zentralkomitees der SED, "a SED Központi Bizottságának főtitkára") és államfője (Staatsratsvorsitzender, "az Államtanács elnöke"). Azt mondta, hogy "Wende"-et akar indítani, de a tüntetők továbbra is azt akarták, hogy a SED adja át a teljes hatalmat.

Tüntetés Plauenben 1989. október 30-án

A fal leomlása

November 4-én nagyon nagy tüntetés volt a kelet-berlini Alexanderplatzon. Több mint 400 000 ember vett részt rajta, és a tüntetést élőben közvetítette a keletnémet televízió.

Az NDK kormánya új törvényt vitatott meg a Nyugat-Németországba és más országokba történő utazásokról. 1989. november 9-én este sajtótájékoztatót tartott a SED Központi Bizottságának sajtótitkára, Günter Schabowski. Közvetlenül a sajtótájékoztató előtt Egon Krenz átadott Schabowskinak egy lapot az új utazási törvényről. A sajtótájékoztató vége előtt egy olasz újságíró kérdést tett fel Schabowskinak az utazási szabadságról. Schabowski felolvasta a papírlapot, amelyen az állt, hogy mindenki elhagyhatja az országot, és akkor térhet vissza, amikor csak akar. Arra a kérdésre, hogy mikor kellene ennek a szabálynak hatályba lépnie, Schabowski azt válaszolta, hogy "azonnal" és "azonnal".

Sokan nézték ezt a sajtótájékoztatót a televízióban, és a nyugatnémet tömegtájékoztatási eszközök arról számoltak be, hogy az NDK "azonnal" meg akarja nyitni a határokat. Így egyre több keletnémet ment a Falhoz, hogy megnézze, igaz-e ez. Amikor látták, hogy a Fal még mindig zárva van, egyre dühösebbek lettek. 23:00 óra után egy határátkelőhelyen, a Bornholmer Straße-nál megnyitották a határt, és hamarosan a többi határátkelőhely is követte. Azon az éjszakán rengeteg ember ment Nyugat-Berlinbe és vissza. A következő napokban és hetekben emberek ezrei látogattak Nyugat-Németországba.

Schabowski 1989. november 9-i sajtótájékoztatója


Keletnémet utazók útban Nyugat-Németország felé, 1989. november 12.

"Kerekasztalok" és a Stasi vége

1989. november 13-án Hans Modrow lett Kelet-Németország új miniszterelnöke. A politikai döntések meghozatalára kerekasztalt hozott létre. A kerekasztal tagjai a SED és tömegszervezeteinek tagjai, az ellenzéki csoportok és az egyházak képviselői voltak. A városokban, községekben és falvakban számos más kerekasztal is alakult.

Az NDK-ban sokan még mindig féltek az Állambiztonsági Minisztériumtól, amelyet "Stasi" néven ismertek. Modrow átnevezte a minisztériumot Amt für Nationale Sicherheitra ("Nemzetbiztonsági Hivatal"; AfN). Az AfN elkezdte megsemmisíteni az évek során összegyűjtött dokumentumokat. Az ellenzéki erők azt akarták, hogy az iratok megmaradjanak, ezért 1989 decemberében és 1990 januárjában elfoglalták az ország összes Stasi-irodáját. Az utolsó a Stasi kelet-berlini központja volt 1990. január 15-én.

Szabad választás

1990. március 18-án szabad választásokat tartottak a kelet-németországi parlamentben, a Volkskammerben ("népi kamara"). Ezeket a választásokat az Allianz für Deutschland ("Szövetség Németországért") nyerte, egy olyan pártcsoport, amely az NDK Nyugat-Németországhoz való csatolását akarta. A Szövetség legfontosabb pártja a CDU volt, és elnöke, Lothar de Maizière lett az NDK új miniszterelnöke. Az új kormány megkezdte az újraegyesítés folyamatát, amely végül 1990. október 3-án fejeződött be.