Tintahalak

Anatómia

Cuttlebone

A tintahalaknak van egy belső tintahalcsontjuk, amely kalcium-karbonátból áll. Ez porózus, tele van apró lyukakkal, A tintahal felhajtóereje változhat, így a tintahal a kamráiban lévő gáz és folyadék mennyiségének változtatásával képes lejjebb vagy feljebb menni. Az egyes fajok bélcsontjának alakja, mérete és a bordák mintázata vagy textúrája eltérő. Az ékszerészek és ezüstművesek a tintahalcsontokat kis tárgyak öntéséhez használják formaként. Manapság valószínűleg inkább a házimadaraknak kalciumforrásként adott anyagként ismertek. A tintahalcsont csak a tintahalakban található meg, és ez az egyik olyan tulajdonság, amely megkülönbözteti őket a tintahalaktól és más puhatestűektől.

Változó szín

A tintahalakat néha a tengerek kaméleonjának is nevezik, mivel képesek megváltoztatni bőrük színét. Bőrük színes mintázatot tud felvillantani, hogy kommunikáljanak más tintahalakkal, és hogy álcázzák magukat a ragadozók elől. Ezt a színváltoztató funkciót vörös, sárga, barna és fekete pigmentált kromatofórák csoportjai hozzák létre a fényvisszaverő iridofórák és leukofórák rétege felett. Ezek mind a tintahal bőrében találhatók, és együttesen változtatják a színét. Négyzetmilliméterenként akár 200 ilyen speciális pigmentsejt is lehet.

A pigmentált kromatofóráknak van egy pigmentzsákjuk és egy nagy membránjuk, amely visszahúzódva összehajtogatódik. Oldalain 6-20 kis izomsejt található, amelyek összehúzódva képesek a rugalmas zsákot a bőrhöz szorítani.

Az iridofórák kitinből vagy fehérjéből álló lemezek, amelyek képesek visszaverni a fényt. Ezek felelősek a tintahalakon gyakran látható fémes kék, zöld, arany és ezüst színekért. Mindegyik sejt kombinációban is használható. Amellett, hogy a tintahalak képesek befolyásolni a bőrükről visszaverődő fény színét, a fény polarizációját is képesek befolyásolni, amivel jelezni tudnak más, polarizációt érzékelő állatoknak.

Szemek

A tintahalak szeme az állatvilágban a legfejlettebbek közé tartozik. A fejlábúak szeme alapvetően másképp fejlődik, mint a gerinceseké, például az emberé, de a működésük meglehetősen hasonló. A fejlábúak és a gerincesek szeme közötti hasonlóság a konvergens evolúció egyik példája. Bár nem látják a színeket, képesek érzékelni a fény polarizációját, ami javítja a kontrasztlátás képességét. Retinájukon két koncentrált érzékelősejt-folt van (úgynevezett fovea), az egyik a jobban előre, a másik a jobban hátrafelé való látáshoz. A lencsék ahelyett, hogy az embereknél megszokott módon átformálódnának, inkább az egész szemet átformálva húzódnak körbe a fókusz megváltoztatása érdekében.

Vér

A tintahalak vére szokatlanul zöldeskék árnyalatú, mivel a gerincesekben található vörös vastartalmú fehérje, a hemoglobin helyett a réz tartalmú hemocianin fehérjét használja az oxigén szállítására. Ez hasonlít az ízeltlábúak véréhez. A hemocianin nem szállítja olyan jól az oxigént, mint a hemoglobin. A vért három különálló "szív" pumpálja. Ezek közül kettő a tintahal kopoltyúpárjához pumpálja a vért (kopoltyúnként egy-egy szív), a harmadik pedig a test többi részében pumpálja a vért.

Pfeffer's Flamboyant Tintahal, Sipadanból, Malajziából

Emberi érdeklődés

Tinta

A tintahalaknak a tintahalakhoz és a polipokhoz hasonlóan tintájuk van. A tintahalakhoz hasonlóan a tinta védekező eszköz, amelyet azért spriccelnek ki, hogy veszély esetén fedezzék a visszavonulást. Ez a tinta korábban fontos festékanyag volt, amit szepiának neveztek. Ma már a mesterséges (nem természetes) festékek váltották fel a természetes szepiát.

Tintahal mint élelmiszer

A tintahalat a mediterrán és a kelet-ázsiai kultúrákban élelmiszerként fogják. Bár a tintahal világszerte népszerűbb éttermi étel, Kelet-Ázsiában a szárított tintahal igen népszerű.

A tintahal népszerű Olaszországban és Horvátországban, ahol a Risotto Nero rizottóhoz használják. A "Nero" azt jelenti, hogy "fekete", és a rizs a tintahal tintájának köszönhetően ilyen színűvé válik. A spanyol konyha gyakran használja a tintahal és a tintahal tintáját a főzéshez, mivel tengeri ízt és finomságot kölcsönöz az ételeknek, és olyan ételekbe kerül, mint a rizs, a tészta és a halpörköltek.

Tintahal az irodalomban

A tintahalak legfontosabb irodalmi megjelenése Eugenio Montale 1925-ben Torinóban megjelent, Tintahalcsontok (Ossi di seppia) című verseskötetének címében szerepel. Montale 1975-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

Osztályozás

Az élő tintahalaknak több mint 120 faja él, 5 nemzetségben. A Sepiadariidae hét fajt és két nemzetséget tartalmaz; a többi a Sepiidae családba tartozik.

• FEJLÁBÚAK OSZTÁLYA
• Nautiloidea alosztály: nautilus
• Coleoidea alosztály: tintahalak, polipok, tintahalak.
• Octopodiformes szuperrend
• Decapodiformes felsőbbrendűek
• Spirulida rend: Rámszarvú tintahal
• Sepiolida rend: bobtail tintahalak
• Rend Teuthida: óriás tintahal
• Sepiida rend: tintahalak
• Alrend Sepiina
• Sepiadariidae család
• Sepiidae család