A Nautilus a Nautilidae családba tartozó fejlábúak közös neve. A Nautiloidea alosztály egyetlen élő tagja; küllemük és belső szerkezeti megoldásaik az évmilliók során viszonylag kevéssé változtak, ezért gyakran említik őket mint „élő kövületet”. A kamrás nautilus kifejezést a Nautilidae bármelyik fajára használják, bár a csoporton belül fajok és nemzetségek is elkülöníthetők.

Fosszilis kapcsolat és elnevezés

Sok biológus "élő kövületnek" tekinti őket, mivel ők az egyetlen mai leszármazottai annak a nagy és változatos csoportnak, amelyből az ammoniteszek a paleozoikumban és mezozoikumban kialakultak. A nautilusok külső, kamrásan tekercselt héja jól megőrizte az ősi forma alapvető jellemzőit.

Fajok és elterjedés

Ma két nemzetségben hat élő faj él. A legismertebb nemzetségek a Nautilus és az Allonautilus. A Nyugat-Ausztráliából származó Nautilus pompilius faj a legnagyobb és legismertebb; héjának átmérője elérheti a 27 cm-t. A legtöbb más nautilus azonban sohasem haladja meg a 20 cm-t. A „pocakos” nautilus, Nautilus macromphalus, az egyik legkisebb faj, és jellemzően csak körülbelül 16 cm átmérőjű.

Megjelenés és anatómia

  • Héj: a nautilus külső, spirálisan tekercselt héja szabályos kamrákra (camerae) tagolódik. A belső csatornán, az ún. siphuncle-en keresztül szabályozzák a kamrákban lévő gáz és víz arányát, ami a felhajtóerőt módosítja.
  • Csápok: a nautilusok több tucat, vékony, ragadós csáppal (cirri) rendelkeznek, amelyek nincsenek felszerelve tapadókorongokkal, hanem a zsákmány megtapadására szolgálnak.
  • Szemek: az ősi felépítésre jellemzően egyszerűbb, ún. „lyukkamera-szerű” szemük van, amelyeknél a lencse fejletlen vagy hiányzik, így inkább a fény-árnyék érzékelésére alkalmasak.
  • Radula és kopoltyúk: a radula széles, és összetett felépítésű — pontosan kilenc foga van —; légzőszerveik két pár kopoltyúja működik.
  • Ízületek és mozgás: a mozgáshoz az ún. hyponome (cső alakú izomzat) segítségével vízsugarat lövellnek hátrafelé, ez a jet-hajtás lehetővé teszi a gyors kitöréseket és iránytartást a vízben.

Élőhely, viselkedés és táplálkozás

A nautilusok elsősorban az indo-csendes-óceáni trópusi területeken élnek, sziklás, korallzátonyokkal határolt meredek lejtők fölött. Napközben rendszerint mélyebb vizekben tartózkodnak (több száz méter mélységig), éjjel viszont sekélyebb területekre vándorolnak táplálékért. Éjszakai életmódjuk miatt rendszerint nehezebben észlelhetők a halászok számára.

Táplálékuk változatos: dögevők és ragadozók egyszerre — fogyasztanak rothadó és friss állati anyagot, kisebb rákokat, halakat és más puhatestűeket. A csápokkal megragadják a táplálékot, majd a szájszerveknél aprítják fel.

Szaporodás és élettartam

A nautilusok szaporodása lassú: a párosodás után a nőstények nagyobb, kemény héjú tojásokat raknak le, amelyek gyakran sziklaaljzathoz tapadnak. Az embrionális fejlődés hosszú ideig tart (több hónap), és a fiatal nautilusokból már teljesen kifejlett héjszegmentekkel rendelkező kis egyedek kelnek ki, nincs tenyészköztes lárvaállapot. A nautilusok későn érő fajok; élettartamuk hosszú lehet — több év, közepes becslések szerint akár 15–20 évig is élhetnek — és a szaporodási ciklusok ritkák, ezért populációik regenerálódása lassú.

Veszélyek és védelem

A nautilusok népszerűek a kagylópiacon és a dísztárgyak készítésében, ezért egyes területeken túlhalászattal fenyegetettek. Emellett az élőhelyek degradációja, a véletlen fogás (bycatch) és a klímaváltozás is kockázatot jelenthet számukra. Egyes fajokat és populációkat nemzetközi és nemzeti jogszabályok védik, és több országban szabályozzák a gyűjtésüket és kereskedelmüket, mivel lassú növekedésük és alacsony reprodukciós rátájuk miatt különösen sérülékenyek.

Érdekességek

  • A nautilus héja ideális példája a természetes tökéletes spirálformának; régi kövületeik alapján a csoport több százmillió éve létezik.
  • Sok tudományos vizsgálat használja őket evolúciós és paleontológiai összehasonlításokhoz, mert testfelépítésük sok ősi jellemzőt megőrzött.

Összefoglalva: a kamrás nautiluszok különleges, ősi vonásokat megőrző puhatestűek, amelyek külső héjuk és speciális életmódjuk révén fontos szerepet töltenek be a trópusi tengerek ökológiájában, ugyanakkor hosszú távú fennmaradásukért aktív védelemre van szükség.