Nautilus

A héj

A Nautilusok az egyetlen olyan fejlábúak, amelyeknek külső páncéljuk van. Ez egy ősi vagy bazális tulajdonság. Az állat képes teljesen visszahúzódni a páncéljába. A nyílást két speciálisan összehajtogatott csápból álló bőrszerű csuklyával zárja le. A páncél tekervényes és meszes, gyöngyházbéléssel. Nyomásnak ellenáll, de kb. 800 m mélységben összeomlik. A nautilus héja két rétegből áll: a külső réteg tompa fehér, míg a belső réteg feltűnően fehér, irizáló színű. A héj legbelső része gyöngyházfényű, kékesszürke. Az osmena gyöngy nem gyöngy, hanem a kagylónak ebből a részéből nyert ékszeripari termék.

A héj belül kamrákra van osztva. A kamrák közötti falakat ("septa") középen egy járat, a szifunkulus szúrja át. Ezen keresztül az állat képes változtatni a kamrák légnyomását. Ahogy a nautilus érik, teste előrefelé mozog, és minden kamrát sorban egy új szeptummal (fallal) zár le. Az utolsó, teljesen nyitott kamra, a legnagyobb, az élőkamra. A kamrák száma a kikelés pillanatában lévő körülbelül négyről a kifejlett példányoknál harmincra vagy még többre nő.

A héj színe miatt az állat rejtve marad a vízben. Felülről nézve a héj sötétebb színű és szabálytalan csíkokkal tarkított, így beleolvad a víz sötétjébe. Az alja szinte teljesen fehér, így az állatot nem lehet megkülönböztetni az óceán felszínéhez közeli világosabb vízben. Az álcázásnak ezt a módját ellenárnyékolásnak nevezik.

A nautilus kagyló a logaritmikus spirál egyik legszebb természetes példája.

Nautilus kagylók: N. macromphalus (balra), A. scrobiculatus (középen), N. pompilius (jobbra).

Természettudomány

Felhajtóerő és mozgás

Az úszáshoz a nautilus vizet szív be és ki a lakókamrából, és sugárhajtást használ. Amikor a víz a kamrában van, a szifon kivonja belőle a sót, és a vérbe diffundálja. Amikor a vizet kiszivattyúzzák, az állat a kamrában lévő gázzal állítja be a felhajtóerejét. A felhajtóerő szabályozható a gáz és a folyadék kamrába vagy a kamrából történő pumpálásával a szifon segítségével. A felhajtóerő ilyen módon történő szabályozása korlátozza a nautilusokat; nem tudnak extrém nyomás alatt működni.

A vadonban a nautilus általában 300 méteres mélységben él, éjszaka körülbelül 100 méterre emelkedik fel táplálkozás, párzás és tojásrakás céljából. A nautilus páncélja nem bírja a 800 m-nél nagyobb mélységeket.

Táplálkozás és érzékszervi rendszer

A Nautilusok ragadozók, és főként garnélarákokkal, apró halakkal és rákfélékkel táplálkoznak, amelyeket csápjaikkal fogva tartanak. Mivel azonban nagyon kevés energiát fordítanak az úszásra, havonta csak egyszer kell enniük. A többi lábasfejűvel ellentétben nem rendelkeznek jó látással; szemük szerkezete magasan fejlett, de hiányzik belőle a szilárd lencse. Egyszerű "tűlyuk" lencséjük van, amelyen keresztül a víz átjuthat. A látás helyett az állat feltehetően a szaglást használja elsődleges érzékszervként a táplálékkeresés, a lehetséges társak felkutatása vagy azonosítása során.

Evolúció

A fosszilis feljegyzések szerint a nautiloidák az elmúlt 500 millió évben nem sokat változtak (legalábbis testformájukban). A nautiloidok 200 millió évvel ezelőtt sokkal gyakoribbak és változatosabbak voltak. A koraiak közül sokan egyenes héjúak voltak, mint a kihalt Lituites nemzetség. A kambriumban fejlődtek ki, és az ordovíciumban váltak jelentős tengeri ragadozóvá. Egyes fajok mérete meghaladta a 2,5 métert. A fejlábúak másik alosztálya, a Coleoidea már régen elvált a Nautilidae-októl, és a nautilus azóta viszonylag változatlan maradt. A nautilus kihalt rokonai közé tartoznak az ammoniteszek, amelyek sok millió éven át nagyon fontosak voltak. Más csoportok voltak a baculitesek és a goniatitesek.

Szaporodás és élettartam

A nautiluszok szexuálisan dimorfak, és tojások lerakásával szaporodnak. A sekély vizekben a sziklákhoz tapadva az ikrák tizenkét hónapig fejlődnek, mire körülbelül 30 mm hosszúak lesznek. A nőstények évente egyszer ívnak, és ivarsejtjeik regenerálódnak, így a nautilusok az egyetlen olyan fejlábúak, amelyek ismétlődően szaporodnak. A nautilusok élettartama körülbelül 20 év, ami kivételesen hosszú egy fejlábútól.

Forgalmazás

Nautiluszok csak a trópusi Indiai- és Csendes-óceánban fordulnak elő, az ÉSZ 30°-tól a D 30°-ig és a NY 90°-tól a NY 185°-ig. A korallzátonyok mélyebb lejtőin élnek.

A nautilus kagyló Új-Kaledónia hivatalos emblémájában is hangsúlyosan szerepel.


Nautilus csápok

Kapcsolódó oldalak

• Ammoniták