Az almabor (vagy cider) gyümölcsléből, leggyakrabban almából készült ital.

Európában és Óceániában egy olyan alkoholos ital, amelyet almaléből készítenek, egy erjesztésnek nevezett folyamat révén. Az Egyesült Államokban és Kanada egyes részein az alkoholtartalmú almabort hard cidernek vagy alkoholos almabornak nevezik, míg a cider vagy almabor kevésbé édes, általában szűretlen almalevet jelent.

Az Egyesült Államokban és Kanadában az emberek Halloween és Hálaadás környékén egy különleges almabort isznak. Ez az almabor általában szűretlen, meglehetősen sűrű, és fogyasztása előtt gyakran felmelegítik és fahéjjal fűszerezik. Ez eltér az európai almabortól, amelyet általában nem melegítenek.

Készítés – rövid áttekintés

Az almabor készítése a következő fő lépésekből áll:

  • Almaválogatás: különböző fajták keverésével érnek el kiegyensúlyozott sav- és cukortartalmat; keserű, fanyar és édes fajták kombinációja ad komplex ízt.
  • Préselés: az almát ledarálják és kipréselik; a kapott lé lehet szűretlen vagy tisztított.
  • Erjesztés: a mustot élesztők erjesztik; használhatnak vadélesztőt (spontán erjesztés) vagy tenyésztett élesztőt a kívánt stílus eléréséhez.
  • Utókezelés: a bor tisztítása, esetleges malolaktikus erjesztés, szűrés, illetve a szénsav hozzáadása vagy természetes pezsgő képzése (másodlagos erjedés palackban).
  • Cukor- és alkoholtartalom szabályozása: hideg éghajlaton gyakori a cukor hozzáadása (chaptalizálás) az erjedés előtti borkészítési lépésekben; bizonyos területeken készítenek jégalmabort (ice cider) magasabb koncentrációval.

Fajták és stílusok

  • Száraz, félszáraz, édes: az erjedés mértékétől és a visszamaradt cukortól függően változik az édesség.
  • Still (nem pezsgő) és pezsgő: lehet nyomott, természetes szénsavval vagy művi szénsavval karbonizált.
  • Szűretlen, rusztikus (scrumpy): házi jellegű, sokszor zavaros, intenzív almás aromákkal.
  • Regionális stílusok: például a francia "cidre" (Normandia, Bretagne) gyakran pezsgős és változatos édességű; az asturiai "sidra" általában hűvösebb, üvegen kívülről öntve fogyasztott, kevésbé szénsavas; az angol (Somerset) cider lehet száraz vagy fél-száraz; Quebec híres az aromás, koncentrált ice cider-jéről.
  • Perry: körtéből készült, hasonló folyamatú ital, gyakran külön kategória.

Európai és észak-amerikai különbségek

Fontos jogi és nyelvi eltérés is van a kontinensek között:

  • Az EU-ban és Óceániában a "cider" általában alkoholos, fermentált italt jelent, és szabályozások határozzák meg az alkoholtartalom, címkézés és előállítás feltételeit.
  • Észak-Amerikában a "cider" szó két dolgot is jelenthet: egyrészt a friss, szűretlen, nem erjesztett almalevet (sok helyen "sweet cider" néven árulják október–novemberben), másrészt az alkoholos változatot gyakran külön megjelölik hard cider néven.
  • A gyártási hagyományok és fogyasztási szokások is eltérnek: Európában sok helyen hosszú hagyománya van az erjesztett cidereknek, míg Észak-Amerikában a kézműves cideripar az utóbbi években nagyot nőtt, és különféle modern stílusokat fejlesztettek ki.

Fogyasztás és ünnepi szokások

Az almabort hidegen, hűtve szokták kínálni, de sok helyen készítenek fűszeres, forralt változatot is (mulled cider), különösen hűvösebb időszakokban és az ünnepek környékén. Az Észak-Amerikában elterjedt, nem erjesztett, sűrű almalevet (sweet cider) gyakran fogyasztják októberben és novemberben; az alkoholos változatot (hard cider) viszont világszerte egyre népszerűbbé teszik a kézműves cidergyárak és kisüzemek.

Összességében az almabor nagyon sokféle lehet ízben és stílusban: a könnyed, frissítő, szinte borhoz hasonló száraz változatoktól a testes, édes, fűszeres vagy jéggel készített különlegességekig. A választékot a felhasznált almák, az erjesztési mód és a helyi hagyományok határozzák meg.