Cedrat (Citrus medica) — eredet, tulajdonságok és felhasználás
Cedrat (Citrus medica) eredete, vastag héjának jellemzői és sokoldalú felhasználása: kandírozás, lekvár, illatszerek, konyhai és gyógyászati alkalmazások.
A cedrat (Citrus medica) — magyarul gyakran citron vagy cedrat — a citrusfélék egyike. Gyümölcse jellegzetesen nagy, kemény, vastag héjú, a belső pép pedig általában kevésbé lédús és savas, ezért a termés többségét hagyományosan a héjra használják. A fa általában cserje vagy kis fa formájában marad, gyakran 2–4 méteres magasságot ér el; a gyümölcsök egyes fajtái nagyra nőnek, akár több kilogrammos tömeget is elérhetnek, de a méret és a tömeg fajtánként változik.
Eredet és történet
A cedrat eredetileg Délkelet-Ázsiából származik, és a citrusfélék idővel több hullámban terjedtek el a világban. A tudományos vizsgálatok és a történeti források szerint a citrusok háziasítása vélhetően Indiában és a délkelet-ázsiai régióban kezdődött; egyes szerzők, például Zohary és Hopf, arra tesznek javaslatot, hogy a mandarin és a pomelo vad alakjai játszották a szerepet a mai citrusok kialakulásában. A cedrat története eléri a klasszikus ókort is: Theophrastus és Plinius is említette a gyümölcsöket és a termesztést. A Földközi-tenger térségébe a citrusfélék később, részben az iszlám idők alatt kerültek be, bár bizonyítékok utalnak arra, hogy már a római kor végén is találkozhattunk velük a térségben.
Elnevezések és összetévesztés
A cedrat különböző nyelveken változó neveken ismert: a francia elnevezés cédrat, az angolban pedig a hasonló, de más fajta megnevezések (például citron) és a közönséges lemon (Citrus limon) fogalmak néha összekeverődnek. Magyarul a közönséges citrom megnevezés általában a Citrus limonra vonatkozik, míg a cedratra gyakran a cedrat vagy citron neveket használják. Számos nyelvben a "citron" forma a cedratra utal; a lime pedig más citrusfajt jelöl. Érdemes megjegyezni, hogy a kelet-ázsiai yuzu (Citrus junos) néha "citromként" fordul elő a köznyelvben, de botanikailag külön faj.
Elterjedt termesztési területek
A cedratot ma több mediterrán és szubtrópusi térségben termesztik; hagyományos termőhelyei közé tartozik többek között Szicília, Marokkó, Kréta, Korzika és egyes trópusi területek, például Puerto Rico. A termesztés helyben és fajtánként eltérő: egyes régiókban elsősorban rituális vagy kulturális célokra (például vallási használatra) nevelik, máshol inkább ipari feldolgozásra, kandírozásra vagy olajkivonatra.
Felhasználás
- Konyhai felhasználás: A cedrat pépét gyakran kevésbé használják a friss fogyasztásra, mert kevésbé lédús és nagyon savas, ehelyett a vastag héj adja a fő értékét. A héjból készítenek lekvárt, kandírozzák, illetve különféle süteményekben és pékárukban (például gyümölcstortákban) használják ízesítőként. A kandírozott héjat gyakran a főzésnél használják, nem a gyümölcs húsát.
- Ipar és illatszerészet: A héjból és héjpréselésekből növényi olajat (esszenciális olajat) nyernek, amelyet illatszerekhez és aromákhoz használnak. Az illóolaj aromája friss, citrusos, de jellegzetesen más, mint a citrom vagy a narancs illata.
- Tartósítás és savanyúságok: A cedrat héja jó alapanyag kandírozáshoz, lekvárokhoz és bizonyos likőrök, aromás készítmények ízesítéséhez. A gyümölcsöt gyakran tartósítva használják fel.
- Hagyományos és népi gyógyászat: Sok kultúrában a cedrat héját és olaját hagyományosan emésztést segítő vagy fertőtlenítő célra alkalmazták. Modern egészségügyi állítások esetén érdemes orvosi forrásokra támaszkodni; a népi használat azonban széles körben ismert.
- Kulturális és vallási jelentőség: bizonyos fajtákat (például az úgynevezett etrog) vallási rituálékhoz használnak, például a zsidó ünnepeken.
Botanikai megjegyzések és fajták
A cedratnak több helyi változata és fajtaárnyalata létezik; ismert példák a diamante-i (szicíliai) cedrat, a korzikai változat és a marokkói fajták. Egyes fajták hosszúkásabbak, míg mások gömbölyűbbek; héjuk vastagsága és aromája sokat változhat. A modern citrustermesztésben a cedrat fontos szerepet játszott a citrusok közötti hibridizációkban: a ma ismert citromok, lime-ok és egyéb hibrid fajták sokszor különböző ősi citrusok — köztük a mandarin, pomelo és cedrat — keresztjeiből jöttek létre.
Termesztési tippek röviden
- Meleg, napos, enyhén védett helyet kedvel; fagyokra érzékeny lehet.
- Jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag talajt igényel.
- Fiatal fák rendszeres öntözést és tápanyagpótlást igényelnek; idősebb példányok szárazságtűrőbbek lehetnek.
- Gondos metszéssel és kártevővédelemmel javítható a termés minősége.
Összefoglalva: a cedrat (Citrus medica) értékes, történelmileg és kulturálisan is jelentős citrusféle, amelyet elsősorban vastag, aromás héjáért termesztenek. Felhasználása sokrétű — konyhai, ipari és vallási célokra egyaránt alkalmas —, és fontos helyet foglal el a citrusok történetében és a modern citrusgenetika kialakulásában.
Termesztés és felhasználás
A citromgyümölcs lassú növekedésű. A citromfát általában két-négy éves dugványokból nevelik; a fa körülbelül hároméves korában kezd termést hozni. A gyümölcs hosszúkás alakú, és néha akár hat hüvelyk hosszú is lehet. Héja vastag, kissé kemény, illatos és dudorokkal borított; a gyümölcshús fehér és alulsavas.
Plinius idejében a gyümölcsöt soha nem ették (a 2. század elején kezdték el használni a főzéshez), de intenzív illatát használták, amely a ruhákba hatolva elűzte a káros rovarokat (vö. Citronella).
Héberül a citromot etrognak (héberül: אֶתְרֹג) nevezik. Ez az egyik a négy faj közül, amelyet minden ősszel a Szukkot ünnepén használnak. A citrom szerepét ezen az ünnepen az Ushpizin című izraeli filmben ábrázolták. A citrommal nemesített citrom (a fánkénti termésmennyiség növelése és a fa kevésbé törékenyebbé tétele érdekében) nem kóser a Négy Faj részeként való használatra.
A dél-indiai konyhában, különösen a tamil konyhában a citromot széles körben használják savanyúságokban és befőttekben. A tamil nyelvben az éretlen gyümölcsöt "narthangai"-nak nevezik, amelyet általában sóznak és szárítanak, hogy befőttet készítsenek belőle. A növény zsenge leveleit gyakran használják chiliporral és más fűszerekkel együtt, hogy a "narthellai podi" elnevezésű port készítsék, ami szó szerint annyit tesz: "citromlevélpor". Mind a narthangai, mind a narthellai podi általában a "thayir sadam" (túró rizs - joghurtos rizs) mellé fogyasztják.
Koreában szirupos teát készítenek belőle (Yuja cha), ahol az egész gyümölcs szeleteit az édes teával együtt fogyasztják. A gyümölcsöt vékonyan felszeletelik (héj, maghéj és gyümölcshús), és mézben vagy cukorban áztatják vagy főzik, hogy egy darabos szirupot kapjanak. Ezt a szirupos kandírozott gyümölcsöt forró vízzel keverik össze illatos teaként, ahol a csésze alján lévő gyümölcsöt is megeszik. A szirupban gyakran a hideg hónapokra is eltartják, a juja tea télen gyümölcsforrásként szolgált. Tajvanon is népszerű, ahol 柚子茶 (Youzi cha) néven ismerik. [Megjegyzés: A koreai juja megegyezik a japán Yuzu 柚子-val, és biztosan különbözik az ebben a cikkben leírt citromtól. A japán Yuzu = Citrus junos.]
Kérdések és válaszok
K: Mi az a citrom?
V: A citrom (Citrus medica) a citrusfélék egyik fajtája, amelynek vastag héja és apró szeletei vannak.
K: Honnan származik eredetileg a fa?
V: A fa eredetileg Délkelet-Ázsiából származik.
K: Hol termesztik ma főként?
V: Ma a citromfát főként Szicíliában, Marokkóban, Krétán, Korzikán és Puerto Ricóban termesztik.
K: Milyen nagyra nőhet a fa?
V: A citromfa körülbelül 3 méteresre nőhet.
K: Milyen nagyra nőhet a gyümölcs?
V: A gyümölcs körülbelül 25 cm hosszúra és 4 kg súlyúra nőhet.
K: A gyümölcs mely részeit használják a főzéshez?
V: Általában csak a gyümölcs héját használják fel a főzéshez - abból adalékanyagot vagy lekvárt készítenek, illetve növényi olajat, amelyet illatszerekhez használnak. A gyümölcshús helyett a kandírozott héjat is gyakran használják a főzéshez.
K: Mikor háziasították először?
V: Zohary és Hopf szerint ezt a fát először Indiában háziasították.
Keres