Az agy-gerincvelői folyadék (liquor) a központi idegrendszert (az agyat és a gerincvelőt) fürdeti és védi. A "cerebro" jelentése "agy"; a "spinal" a "gerincvelő" rövidített változata; a folyadék pedig folyadékot jelent.

A liquort az agy négy kamrájában található, plexus choroideusnak nevezett érhálózatok termelik. A choroid plexus speciális ependymasejtekből és kapillárisokból áll, amelyek a vérplazmából aktív transzporttal és szűréssel hozzák létre a liquor összetevőit.

A liquor a subarachnoidalis térben áramlik - a koponyához legközelebb eső két agyhártyaréteg (az arachnoidea réteg és a dura mater) közötti térben. A liquor az agykamrákat is kitölti, és a gerincvelő közepén (a központi csatornában) folyik lefelé. Végül nagy részben az arachnoidealis granulációkon keresztül szívódik vissza a duralis vénás sinusokba.

Összetétele és mennyiség

A liquor tiszta, színtelen folyadék. Felnőttben a teljes mennyisége nagyjából 125–150 ml, de naponta körülbelül 400–600 ml termelődik, vagyis a liquor több alkalommal megújul naponta. A liquor elektrolitokat (Na+, Cl−, kisebb mértékben K+ és Ca2+), fehérjéket (alacsony koncentrációban), glükózt és kevés sejtes elemet (általában nagyon kevés fehérvérsejt) tartalmaz. A vérplazmához képest a liquor fehérjetartalma és sejtszáma lényegesen alacsonyabb, és az ionösszetétel is eltér.

Fő funkciók

  • Mechanikai védelem és csillapítás: a liquor folyadékpárnaként működik, csökkenti az agy effektív súlyát és tompítja a rázkódást.
  • Lebonyolítás és hidrosztatikai egyensúly: segít fenntartani a koponyaűri nyomást és az agy mikrokörnyezetének állandóságát.
  • Anyagtranszport és metabolitok eltávolítása: hormonok, tápanyagok és lebontott anyagok szállításában vesz részt; a glymphatic rendszer részeként különösen fontos az idegsejtek anyagcseréjének tisztítása, főleg alvás közben.
  • Immunológiai szerep: a liquorban vannak immunsejtek és antitestek, amelyek a centrális idegrendszer fertőzéseivel szemben védekeznek.

Klinikai jelentőség

A liquor vizsgálata fontos diagnosztikai eszköz. A lumbálpunkció során vett mintából megítélhető többek között a fertőzések (pl. meningitis), vérzés (subarachnoidealis vérzés), gyulladásos és demyelinizáló betegségek (pl. sclerosis multiplex) állapota: a fehérvérsejtszám, fehérjetartalom, glükózszint és egyéb markerek eltérései segítenek a diagnózisban. Például bakteriális meningitisben gyakran magas a fehérvérsejtszám és a fehérje, míg a glükóz alacsony; subarachnoidealis vérzésnél a liquor xantochrom (sárgás) lehet vérbomlási termékek miatt.

Egyéb fontos állapotok: a hydrocephalus (vízfejűség) akkor alakul ki, ha a liquor termelése és felszívódása közti egyensúly felborul, vagy az áramlás elzáródik. Különbséget teszünk kommunikáló és nem kommunikáló (obstruktív) hydrocephalus között. Súlyos esetekben sebészi beavatkozás (pl. shunt beültetése) lehet szükséges. A liquornyomás mérése a lumbálpunkció során és képalkotó vizsgálatok segítenek a kezelés eldöntésében.

A lumbálpunkció indikációi és ellenjavallatai fontosak: fokozott koponyaűri nyomás gyanúja vagy tágult kamrarendszer esetén képalkotást (CT vagy MRI) kell végezni, mert a punkció kockázata a herniáció. A helyes mintakezelés és laboratóriumi vizsgálatok pontos értelmezése szakember feladata.

Összefoglalva, a liquor létfontosságú szerepet játszik az központi idegrendszert védő, tápláló és tisztító rendszerben; ismerete és vizsgálata alapvető a neurológiai gyakorlatban.