Énekek éneke — Salamon éneke: az Ószövetség és a Tanakh bibliai könyve
Az Énekek éneke (Salamon éneke) bemutatása: bibliai szerelmes költészet a Tanakh és az Ószövetség részeként — vallási, irodalmi és kulturális érték.
Az Énekek éneke a héber Biblia vagy Tanakh egyik könyve, és a keresztény Biblia Ószövetségében is szerepel. Az öt megillot (tekercs) egyike. Az Énekek éneke Salamon éneke vagy Énekek éneke néven is ismert. A Septuagintában Aisma néven ismert, ami a görög ῏Αισμα ᾀσμάτων, Aisma aismatôn, "Énekek éneke" rövidítése.
Szerző és keletkezés
Hagyományosan a szerzőként Salamont (Salamon királyt) tartották, ezért is használatos a Salamon éneke megnevezés. A modern biblikus kutatások azonban különböző nézeteket fogalmaznak meg: egyesek egységes, királyi kori (Kr. e. 10. század körüli) művet tételeznek fel, mások több szerző munkájából álló gyűjteményként és későbbi (Kr. e. 8–3. század közötti) kompilációként értelmezik. A pontos keletkezési idő vitatott, a szöveg nyelvezete és stilisztikai jegyei alapján több korszak is szóba kerül.
Tartalom és műfaj
Az Énekek éneke lírai szerkezetű szerelmes költeményekből álló gyűjtemény. Jellemzője a párbeszédes forma: a szeretők (nő és férfi), a szolgálók és a "Jeruzsálem lányai" közötti dialógusok, valamint lírai monológok váltakoznak. A szövegben bővelkednek a természeti képek, metaforák és érzékletes hasonlatok (kertészet, állatok, finom ételek, virágok és testképek révén).
Egy fontos jellemző: a könyvben nincsenek (vagy csak igen ritkán és közvetetten) közvetlen utalások Istenre vagy vallási szertartásokra, ezért műfaja inkább szerelmi és erotikus költészetként értelmezhető, nem liturgikus imádságként.
Értelmezési hagyományok
- Allegorikus értelmezés (zsidó): A rabbinikus hagyományban az Énekek énekét gyakran allegóriaként olvasták, amely Isten és Izrael kapcsolatát ábrázolja. A híres rabbi, Akiva például különösen magasztalta a könyvet, és a Szentírás „Szentek Szentjének” nevezte.
- Allegorikus értelmezés (keresztény): A keresztény exegézisben a könyvet sokszor Krisztus és az Egyház szerelmi viszonyának előjelzőjeként vagy képeként értelmezték.
- Litera és irodalmi olvasat: A modern tudományos és irodalmi elemzések a művet elsősorban szerelmi költészetként, a testi és lelki szerelem gazdag ábrázolásaként vizsgálják; kiemelik a nyelvi szépséget, a képiséget és a drámaiságot.
Helye a kanonban és liturgiai használat
Az Énekek éneke az öt megillot egyike; a megillothoz tartozó művek általában éves olvasmányként szerepelnek a zsinagógai liturgiában. A zsidó hagyományban az Énekek énekét hagyományosan a pászka (Peszách) időszakában olvassák, összekapcsolva a szabadság és a termékenység témáival. Keresztény gyülekezetekben is előfordul az olvasása és prédikációs tárgyként való felhasználása, különösen a szerelmi és lelkiségi motívumai miatt.
Irodalmi és művészeti hatások
A könyv képei és motívumai nagy hatást gyakoroltak a zsidó és keresztény irodalomra, a misztikára (például kabbalista értelmezések), valamint a zenére és képzőművészetre. A középkori és újkori dallamok, versfeldolgozások és festmények gyakran merítenek az Énekek gazdag metaforikájából.
Elnevezések és fordítások
A mű görög neve a Septuagintában Aisma, míg a latin tradícióban Canticum Canticorum (Canticum canticorum Salomonis) néven ismert. Számos modern nyelvre lefordították, és a fordításokban gyakran eltérnek az erotikus és spirituális töltet hangsúlyozásában.
Összefoglalás
Az Énekek éneke a Bibliának különleges, sokrétű műfajú és sokértelmű könyve: egyszerre szerelmi költészet, teológiai allegória és irodalmi remekmű. A könyv olvasása és értelmezése évszázadokon át vitákat és alkotói inspirációt váltott ki, ma is élénk kutatási és vallási érdeklődés tárgya.
Szerző és dátum
Az 1. vers látszólag azt mutatja, hogy a szerző Salamon, mivel azt mondja, hogy "Salamon éneke", de ez azt is jelentheti, hogy ez egy Salamonhoz vagy Salamonról szóló ének. Tehát, hogy ki volt az Énekek éneke szerzője, még mindig gyakran vitatott kérdés.
Ha Salamon írta, akkor valószínűleg az i. e. tizedik század körül keletkezett, amikor Salamon király volt. Valójában Tirzsa és Jeruzsálem városának ilyen közeli említése (6:4) alapján azt mondják, hogy Omri király (Kr. e. 885-874) előtt íródott, bár az emberek még mindig nem tudják pontosan, miért beszéltek Tirzáról. Sokan azonban azt is mondták, hogy az Énekek éneke nyelvezete azt bizonyítja, hogy jóval később íródott.
A legtöbben úgy gondolják, hogy a nyelvezet, a stílus, a hangnem (hangulat), a nézőpont és az ismétlődő szavak hasonlósága azt mutatja, hogy egy szerző írta. Mások azonban, akik szerint az Éneket nem egy személy írta, sőt nem is egy időben vagy egy helyen, azt állítják, hogy ez azért van így, mert az Ének minden része ugyanabból az irodalmi hagyományból származik.
Keres